Közel egy évszázada nem volt olyan gyűjteményes kiállítása a 150 éve született Ferenczy Károlynak, mint amilyen most nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában. A hároméves előkészítő munkával létrehozott tárlat a Budavári Palota A épületének két szintjét foglalja el, a másfél száz festmény, feleennyi grafika és félszáz dokumentum számos hazai és külföldi közgyűjtemény mellett hatvan privát kollekcióból került ki. Az anyagot témacsoportok szerint állították össze a kurátorok − Boros Judit és Plesznivy Edit −, ilyen az önarcképek sora, a zsánerjelenetek, a nagybányai tájak, a műterem világa, a bibliai történetek vagy a családtagok ábrázolása. A hazai impresszionizmus és posztimpresszionizmus jelese egy-egy képén akár évekig is dolgozott, de még a hagyaték gondozóit is meglepte, hogy az eddigi variánsok mellett teljesen ismeretlenek is felbukkantak a tárlat szervezése közben, ilyen például a magántulajdonból előkerült 1910-es A vörös fal IV.

Témája miatt egyedülálló az életműben egy londoni lakásból kölcsönzött tengerkép, az eddig lappangó képek közül pedig története miatt is kiemelkedik az 1907-es Séta: ezt a korábbi magyar származású ausztrál köztársasági elnök, Nick Greiner juttatta el Budapestre. A képen az ikrek − a gobelinművész Noémi és a szobrász Béni − ballagnak vándorbottal az erdélyi Izvora falu szélén. Az olajképet még a nagyapa, Greiner Hugó vette a mestertől, aztán a fia, Greiner Miklós Ausztráliába vitte, amikor emigrált. A május 27-ig látogatható tárlat záróakkordjaként olyan kinagyított fotók függenek a falakon, amelyek időközben nyomtalanul eltűnt főművekről készültek − a rendezők reménykednek előkerülésükben.

Madárdal (1893) A rendezők még várják az eltűnt főműveket is