Noha a mechanizmus összetett, a koncepció maga könnyen áttekinthető: a társaság felsővezetőinek meghatározott köre jogot kap arra, hogy a társaság részvényeiből a jövőben vásároljon. Mégpedig: olyan vételi áron, amelyet általában a szóban forgó részvényeknek az opció alapításakori piaci ára függvényében határoztak meg. Ez a vételi jog (vagy más néven vételi opció) a Ptk. 375. §-ában foglalt szabályokon alapszik. Ezek lényege, hogy a vételi jog jogosultja, azaz a részvényopciós programban részt vevő felsővezető, bizonyos számú részvényt az előre kikötött vételáron egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhat. A vételi opció gyakorlását gyakran feltételekhez kötik, amelyek akár a társaság valamilyen gazdasági mutatójához is kötődhetnek (például: nettó árbevétel). Az opció gyakorlására tipikusan csak bizonyos idő (többnyire egy-két év) elteltével kerülhet sor. Ez érthető, hiszen a részvényopciós programnak nem az a célja, hogy a felső vezetés az esetleges tőzsdei árfluktuációt kihasználva nyereséghez jusson, hanem az, hogy amennyiben a cégvezetés munkájának köszönhetően a cégérték nő – és ez tükröződik is a részvényárakban –, akkor a cégvezetés ezért részesüljön jutalomban. A részvényvásárlási jogot ezért rendszerint több évre elosztva kötik ki, biztosítva ezáltal, hogy az előbb említett érdekeltség meglegyen, valamint azért, hogy a társasággal maradó felsővezetők nagyobb jutalomban részesüljenek, mint azok, akiknek munkaviszonya időközben esetleg megszűnik. Miután az opció lehívhatóvá válik, a felsővezetők csak akkor élnek opciós jogukkal, ha profitot realizálhatnak, vagyis amikor a részvények piaci ára az opciós ár fölé kerül. Amennyiben van kereskedés a részvényre, az opció az azonnali elidegenítés céljából is gyakorolható, ilyenkor a prémium azonnal realizálható. Amennyiben a vezető tartós részvényár-emelkedésben bízik, akkor megszerzett részvényeit általában nem értékesíti azonnal, hanem a még nagyobb árfolyamnyereség reményében kivár. A legnagyobb tőzsdei cégek (Mol, OTP, Matáv) mindegyikénél működik a részvényjuttatást is magában foglaló premizálási rendszer, bár ezek a rendszerek korántsem azonosak. Természetesen különböznek a lehívási feltételek és az opcióval lehívható részvények mennyiségei is, csakúgy, mint a jogi konstrukciók. (A Molnál működő ösztönzési rendszer például átváltoztatható kötvényeken alapszik.) A részvényopciós programok forrása lehet a társaság sajátrészvény-állománya, új kibocsátású részvények vagy ezek kombinációja, esetleg variációja (a Matáv például „a közreműködő harmadik féltől” vásárolja meg a részvényopció céljára zárkörűen kibocsátott részvényeit). Tőzsdén kívüli cégek esetén – tekintettel a zártkörű társaságok részvényeinek korlátozott likviditására és a többségi részvényesek azon törekvésére, hogy a felsővezetők megtartsák részvényeiket – a részvényopciós program keretében megszerzett részvényeket csak meghatározott körülmények („likviditási események”) bekövetkeztekor lehet értékesíteni. Likviditási esemény lehet például a befektetők részvényeinek részleges értékesítése, nyilvános kibocsátás, zártkörű tőkeemelés vagy befolyás szerzése a társaság felett. Sajnálatos módon ma már nem minden esetben igaz, hogy a részvényopció a premizálás egyik adóhatékony formája. Ugyanis a Szja tv. 28. § (7) bek. c) pontja szerint egyéb (az összevonás alá eső) jövedelemnek minősül az opciós vételár és az opció alapján megszerzett részvény (a megszerzés időpontjában) szokásos piaci értékének a különbözete. Azok a felsővezetők azonban, akik olyan részvényopciós programnak a részesei, amelyet a kibocsátó társaság a Pénzügyminisztériumnál elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programként sikerrel nyilvántartásba vetetett az 5/2003 PM-rendelet szabályai szerint, jóval kedvezőbb szabályok alapján adózhatnak. Ugyanis az Szja tv. 77/C. §-a szerint az opció alapján megszerzett részvény nem minősül bevételnek, ha a megszerzett részvényt csak a kétéves, kötelező tartási időszak letelte után értékesítik. Ebben az esetben az árfolyamnyereségből származó jövedelemre irányadó szabályok szerint kell adózni, azaz jelenleg huszonöt százalékos adókulcs mellett.