Miután a korábbi válságok során a recessziók az infláció jelentős visszaesésével jártak, az IMF elemzői ezt a következőképpen értékelték a legfrissebb Világgazdasági kilátások című (World Economic Outlook, WEO) kiadványukban megjelenő elemzésben: "egy olyan kutyára akadtunk, amelyik nem ugatott" - jegyzik meg az IMF elemzői Arthur Conan Doyle egyik történetből származó Sherlock Holmes idézetre utalva.

Az IMF legfrissebb elemzése arra mutat rá, hogy az elmúlt évtizedben az infláció a fejlett gazdaságokban a korábban tapasztaltaknál sokkal érzéketlenebbé vált, azaz kevésbé reagálta le a gazdasági pangást és a hosszabb távú inflációs várakozások is stabilabbnak, lehorgonyzottabbaknak mutatkoznak, mint korábbi válságok során. A Valutaalap szakértői szerint ennek a két tényezőnek tudható be, hogy a korábban tapasztaltakhoz képest kisebb volt a pénzromlás ütemének lassulása. Ugyanakkor azt is hozzáteszik, hogy ez a kis csökkenés összhangban van a fejlett gazdaságokban tapasztalt elhúzódó gazdasági pangással is.

A jövőre nézve az IMF elemzői azt feltételezik, hogy a jelenlegi monetáris politikai lépéseknek nem lesz jelentős inflációs hatása - addig, amíg az inflációs várakozások stabilan horgonyzottak maradnak. E tekintetben az IMF elemzői arra mutatnak rá, hogy a monetáris döntéshozókat a magas inflációtól való félelem nem kellene, hogy visszatartsa a "nagyon alkalmazkodó" monetáris politikai eszközök használatától. A gazdaság bármilyen átmeneti túlfűtésének vélhetően csak kis hatása lesz az inflációra.

Nem lehet hátradőlni

Két fontos fenntartást azonban megfogalmaznak az IMF elemzői ezzel kapcsolatban. Egyrészt az, hogy az inflációban nem mutatkoznak jelentősebb mozgások, elégedettséget szülhet, ami viszont hiba lenne, hiszen az alacsony fogyasztói infláció nem feltétlenül jelenti a gazdasági egyensúlytalanságok hiányát - figyelmeztet a Valutaalap. Erre példaként az elemzők az alacsony infláció mellett több országban kialakult ingatlanpiaci buborékokat említik, amelyek a globális pénzügyi rendszer destabilizálásához és a jelenlegi recessziós gazdasági környezethez hozzájárultak. Ezért a döntéshozóknak is készen kell állniuk arra, hogy a fogyasztói árakban nem feltétlenül tükröződő lehetséges egyensúlytalanságokra megfelelő válaszokat tudjanak adni - figyelmeztet az IMF.

Másrészt, az 1970-es évek amerikai és német példája fontos tanulságként szolgálhat a politikai nyomásból és a korlátozott jegybanki függetlenségből adódó inflációs kockázatokra. Bár a jelenlegi laposabb Phillips-görbe csillapíthatja a monetáris lazítások inflációs hatásait, a történelem világosan rámutatott azokra a kockázatokra, amelyek a monetáris politikai döntések politikai megfontolásokból történő befolyásolásából adódnak - hangsúlyozzák az elemzők. Az eredmény az elszabadult inflációs várakozások és stagfláció lehet.

A jelenlegi válságban jelentős nyomás nehezedik a politikai döntéshozókra a munkanélküliség sürgős csökkentése miatt - akárcsak az 1970-es években. A válság során eddig nem látott mértékre felhizlalt jegybanki mérlegek viszont felvethetik annak a lehetőségét, hogy a fellendülés során a központi bankok függetlensége csorbulhat. Erre példaként az elemzők megemlítik, hogy a nagy kötvényállományokon bekövetkezett tőkeveszteségek politikai nyomásnak tehetik ki a jegybankokat. Hasonló aggodalmakat fogalmaznak meg az elemzők a nemkonvencionális monetáris eszközök élénkítő hatásával kapcsolatban is, amelyeket a fellendülés során nehéz lehet majd visszafordítani. Az IMF szakértői ezért hangsúlyozzák: bármilyen olyan eszköz, ami a jegybankok függetlenségét limitálja, vagy olyan működési korlátozás, ami a felmerülő kihívásokra adható válaszok esetén a jegybank rugalmasságát szűkíti, problémákat okozhat, és ezért ezeket kerülni kell. Ebben a tekintetben azonban a jegybankok függetlensége kulcsfontosságú - hangsúlyozzák az IMF elemzői.

A kutya hallgatni fog?

"A kutya  nem ugatott", mert a lehorgonyzott inflációs várakozások és a jegybankok hitelességének kombinációja révén a központi bankok az inflációs reakciókat sokkal jobban lelassították, mint azt az 1970-es évek válságában tapasztaltak alapján várni lehetne - azaz az inflációt elnémították. Amennyiben a jegybankok továbbra is szabadon válogathatják meg az megfelelő eszközeiket, a kutya továbbra is hallgatni fog - jegyzik meg az elemzők.