Mélyponton van az üzleti hangulat a németeknél, mivel Európa gazdasági nagyhatalma a hét legiparosodottabb ország közül a legrosszabb adatokat jelentette idén: míg például az Egyesült Államok, sőt, Franciaország is növekszik, a német gazdaság előreláthatóan csúfosan teljesít – közel fél százalékkal zsugorodhat 2023-ban. A Német Munkaadók Szövetsége felmérte, hogy a cégtulajdonosok elsöprő többsége mostanra komolyan aggódik: közel 90 százalékuk úgy látja, hogy a szövetségi kormánynak nincs használható, konszenzusos terve a válság kezelésére. 

Nyugati partnerünknek egy sor súlyos problémával kell kívül is szembenéznie: az ukrajnai háború geopolitikai kihívásaival, a közel-keleti helyzettel és Kínával, miközben terheli a költséges átállás a szén-dioxid-semleges gazdaságra, a hatalmas infrastrukturális lemaradás, az ország lassú digitalizációja, továbbá a képzett munkaerő hiánya és a túlzott bürokrácia. Mindenesetre a GDP 23 százalékát kitevő, erős ipari bázis megingott, amely pedig a német gazdaság gerincét képezi a több ezer családi kis- és középvállalkozás mellett.

Kapcsolódó

Biden nyomdokaiban: nagy terv az ipar mentésére

Október közepén Robert Habeck gazdasági miniszter, aki a környezetvédő Zöldek párt tagja, meglepte a német közvéleményt és magát a koalíciós kormányt is egy új, ipari stratégiával, amelyben 60 oldalon keresztül sorolja a sürgősen szükséges intézkedéseket, és rengeteg állami támogatás kiosztásának tervét a következő években. Ezzel a német miniszter Joe Biden amerikai elnök nyomdokaiba lépne, aki összesen 740 milliárd dollárt (700 milliárd eurót) fizet ki a zöldebb amerikai iparágakba történő befektetésekre. Az inflációcsökkentési törvénynek nevezett „Biden terv” a közvetlen támogatások mellett hatalmas adókedvezményeket is tartalmaz.

A jelzőlámpás koalíció hátulütője, hogy a német kormányt alkotó pártok háromféle gazdaságpolitikát képviselnek, ezért számos kérdésben nem értenek egyet. Míg a Zöldek állami intervenciós megközelítésükről ismertek, a liberális szabad demokraták hagyományosan ellenzik az állami beavatkozást az üzleti életbe, a szociáldemokraták pedig elutasítanak mindent, ami árthat a munkásosztálybeli szavazóbázisuknak. 

A német „Habeck terv” sem aratott osztatlan sikert Olaf Scholz kancellár kabinetjében, főképp, mert a gazdasági tárca vezetője előzetesen nem egyeztetett senkivel, mielőtt a tervet nyilvánosságra hozta. Ezért a novemberben kezdődő 2024-es költségvetési tárgyalások hangulata puskaporosnak ígérkezik a Bundestagban, ami tovább fokozhatja a válságfélelmeket.

Az orosz gáz nélkül megdrágult a „Made in Germany”

Robert Habeck vitatott ipari stratégiájának fő eleme az állam által erősen támogatandó, csökkentett áramárak bevezetése bizonyos iparágakban, ahol aránytalanul szenvednek az ukrajnai orosz invázió nyomán emelkedő energiaáraktól.

Németország kiemelkedő gazdasági sikere két évtizedig szilárdan az olcsó orosz energiában gyökerezett, amelyet a cégek a világpiacon versenyelőnyös árukká alakítottak. A németek sok éven át a világ exportbajnokai voltak, és a „Made in Germany” termékek a minőség globális fémjelévé váltak. 

Az olcsó orosz gáz nélkül viszont most az ipari vállalatoknak a drágább cseppfolyósított földgáz (LNG) szállítására kell támaszkodniuk, és így a német villamosenergiaárak a világon a legmagasabbra emelkedtek, mivel az energiatermelés a drága gázra épül.

Habeck elképzelése szerint megmenthetné az ipart, ha bevezetnék a kilowattóránként 6 eurócentes (0,063 dolláros) villamosenergiaárat a jelenlegi, 40 eurócentes kiskereskedelmi tarifa helyett, ami még mindig fölötte maradna az USA-ban vagy a franciáknál érvényes, 4 eurócentes tarifának. Ehhez azonban ismét zsebbe kellene nyúljon az állam, amely már így is kivéreztette a kasszát a covidjárvány és az ukrajnai válság kezelésére fordított, plusz kiadásokkal.

Politikai érdekből süket fülek, feszülő koalíció

A Die Welt szerint a fixált ipari áramárat a környezetvédő Zöld párt azért nézi ferde szemmel, mert az energia olcsóbbá tétele ellentétes a zöld éghajlati ideológiával, és a természetbarát termelési módok uralkodására tett kísérletekkel. Ám, mivel a német lakosságot egyre jobban sújtja a megélhetési költségek kialakuló válsága, rábólinthatnak miniszterük tervére.  

Olaf Scholz kancellár szociáldemokratái pedig azért állhatnak az intézkedés mellé, mert attól tartanak, hogy az ipar hanyatlása és a munkahelyek elvesztése a radikális politikai pártokat fűtheti Németországban, amelyek már most is növekvő népszerűségnek örvendenek. 

A lap szerint viszont a Szabad Demokrata Párt megtorpedózhatja az iparmentő elképzelést, mert tagja, Christian Lindner pénzügyminiszter határozott védelmezője Németország úgynevezett adósságtörlési politikájának, ami azt jelenti, hogy a kormányt alkotmányos kényszer kötelezi arra, hogy ne növelje tovább az ország adósságterhét a költségvetés túlköltésével. Ezért a pénzügyminiszter az általános nadrágszíjhúzás mellett inkább az energiaigényes iparágak támogatására szánt összegek csökkentését szorgalmazza jövőre, ami a nagyvállalatok fő bosszúságát okozza. 

Mivel az államkassza gyakorlatilag üresen fut a többszörös válságok kiadásai miatt, a kormány legnagyobb kérdése jelenleg az, hogy miként finanszírozza az ipart, és így a teljes német gazdaságot megmentő áramár-támogatást – vélhetően az államadósság növelésével, azt is csak 2025-től. 

Eltűnéssel fenyegetnek az alapvető iparágak

Egyelőre tehát mesze nincs meg a közös hang, míg az iparági vezetők és a szakszervezetek már az energiaintenzív termelés elvesztésére figyelmeztetnek, ha nem valósul meg az ipari energia állami támogatása. Aggodalmukat a Német Iparágak Szövetsége (BDI) is megerősítette, mondván, hogy az energiaintenzív vállalkozások külföldre költözhetnek, és akkor Németország, mint ipari helyszín nagyon meggyengül, teljesítménye pedig tovább zuhan. 

A nyugati nagyhatalom gazdasági összeomlása immár valós fenyegetést jelent, mivel ráadásul a jelentős fémipari szakszervezet, az IG Metall szerint a közepes méretű, családi tulajdonban lévő cégeknek sincs így kilátásuk a tevékenységük folytatására, ezért körükben egyre nagyobb a bizonytalanság és sokasodnak a fizetésképtelenségi eljárások, elbocsátások. 

Túl magasak az adóterhek

Nemzetközi összehasonlításban – különösen a legnagyobb, Európán kívüli kereskedelmi partnerekhez, Kínához és az USA-hoz képest – Németországban a legmagasabbak a vállalatok adóterhei – derül ki a müncheni Ludwig Maximilians Egyetem Vállalkozási Adóintézetének új tanulmányából, amelyet a Frankfurter Allgemeine Zeitung idézett. Ebben megállapítják, hogy látványos adóreformmal is fordíthatna az ország a rossz széljáráson, mivel más helyszínekhez képest a németeknél nagyon magasak a nominális adókulcsok, miközben alacsony a kutatások adótámogatása, amely az egyéb korlátozásokkal együtt visszaveti a befektetők lendületét. A tanulmány kimutatta, hogy például a külföldi versenytársaikhoz képest a németországi cégek fizetik a legnagyobb társasági adót, és relatíve magas a nyereségadó is, amely a növekedési lehetőségek nagy akadálya. Emellett az innovációk finanszírozásában – Olaszországgal és Luxemburggal együtt – a nemzetközi rangsorban továbbra is csak sereghajtó a német állam.