A NAV napokban nyilvánosságra hozott részletes adatai szerint tavaly 4,4 milliárd forinthoz jutott az eljárások során - összehasonlításképpen tavaly mintegy húszezer eljárás indult,s több mint 35 ezer eljárás van folyamatban. Vagyis a hatóság egy ügy során átlagosan legfeljebb százezer forint nagyságrendben számíthat bevételre. A csődeljárásból származó bevétel még ennél is kevesebb, 2,4 milliárd forint volt, ám ha hozzávesszük, hogy évente legfeljebb pár tucat csődeljárás indul, ez nem is olyan rossz teljesítés.

A teljes kintlévőség azonban ennek majdnem az ezerszerese volt tavaly. A 2270 milliárd forint összértékű hátralékállományhoz képest a végrehajtással, felszámolással beszedett pénz alig haladta meg a 330 milliárd forintot. Ezzel szemben 2011-ben a behajthatatlan követelés 340 milliárd forintot tett ki. Még ennél is több lenne ez az összeg, ám az elévült ügyek által érintett behajthatatlan követelések értéke 40 milliárd forintot tett ki. A tavalyi 2270 milliárd forint hátralék nagy része nem lesz behajtható. Általánosságban az évi több mint kétezer-milliárd forint hátralék több mint kétharmada sosem folyik be.

Ennek fényében nagyon komoly kihívást fog jelenteni a hatóságnak, ha valóban 150 milliárd forinttal kell javítania a beszedési mutatókon - ahogy azt a 2013-as költségvetés tervezetében Matolcsy György bevállalta. Egyértelmű, hogy ezen a vonalon - vagyis a hátralékbehajtáson - nem lehet ekkora többletet teremteni, hiszen ehhez 50 százalékos javulást kellene elérni. Az általános tapasztalat az, hogy a legtöbb bevétel mindig abból származik, amit az adózók önként befizetnek.

A kényszerintézkedések, ellenőrzések - legyenek azok bármilyen hatékonyak is - az önként befizetett összeg töredékét érik csak el. Tavaly 8700 milliárd forint származott az önkéntes befizetésekből, s ennek csak 26-od részét tette ki a behajtás. Vagyis a 150 milliárd forint pluszt leginkább az önkéntes befizetéseknél lehet elérni. Kérdés azonban, ez csak az adóhatóság kompetenciája-e.