A világ teljes eladósodottsága az elmúlt két évben csökkent a járvány első évének megugrása után, a szint tavaly év végén a világ teljes összetermékének 238 százalékát tette ki. Nem kell azért megijedni: ez a rendkívül magas szám nem az államok adósságát jelzi, amivel rendszerint foglalkozni szoktunk, hanem az állami, lakossági és vállalati adósságot együttesen. Az államadósságok átlaga 92 százaléknak adódott, ami mindenképpen sok, ha figyelembe vesszük, hogy az alapos elemzés után megállapított maastrichti kritériumok szerint a jól kezelhető szint felső határa 60 százalék.

Az egyes szektorok adósságszintje

Ami a teljes eladósodottságit illeti: ez 1950 és 1970 között 100 százalék volt, utána indult meg a növekedés. Az egyes szektorok adóssága között viszont érdekes folyamatok figyelhetők meg bő 70 év távlatában: az államadósság 1950-től a 70-es évekig 70-ről 30 százalékra csökkent, aminek nem kis mértékben Nyugat-Európa, Japán és még néhány ország elképesztő gazdasági növekedése lehetett az oka.

A háztartások adóssága ugyanakkor 1950-ben szinte még nulla volt: az USA-ban talán már megkezdődött a hitelből történő fogyasztás, de Európa még épp csak elkezdett kimászni a második világháborús pusztulástól, így még fogyasztás is alig volt, nem hogy hitelezés. Vállalati adósság viszont akkor is volt, a világ GDP-jének 30 százalékát adta, ma ez nagyjából 90 százalék.

A két legnagyobb gazdaság

Az elmúlt évtizedekben, ahogy a gazdasági növekedésben, úgy az adósságszint növekedésében is Kína volt a húzóerő. A tisztán államadósságnak tekinthető rész nem túl magas Kínában: az IMF számításai szerint a 60 százalékot alig haladja meg, miközben az USA esetében már 120 százalék fölötti. Az ezredfordulón Kína esetében 25, az USA esetében 55 százalék körül volt az adat, így világ két legnagyobb gazdasága igen sokat növelt adósságán. A világátlag eközben nagyjából 65-ről emelkedett 92 százalékra.

A magánadósságok, melybe a magánszemélyek és a nem pénzügyi vállalatok adósságát számítják, az USA esetében a 2008-as válság után csökkentek, ami érthető, hisz magát az akkori válságot az ottani ingatlanpiaci buborék és az azt fűtő, átgondolatlan hitelezés okozta. Kínában ugyanakkor most kezd előállni hasonló helyzet, amikor az ingatlanlufi kipukkad, a mögötte lévő adóssághegy viszont óriási. Míg 2008-ban a GDP 100 százalékán állt a kínai magán-, ezen belül jórészt vállalati adósság, ez most már 200 százalékra nőtt.

Kína bonyolult struktúrája

A helyzetet bonyolítja, hogy a vállalatok közül sok állami, és részben ide számítják a helyi hatóságok (melyeket választások híján nem nevezünk önkormányzatoknak) adósságait is. Így ezek más módszertan szerint az államadósság részét is képezhetik, illetve kérdés, hogy az állam mennyire vállal kezességet értük. Ha hagyná őket csődbe menni, az vélhetően teljes gazdasági összeomláshoz vezetne, így adott esetben, ha mentésre van szükség, igen komoly teher nehezedhet a kínai államra is.

Fejlődő országok

Az adósság növekedése a fejlődőnek nevezett országcsoportban is megindult az elmúlt években, ott azonban olyan alacsonyak a GDP-szintek és így a nominális adósságértékek is, hogy nehéz még reálisan felmérni a helyzetet. Egy érdekessége a dolognak, hogy közülük jónéhány már Kína felé adósodott el a kínai infrastruktúrafejlesztés okán, amit az Egy övezet, Egy út, vagy újabban Út és övezet elnevezésű kínai program során hajtanak végre.