Egy gyorsan mozgó, mágnesezett naprészecskékből álló felhő hosszú távra tenne tönkre internetes hálózatokat, sokkal tovább, mint ameddig például egy áramkimaradás tartana - erről Abdu Jyothi, a Kaliforniai Egyetem munkatársa beszélt egy konferencián.

A jó hír az, hogy a helyi és regionális infrastruktúrák viszonylag kis veszélynek vannak kitéve, ugyanis az optikai hálózatokra nem hatnak a geomágneses áramlások, a rövid kábelszakaszokat ráadásul sűrűn földelik - idézi a Wired a kutató előadását.

Kapcsolódó

A hosszú, kontinenseket összekötő tenger alatti kábelek esetében azonban sokkal nagyobb a kockázat. Globális internetes összeköttetések szűnnének meg, miközben a helyi hálózatoknak nem lenne semmi baja.

A tenger alatti kábeleket 50-150 kilométerenként úgynevezett ismétlőkkel látják el, hogy felerősítsék az optikai jelet és biztosítják, hogy semmi ne vesszen el útközben. Ha ezek meghibásodnak, akkor a kábel működésképtelenné válik. Ekkor pedig még nem beszéltünk a műholdak sérülékenységéről, amelyek nem csak az internetet, de a helymeghatározást szolgáltatják.

Jyothi szerint a kitörések a sarkkörökhöz közelebb okoznának nagyobb pusztítást, miközben az egyenlítőnél gyakrabban is ágaznak el a vezetékek, amely a napviharok szempontjából pozitív tulajdonság.

Getty Images

Azt a szakember is hangsúlyozza, hogy az internetet úgy tervezték, hogy ha valahol kábelkimaradás van, akkor a forgalom - ha csökkentett sebességgel is - de átterelődik máshová. Azonban ha az olyan alapvető adatátviteli rendszerek, mint a Border Gateway Protocol és a Domain Name System meghibásodnak, az további kieséseket okoz. Mintha egy nagyváros forgalmas kereszteződésében nem működnének a közlekedési lámpák.

A kutató szerint nincsenek is nagyon elképzeléseink arról, hogy egy ilyen hálózati összeomlás milyen következményekkel járna. Főleg, hogy az elmúlt 1,5 évet az emberiség lényegében az internetre kapcsolva töltötte.

Nagyon ritkák a jelentős napviharok

Az elmúlt 150 évben mindössze három jelentős esemény történt, de mindegyik az internet kora előtt.

Az 1859-es "Carrington-esemény" idején az iránytűk megzavarodtak, a sarki fény pedig az egyenlítőnél is látható volt. 1921-ben az elektromos és távíróvezetékek rongálódtak, 1989-ben egy kitörés Kanada északkeleti részén okozott 9 órás áramszünetet.

Mivel az elmúlt három évtizedben nem nagyon voltak jelentős napkitörések, az újabb incidens esélye egyre nő.