A paksi bővítés geopolitikai hatásait vette górcső alá az Energiaklub Paksról komolyan konferenciasorozatának harmadik állomása. A résztvevők abban egyetértettek, hogy nem szigorúan piaci alapon nézve a paksi kapacitások megújítását, figyelembe véve az energiabiztonsági kihívásokat, akkor más-más szempontok után arra a következtetésre jutunk, hogy a paksi blokkok pótlására szükség lesz - ezt adja a Paks II.

Ezen túl viszont már csak kisebb részletekben lehetett konszenzust találni a vitapartnereke álláspontjában: Deák András György, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet orosz és energiapolitikai fókuszú tudományos főmunkatársa szerint az orosz-magyar energiaügyekben minden mindennel összefügg - így lesz egy erőműberuházásból geopolitikai kérdés. Nem kell messzire menni Deák szerint, elég csak az Magyarországról folytatott ukrajnai gázszállítások minapi leállítására gondolni - ami vélhetően orosz kérésre történt. Deák önmagában nem veti el az orosz részvételt, sőt bizonyos területeken tovább ment volna: ha egy magyar kormány úgy dönt, hogy atomerőművet épít - akkor szinte csak az oroszok jöhetnek szóba - vélekedett - hisz a magyar kormánynak nincs 10 milliárd euró a zsebében, más építő pedig nem hajlandó meghitelezni az építés költségeit. Így ez az egyetlen járható út - még akkor is, hogy van ennek külpolitikai költsége is, vagyis az orosz projektet kell menedzselnie az EU-ban a magyar diplomáciának.

Még jobb lett volna, ha Budapest az oroszoknak tulajdonrészt ad - amely legalább a menedzsmentkockázatokat megosztotta volna. Az Roszatom ilyen konstrukcióban épít Törökországban erőművet, de így épül az új brit erőmű is angliai Bridgwater mellett épülő Hinckley Point C, ahol a kapacitások francia tulajdonban lesznek. Egy ilyen döntésnek külpolitikai üzenete rossz lett volna - ám gazdaságilag fölvállalható lett volna.

Oroszország versus EU

A menedzsmentkockázatok mellett a szerződéses rendszerben levő a kockázatok is magasak - hisz szélesebb energia-együttműködés van Oroszország és Magyarország között. Az első komolyabb a kockázat az EU szabályozási rendszere: a nukleáris biztonsági, közbeszerzési és versenypolitikai, valamint makrogazdasági kockázatok kezelése - ezeket a problémákat a magyar kormány negligálta a szerződésekben.

Severin Fischer, Deák András György, Szörényi András Forrás: Energiaklub/Friedrich Ebert Stiftung

Tették ezt annak ellenére, hogy e kockázatokat egyetlen mondattal lehetett volna kezelni, ahogy azt a britek is tették, amikor a szerződésbe beírták, hogy minden szerződéses pont csak abban az esetben lép életbe, ha az uniós szabályozó nem emel ellenük kifogást. Ezt a magyar kormány teljesen elfelejtette, a következmény meg az lesz, hogy minden egyes részletkérdésben a szerződések módosításáról külön kell alkudozni Moszkvában - így jó eséllyel Magyarország az EU és Moszkva között őrlődik majd.

Deák szerint egyre inkább nyilvánvaló, hogy egy tágabb energiadialógus alakul Oroszország és Magyarország között. Nincs arra bizonyíték arra, hogy a paksi ügyekkel az időben párhuzamosan folyó gáztárgyalások összefüggnek - de ez a spekuláció nagyon is hitelesnek tűnik az uniós partnerek szemszögéből. A külpolitikai partnerek szerint itt nem csak Paks II.-ről van szó - hanem szélesebb együttműködésről - elég csak a rezsicsökkentésre gondolni.

A magyar lakossági gázárak 26 százalékkal csökkentek a befagyasztott 2010-es szinthez képest - ez előbb-utóbb finanszírozási problémákat okozhat. Így a magyar történet egyre inkább a szerb, bolgár vagy ukrán kiszolgáltatottsághoz kezd hasonlítani - fogalmazott Deák. A túl szoros magyar-orosz energiaipari összefonódás alááshatja a visegrádi négyek (V4) együttműködést, főleg az eltérő lengyel megközelítés miatt. Lehet negligálni a V4-együttműködést - de nem látni, hogy mi lesz helyette, ráadásul ennek feladása azt is veszélyezteti, hogy a magyar külpolitika az utolsó, még élő uniós regionális kapcsolatot is veszni hagyja - mondta Deák.

A Paks II. beruházás makrogazdasági hatásairól itt, a környezeti kockázatokról pedig itt olvashat.

Nem geopolitikai kérdés

Paks II. nem geopolitikai kérdés, szemben például a földgázpiaccal - ezzel a talpáról a fejére állította a vitát Szörényi András, a Külgazdasági és Külügyminisztérium energiabiztonsági főtanácsadója. A Paks I. és az utód Paks II. ugyanis akkor is termel elektromos energiát, ha nincsen szél a szélerőművek számára, ezért ellátásbiztonsági szempontból nagyon stabil. A fűtőanyag hosszabb távra rendelkezésre áll - így nem vagyunk kitéve olyan ciklusoknak, minta a téli gázszállítási problémák. Egy új atomerőmű ráadásul a külügyes főtanácsadó szerint növeli a gazdaság versenyképességét is - az ipari rezsicsökkentés révén.

A magyar energiastratégia sarokköve a megbízható, kiszámítható energiamix - ez biztosítja, hogy minden körülmények között rendelkezésre álljon a szükséges energia. Az egészséges mix pedig elképzelhetetlen nukleáris kapacitások nélkül. (Ezzel a állítással a szakértők és a laikusok többsége is egyetért - a vitatott kérdések ezen túl mutatnak: ki, mikor, milyen technológiával és hogyan építsen, majd üzemeltessen egy ilyen beruházást - erről kellett volna folynia a kormánydöntés előtt társadalmi-szakmai vitának, ami teljes mértékben elmaradt, ezt próbálja pótolni a mostani konferencia-sorozat - a szerk.) Paks II. a nukleáris kapacitások fenntartása miatt fontos- ha nem pótolnánk a kieső Paks I.-et, akkor a diverzifikációs célkitűzéssel menne szembe a kormány - mondta Szörényi.

A kabinet energiastratégiája szerint fontos kérdés a megtakarítás és a hatékonyságnövekedés, a hazai megújulók kihasználása. A nukleáris energia használata és a közlekedés villamosítása a másik fő cél. Paks I. pótlására mindenképp szükség van - új nukleáris erőművek felépítése pedig hosszú idő, ezért kellett Paks II. ügyében lépni. Az orosz opció volt mind pénzügyi, mind technológiai szempontból a legkedvezőbb, nem beszélve arról, hogy az orosz technológiára épül a hazai tudásbázis is - tette hozzá Szörényi.

A külügyes szakértő szerint a V4-együttműködését fölösleges temetni, hisz az idei ukrán-orosz energiaválság épp közelebb hozta Lengyelországot a másik háromhoz. A mostani válságban sokkal intenzívebb a V4-ek együttműködése, mint korábban, így a jövőben kiépülhet az észak-déli energiahálózat és gázvezeték, amely épp az integráció irányába mutat. A villamos energiapiacot Magyarország, Csehország és Szlovákia 2012-ben összekapcsolta, de érdeklődik Lengyelország és Románia is - vagyis itt is szorosabb lehet az együttműködés - mondta a külügy képviselője.

Bajba kerülhet Oroszország

Az orosz energiaszektor rövid távon komoly kihívások előtt áll: a Brent olaj hordónkénti ára 85 dollárra csökkent, miközben a büdzsét száz dolláros olajárra tervezték. Eközben a szankciók és a költségvetési korlátok miatt az orosz olajipari beruházások is csökkennek - mondta Severin Fischer, a German Institute for International and Security Affairs kutatója. Európa orosz olaj- és földgázfüggősége magas - ám míg a kőolajnál lehet egységes világpiacról beszélni , addig a földgáznál regionális piacok alakultak ki - így az olcsó amerikai palagáz nem befolyásolja az európai árakat. Ráadásul az EU egyre inkább külső importra szorul energiából - az olajpiacon jelentősebb az orosz befolyás, míg az uniós gázpiac differenciáltabb, az erős norvég és algériai beszállítások miatt.

Mind a földgáz, mind az áram belső uniós kereskedelmének működési feltételi javulnak, kialakulóban van az egységes integrált piac, előbb-utóbb ez dominálja majd az energiaárakat. Az integrált energiapiacot azonban továbbra is befolyásolják a nemzeti döntések - így kapott például zöld utat a brit atomerő-építés, a Hinkley Point C. A brit kormány 35 éven keresztül, 109 eurós árat garantál egy megawattnyi elektromos energia átvételére a brit atomerőmű francia építőinek - a EU elfogadta ezt a megállapodást - mondván, ha a brit kormány kifizeti ezt a ma magasnak tűnő árat, akkor legyen, ez szolgálja az energiabiztonságot.

Az angliai építkezés rámutat az atomenergia valós beruházási költségeire - ezért fontos iránymutatás a jövőre nézve. A világon öt-hat cég képes nukleáris erőművet építeni, az EU-ben pedig egyetlen ilyen cég van. A legtöbb új atomerőmű nem Európában épül a következő évtizedekben, ezért az európai projektek inkább reklámértékűek lesznek - minden építő megpróbálja a lehető legolcsóbban létrehozni, hogy más piacokon e referenciával megjelenhessen - árnyalta véleményét Fischer.