Egy cég székhelyének áthelyezése országhatáron belül gyakorlatilag zökkenőmentesen végrehajtható − legfeljebb az adatokat makacsul nem aktualizáló önkormányzatok követelhetnek helyi adókat alaptalanul. Az unióban − a szabadságjogokból következően − elvileg nem lehet akadály az sem, ha egy társaság nem csupán egyik városból a másikba, hanem az egyik tagállamból a másikba költözik.

A gyakorlat azonban mást mutat. Az Európai Bíróságon már a második ügy van folyamatban, amelyet a magyarországi hatóságok − cégbíróság − döntése ihletett. Az egyikben egy magyarországi bejegyzésű cég szeretett volna Olaszországba költözni úgy, hogy székhelye ugyan Olaszországba tevődik át, ám társaságiadó-kötelezettségének ennek ellenére Magyarországon tesz eleget. A cégbíróság nem teljesítette ezt a kérést, csak úgy helyezhette volna át más államba a székhelyét, ha Magyarországon előtte végelszámolással megszűnik. A bírósági eljárássorozat végén az Európai Bíróság végül arra jutott, hogy egy tagállamnak joga van korlátozni a székhelyváltoztatást, az nem sérti a szabad letelepedés szabadságát.

A másik ügyben december közepén várható a főtanácsnoki indítvány megszületése. Egy római cég szeretne Magyarországra költözni. Tevékenységét és társasági létét megszüntetné ugyan Olaszországban − vagyis nem adózna máshol, mint ahol működik −, ám a társaság tulajdonosai az újonnan alapított cég jogelődjeként az olasz vállalkozást szeretnék feltüntetni. Ennek számos oka lehet, többek között a folyamatban lévő ügyek szálait nem kell elvarrni, fel lehet használni az olasz cég referenciáit.

A magyarországi cégbíróság azonban elutasította a kérelmet, mondván, a cégtörvény alapján nincs lehetőség egy nem magyar honosságú társaság bejegyzésére jogelődként. Az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely azt kérdezi az Európai Bíróságtól, összhangban van-e ez a szabályozás az uniós irányelvekkel.

Egyes államok engedik a szabadabb költözést − ami a kiköltözésre éppúgy vonatkozik, mint a beköltözésre. A liberálisabb szabályozás sok szempontból vonzó lehet, így ha egyébként az állam kedvező környezetet tud biztosítani a vállalkozások számára, inkább jönni akarnak majd, s nem menni. Persze mindig lesz, aki menne. Ez azonban nemcsak azért jelenthet problémát, mert a hatóság a költözésbe köt bele. A hollandiai székhelyű National Grid Indust például az adóhatóság találta meg.

A vállalkozás 1996 óta több tíz millió angol font követeléssel rendelkezett a brit National Grid Companyvel szemben. Ezt követően az akkor még létező holland gulden meggyengült a fonthoz képest, így a holland cégnél jelentős árfolyamnyereség keletkezett. Ez alapvetően problémát még nem jelentett, mert addig e bevétel után nem kellett adót fizetni, amíg azt a társaság nem realizálta, illetve holland illetőségű maradt. A társaság azonban 2000-ben Nagy-Britanniába tette át székhelyét.

A holland hatóságok azonnal megfizettették vele az árfolyamnyereséget terhelő adót, a társaság azonban ennek jogosságát vitatta, szerinte ugyanis ez a letelepedés szabadságát sérti. Arról nem is beszélve, hogy valójában nem is keletkezett semmiféle extra adóztatható bevétele a vállalkozásnak, hiszen a tartozás fontban állt fenn, s a cég miután az Egyesült Királyságba költözött, már nem is realizálhatott az ügyleten semmiféle árfolyamnyereséget, hiszen az ő elszámolása sem guldenben (vagy euróban), hanem fontban történik. Ha pedig mégis fizetnie kell, akkor az jelent összeférhetetlenséget, hogy a hatóság sem halasztást, sem értékcsökkenést nem engedett alkalmazni.

A bíróság szerint egy tagállam hozhat olyan szabályt, amely korlátokat jelent a vállalkozásnak a költözéskor, vagyis adott esetben adót is kivethet vagy − mint a magyar ügyekben − egyéb kérdéseket is figyelmen kívül hagyhat. A bíróság szerint emellett egy államnak joga van ahhoz, hogy a területén létrehozott gazdasági értéket megadóztassa akkor is, ha az érintett értéknövekedés ténylegesen még nem realizálódott.

Ebben az esetben pedig nem bírhat jelentőséggel, hogy a székhelyáthelyezést követően mi történik ezzel az árfolyamnyereséggel − vagyis eltűnik. Hiszen amikor az adókötelezettséget megállapítja a hatóság, az még a székhely áthelyezése előtti állapotot rögzíti, itt pedig adott a rejtett bevételnövekedés. Azt nem lehet elvárni egy állam hatóságától, hogy értékcsökkenést vegyen figyelembe − szól az ítélet −, hiszen ebben az esetben kutakodnia kellene a másik tagállam szabályozásában. Vagyis a cégnek valóban keletkezhet fizetési kötelezettsége.