Szélesebb jogköröket kell adni az eurózóna hatóságainak arra, hogy felügyelhessék a valutaövezet  bajban lévő tagjainak gazdaságpolitikáját − jelentette ki a berlini Humboldt Egyetemen Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke. A posztjáról október 31-én távozó Trichet-nek ez volt az utolsó nyilvános beszéde − elvállalásakor talán ő sem gondolta, hogy épp két olyan EU-csúcs között tartja majd meg, amelyeken az eurózóna, sőt az egész Európai Unió sorsát meghatározó döntéseket kellene, illetve kellett volna meghozni.

Az euróországoknak minden aspektusból meg kell vizsgálniuk egymás gazdaságpolitikáját − mondta a valutaövezet monetáris politikáját nyolc évig irányító jegybankár −, és ennek túl kell mutatnia a költségvetési kérdéseken. Indokolt, hogy azoknak az országoknak, amelyek elvesztették a piaci finanszírozás lehetőségét, kemény feltételek mellett nyújtsanak segítséget − közölte Trichet, utalva a Görögországnak, Írországnak és Portugáliának nyújtott EU/IMF mentő csomagokra. Az ilyen országoknak lehetőséget kell nyújtani arra, hogy maguk hozzák rendbe ügyeiket és állítsák helyre a stabilitást. De szerinte ennek is kell legyen határa: azokban az országokban, amelyek tartósan képtelenek elérni a programukban kitűzött célokat, az eurózóna vezető testületeinek a mainál nagyobb beleszólást kell kapniuk a gazdaságpolitika alakításába. Ennek megvalósításához nyilvánvalóan módosítani kell az uniós alapszerződést, egy új szuverenitáskoncepció alapján − tette hozzá Trichet.

Az ECB elnöke már idén júniusban felvázolta elképzelését, hogy az eurózónában létre kellene hozni egy közös pénzügyminisztériumot, s szerinte azóta csak megerősödött, hogy szükség van erre. Az általa európainak nevezett pénzügyminisztérium mindenekelőtt a költségvetési  és a versenyképességi politikákat felügyelné, de ez vezényelné le az egyes országokat érintő, fentiekben vázolt beavatkozásokat is. Egyre inkább úgy tűnik − foglalta össze véleményét Trichet −, nem ahhoz kell merészség, hogy egy ilyen európai pénzügyminisztérium felállításán gondolkodjunk, hanem ahhoz, hogy ne gondolkodjunk rajta.