Veress József, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanára és György László, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanársegéde a Pénzügyi Szemle monetáris politikai különszámában megjelent tanulmányában a gazdaságpolitikai döntések külső sebezhetőség alakulására gyakorolt hatását vizsgálja Magyarország és Szingapúr vonatkozásában. Az ázsiai városállam ugyanis kicsi, nyitott és a globalizációs indexek alapján a világ élmezőnyébe tartozó országként jó összehasonlítási alapnak tekinthető hazánk számára. A szerzők három szempont alapján vizsgálódtak: a külső egyensúlytalanságra történő reagálás, a működő állami vagyon alakulása, valamint a monetáris és árfolyam-politika cél- és eszközrendszere szempontjából.

Kisebb sebezhetőséggel is ment volna

A szerzők megállapították: a külső finanszírozással kapcsolatos problémák elsősorban a fizetési mérleg liberalizáltságának minőségével és ehhez kapcsolódóan a dereguláció és a privatizáció milyenségével függnek össze, de tágabb értelemben idekapcsolhatók az államháztartás nemzetközi versenyképességet meghatározó direkt és indirekt eszközei is (oktatáspolitika, klasztermenedzsment stb).

Szingapúr példáján keresztül igazolható, hogy azok a világgazdasági nyitottsághoz kapcsolódó elméleti előnyök (legfontosabbak: piacokhoz jutás, menedzsmenttudás, technológia, know-how, munkahelyteremtés), amelyeket Magyarország is meg kívánt szerezni a gazdasági transzformáció során, a pénzügyi sebezhetőség sokkal alacsonyabb szintje mellett is elérhetők.

A három hiba

A magyar adósságproblémák egészen a 70-es évek olajárrobbanásáig vezethetők vissza. Az emelkedő olajárnak betudhatóan az importált termékek árai akkor a legtöbb esetben felszöktek, Magyarországnak pedig választania kellett: visszafogja fogyasztását, vagy hitelből finanszírozza a korábbi életszínvonalat. A választás az utóbbira esett - ellentétben Szingapúrral -, ami azt eredményezte, hogy az akkor még elhanyagolható adósságunk előbb a hitelfelvételnek, majd a meredeken emelkedő nemzetközi kamatlábaknak köszönhetően megállíthatatlan emelkedésbe kezdett, amely adósságcsapdából azóta sem tudunk szabadulni - ismerteti a tanulmányt a Pénzügyi Szemle Online blog.

A másik komoly hiba, amit a magyar gazdaságpolitika elkövetett, az a privatizáció volt. Pontosabban nem maga a privatizáció, hanem annak módja, melynek során a magyar állam töredékéért adott túl az értékes állami vagyonon. Érdemes fél szemmel megnézni, hogy mit csináltak a szingapúriak: létrehoztak egy állami vagyonkezelő vállalatot, amely működtet, beruház, foglalkoztat, és 40 éves fennállása alatt 17 százalékos átlaghozamot ért el.

A harmadik különbség pedig a monetáris politikában keresendő. Magyarország egyrészt hagyta, hogy a rendszerváltást követően a forint jelentős reálfelértékelődést mutasson, ami nagymértékben rontotta az exportszektor versenyképességét. Másrészt engedte, hogy az infláció elleni küzdelem során a kényszerűségből megemelt kamatok visszavessék a beruházásokat, harmadrészt sok-sok milliárd forintot fizetett ki és fizet ki a mai napon is a külföldi hitelek sterilizálására, az időközben 4000 milliárd forintosra duzzadt kéthetes jegybanki kötvényállományon keresztül.