A Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) augusztusban a katalán Junst per Catalonia párt támogatásával érte el, hogy a parlament alsó házában az ő jelöltjük, Francina Armengol váljon házelnökké. Ehhez pedig még csak nyerniük sem kellett a július végi előrehozott választáson.

Elég volt annyi, hogy a konzervatív Néppárt (PP) a vártnál kisebb előnnyel, végzett az első helyen. Ez a győzelem pedig összességében meglehetősen vérszegénynek bizonyult.

Az Alberto Núñez Feijóo által vezett Néppárt a hagyományoknak megfelelően megkapta a kormányalakítási megbízást VI. Fülöp spanyol királytól. Hogy aztán az elemzői várakozásoknak megfelelően ne tudjon élni a lehetőséggel. A konzervatívok problémája dióhéjban a következő volt:

a sikerhez vezető egyetlen lehetséges út számukra a Voxszal kötött szövetségen át vezetett volna. Ketten azonban nem voltak elég erősek a kormányalakításhoz. Maguk mellé kellett volna állítani több kisebb politikai erőt is, a többség azonban ódzkodott attól, hogy a szélsőjobboldali párttal közösködjön.

Sánchez jobb eséllyel vághat bele a kormányalakításba

A hamvában elhalt konzervatív kísérletet követően pedig a szocialistákhoz és vezetőjükhöz, Pedro Sánchezhez került a labda. A héten a király már fel is kértekormányalakításra a spanyol politikai élet nagy túlélőjét. Sánchez politikai karrierje ugyanis gyakorlatilag meglepő túlélési manőverek sorozata.

  • Öt éve, 2018 júniusában került hatalomra, amikor egy sikeres bizalmatlansági indítvánnyal kiütötte a nyeregből Mariano Rajoyt, a Néppárt (PP) és az ország akkori vezetőjét. Az elmúlt öt év pedig Pedro Sánchez és a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) számára az óvatos egyensúlyozás időszaka volt, csak így maradhattak hatalmon.
  • A kormányzó baloldali szövetség már 2019 februárjában megrepedt, előrehozott választást kellett kiírni. A PSOE szerezte a legtöbb voksot, az abszolút többséghez azonban nem elegendőt, a helyzetre pedig koalíciós megoldás sem adódott.
  • Még abban az évben újabb választásokat írtak ki. Ezt követően a PSOE a szintén baloldali, de a szocialistáknál lényegesen radikálisabb elveket valló Podemosszal kötött érdekházasságot. Még így is kisebbségben voltak a parlamentben, kormányon kívüli politikai erők támogatására kellett hagyatkozniuk.

A fenti eseménysor tehát mutatja, hogy a szocialisták szinte lehetetlen helyzetből, óvatos kötéltáncot járva is irányították már az országot. Erre azonban jelenleg egyetlen lehetőségük kínálkozik: meg kell szerezni a katalánok támogatását.

Mire vágynak a katalánok?

Sáncheznek most tehát meg kell próbálnia a katalánok kedvére tenni, de óvatosan adagolva az ígéreteket, hogy azokkal más szövetségeseket se ijesszen el. Azon persze nem kell sokáig gondolkodnia, mire vágynak leginkább a katalán politikai erők:

függetlenségre.

Megoszlanak azonban a katalán képviselői vélemények azzal kapcsolatban, előállhatnak-e egy ilyen kaliberű feltétellel.

A katalán követelések és feltételek elég egyértelműek: teljes amnesztia a 2017-es függetlenségi ügyek kapcsán elítélt vagy eljárás alatt álló személyeknek – beleértve Carles Puigdemont korábbi elnököt, aki jelenleg EP-képviselő. Egyes pártok a kötelező érvényű katalán függetlenségi népszavazást is feltételként szabnák. Sánchez az első kérdésről hajlandó tárgyalni az alkotmány keretei között, a második kérdést alapvetően nem támogatja, de ezt ilyen nyíltan nem mondja ki, hanem mindig az alkotmányos kereteket emlegeti, amely szerint egyébként nem lehet kötelező érvényű népszavazást kiírni egy régió függetlenségéről

– nyilatkozta az Economxnak Nagy Sándor Gyula, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora.

A szeparatista erőknek szóló gesztus többek között José Manuel Albares spanyol külügy-, európai uniós és együttműködési miniszter, a PSOE tagjának javaslata. Indítványozta ugyanis, hogy az Európai Unió 24 hivatalos nyelvének listájára kerüljön fel a baszk, a gallego és a katalán is. Ennek a teljesítése azonban nem a legkönnyebb vállalkozás.

„Ehhez tudtommal az EU-alapszerződést kellene módosítani, ami elég bonyolult és egyhangúságot igénylő folyamat. Az ír nyelv például sokáig hivatalos nyelv volt, de nem volt »munkanyelv«, vagyis nem volt minden írre lefordítva es a tolmácsolás is limitált volt. Ehhez is alapszerződés-módosítás kell, de ez kevesebb extra költséggel járna. Véleményem szerint ez a megoldás lehet kompromisszum, vagyis szimbolikája is van, de nem jár jelentős költségnövekménnyel az EU számára” – mondta Nagy Sándor Gyula.

Az mindenesetre kulcsfontosságú lehet a továbbiakban a szocialisták számára, hogy meg tudnak-e egyezni az amnesztia kérdésében szövetségeseikkel, különösen Puigdemont esetében. A jelenleg Belgiumban, önkéntes száműzetésben élő volt katalán elnök által vezetett katalán Köztársaság Tanácsa ugyanis még októberben szavaz arról, támogassák-e Sánchezt az újabb kormányalakításban.

Mindenesetre ha Sánchez november 27-ig nem tudja megszerezni a törvényhozók többségének támogatását, Spanyolországban 2024. január 14-én új választásokat kell tartani.