Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök politikai karrierje gyakorlatilag meglepő túlélési manőverek sorozata. Most pedig úgy tűnik, bár az elemzők többsége nem sok esélyt jósolt neki arra, hogy ismét kormányt alakíthasson, akár még folytathatja is a túlélési sormintát.

„Megtanultam, hogy addig kell hajtani, amíg a bíró meg nem fújja a végső sípszót” – írja a politikus 2019-ben megjelent önéletrajzi könyvében, amely az Ellenállási kézikönyv címet kapta.

A spanyol miniszterelnök esetében a sportutalások és a sportos attitűd nem csak egy felvett pózra vagy lelkes szurkolói hozzáállásra vezethetők vissza. Pedro Sánchez ugyanis korábban kosárlabdázó volt.

A kényes egyensúly évei

Sportos múltját kétségtelenül jól tudja hasznosítani a politikai életben is: taktikai érzékét például semmiképp nem lehet tőle elvitatni. Öt éve, 2018 júniusában került hatalomra, amikor egy sikeres bizalmatlansági indítvánnyal kiütötte a nyeregből Mariano Rajoyt, a Néppárt (PP) és az ország akkori vezetőjét.

Az elmúlt öt év Pedro Sánchez és a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) számára az óvatos egyensúlyozás időszaka volt, csak így maradhattak hatalmon.

2019 februárjában a kormányzó baloldali szövetség megrepedt, előrehozott választást kellett kiírni. A PSOE szerezte a legtöbb voksot, az abszolút többséghez azonban nem elegendőt, a helyzetre pedig koalíciós megoldás sem adódott.

Még abban az évben újra választásokat írtak ki. Ezt követően a PSOE a szintén baloldali, de a szocialistáknál lényegesen radikálisabb elveket valló Podemosszal kötött érdekházasságot. Még így is kisebbségben voltak a parlamentben, kormányon kívüli politikai erők támogatására kellett hagyatkozniuk.

Kockázatos húzások, necces helyzetek

Pedro Sánchez a májusi helyhatósági választások szocialista szempontból mindenképp kiábrándító eredményére váratlan választ adott. Előrehozott parlamenti választásokat jelentett be. Rendes ütemezés szerint egyébként decemberben szavaztak volna a parlament összetételéről a spanyolok.

„Nagyon kockázatos stratégiákat alkalmaz” – mondta Giselle Garcia Hipola, a Granadai Egyetem politológus professzora a kormányfőről.

Túlélő, aki elkövetett néhány hibát, de jó politikai érzékkel rendelkezik, és sokszor bizonyította már, hogy képes kimászni a kényes helyzetekből

– jellemezte Paloma Roman, a madridi Complutense Egyetem politológusa.

Patthelyzet a láthatáron

Az elemzők többsége egyetértett abban, hogy Pedro Sánchez célja ezzel az előrehozott választásokkal egyértelműen a kármentés lehetett. Nem akarta megkockáztatni, hogy év végére még többen pártoljanak el a szocialistáktól, mint addig.

A Politico szerint a közvélemény-kutatások alapján a következő támogatottsági szinttel vágott neki a választás három főszereplő pártja a vasárnapi megmérettetésnek:

  • Néppárt (PP): 34 százalék;
  • Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE): 28 százalék;
  • Vox: 13 százalék.

Kiderült azonban, hogy némileg alábecsülték a szocialistákat, a PP pedig kicsit rosszabbul teljesített a vártnál. 95 százalékos feldolgozottság mellett az állás a következő volt:

Néppárt: 32,7 százalékos támogatottság, 136 mandátum;

Spanyol Szocialista Munkáspárt: 31,8 százalékos támogatottság, 122 mandátum;

Vox: 12,39 százalékos támogatottság, 33 mandátum;

Sumar (baloldali pártokat tömörítő szövetség): 12,27 százalékos támogatottság, 31 mandátum.

Eredeti felállás szerint azt feltételezték az elemzők, hogy a PP ráfanyalodik a szélsőjobboldali Vox párttal kötött szövetségre, és közösen alakítanak kormányt. Most azonban a számok azt mutatják, erre nem lesz lehetőség, nincs ugyanis meg közösen sem a többséghez szükséges 176 parlamenti ülésük – írja a Financial Times.

A Néppárt választási győzelmét ünnepli Alberto Núñez Feijóo konzervatív miniszterlnök-jelölt
A Néppárt választási győzelmét ünnepli Alberto Núñez Feijóo konzervatív miniszterelnök-jelölt július 24-én, Madridban
Kép: Reuters

Két lehetőség merülhet fel konzervatív szempontból. Két kisebb párttal még összefoghatnának, ám még így sem lenne elegendő támogatottságuk. Vagy megpróbálkozhatnának egy kisebbségi kormány alakításával is, Pedro Sánchez azonban még a kampányidőszakban jelezte, gondoskodik róla, hogy ne kapjanak bizalmat a parlamenttől.

Persze a szocialisták öröme sem lehet határtalan. Úgy tűnik ugyanis, hogy ők sem tudják összegyűjteni semmiféle – racionális keretek között elképzelhető – koalíciós összetételben a 176 mandátumos álomhatárt.

Mindezek alapján patthelyzet alakul ki várhatóan Spanyolországban, amelynek feloldására egyetlen lehetőség adódik: újabb választás kiírása.

Ha 60 napon belül nem támogat a parlament egyetlen koalíciót sem, mindenképp ismét az urnákhoz rendelik a választópolgárokat.

A politikai bizonytalanság és az új választások esélye destabilizáló tényező lehet a spanyol gazdaság szempontjából. Ez a helyzet visszavetheti az ország hosszabb távú növekedési kilátásait, alapvető gazdasági reformok végrehajtása késlekedhet miatta

– vélekednek az ING elemzői.