Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A lakópark egy jól ismert jelenség szerte Amerikában, hiszen ez a típusú lakóközösség itt terjedt el, majd megjelent Dél-Amerikában is az 1970-es években. Később az egész világon meghonosodott, hogy a legkülönbözőbb kultúrájú országokban megtalálható legyen. Magyarországon is jól ismerjük ez a kifejezést, szinte már minden lakásfejlesztést így hívnak, de mi most maradunk a klasszikus értelmezésnél.
Már az ősember is védett helyre vágyott
De valójában miért szeretnek sokan lakóparkokban élni? Ennek okai az emberi civilizáció történetében rejlik, még ha nem is egyértelműen. A lakóparkok valójában egyfajta mikroközösséget jelentenek, amelyek mindig is meghatározták az emberi fajt. Az emberek a kezdeti időkben, az őskorban privát közösségekben, törzsekben éltek. Az ősemberek barlangokban laktak, amelyek zárt és meghitt teret jelentettek, miközben viszonylag szűk és jól védhető bejárattal rendelkeztek. A bejáratot védték a törzs tagjai, aki sem a más törzsből valókat, sem a ragadozókat nem engedték a barlang belsejébe, csak azok léphettek be, akik hozzájuk tartoztak.
Később az emberiség folyamatosan növekvő populációja számára már nem volt elég a barlang, egyre nagyobb települési formák jöttek létre a szabad ég alatt, amelyek azonban a kezdetektől fogva valamilyen szinten védettek voltak akár kerítéssel, akár más megoldásokkal. Az emberi faj lélekszáma pedig csak nőtt és nőtt, ezért létrehozta a városokat is, amelyeket falakkal és kapukkal vett körbe.
Városok és lakóparkok
Leegyszerűsítve a lakóparkok ötlete tehát a fallal körbevett városokból származik. Ezekben a védett közösségekben különféle szolgáltatások jelentek meg, mint a piac vagy éppen az iskola. Mivel ezek plusz szolgáltatások voltak, ezért a városlakók egyfajta privilégiumként értelmezték ezeket az intézményeket, és még jobban elkülönültek a falakon túl élőktől, hiszen sokan nem költözhettek a falak közé.
Majd a városfalak szűknek bizonyultak, ezért vékonyabb és kisebb falakkal egészítették ki az eredeti településmagot, ahová a szegények költöztek, míg a gazdagabbak a legvédettebb helyeken maradtak. Vagyis megjelent a nagybetűs társadalmi rétegződés, ezt fokozatoktól függően nevezhetjük társadalmi dinamikának, elkülönülésnek, szegregációnak vagy akár a kulturális mintázatok különbözőségének, de még összességében egységes közösséget alkottak.
Az utóbbi évszázadokban azonban a népességrobbanás miatt a települések kiléptek a falak által védett zónákból, és végeláthatatlanul terjedtek. Eközben hatalmas igény mutatkozott új lakóépületek iránt, egyre nagyobb lett a zsúfoltság és a tömeg, a belvárosi részeken megjelent a bűnözés, amelyek együttesen hozzájárultak a külvárosok kialakulásához.
Nem véletlenül a módosabbak, vagyis a klasszikus középosztály tagjai új helyszíneket kerestek maguknak, ahol kiszakadhattak a városok egyes zónáinak romló életminőségi feltételeiből. Ezért a kertvárosok lettek a települések új slágerhelyszínei, ahol a lakók biztonságban érezték magukat, ellentétben a túlzsúfolt belvárosokkal, ahol a bűnözés rákos daganatként terjedt.
Az elővárosi közösségek idővel ugyanazokat a szolgáltatásokat teremtették meg maguknak, mint amelyek működtek a belső városrészekben is. A közelükben is épültek piacok, iskolák és egyéb rekreációs intézmények, ellenben a bűnözés messze került tőlük.
Eltérő kulturális közösségek
A középosztály élvezte az exkluzivitást, amely az elővárosokban a modern értelemben vett lakóparkok kialakulásához vezetett. Az első lakóparkok kőfalakkal körülvett nagyobb lakóházak közössége volt, amelyek területére korlátozottan lehetett belépni. Az egész világon folyamatosan hódítanak a lakópark-fejlesztések, hiszen mindenki szeretne nyugodt és védett környezetben élni, miközben javait biztonságban tudhatja.
Az ezredfordulón az Amerikai Egyesült Államokban már több mint negyvenezer lakóparkban, mintegy húsz millióan laktak falak és sorompók mögött. Latin-Amerika nagyvárosaiban főként a bűnözés fenyegetése elől menekülnek tömegével az emberek a zárt lakóparkokba. A lakópark mégsem amerikai találmány, hiszen a 19. században Európa metropoliszaiban – például London, Párizs – már ehhez hasonló zárt telepeket építettek, de a mai értelmezés szerinti lakóparkok először az 1970-es években jelentek meg Spanyolországban.
