Október 7-én a Hamász terrorszervezet átfogó támadást indított Izrael ellen a Gázai övezetből. Miközben rakéták ezreit lőtték ki Izrael déli és középső részére, terroristák szivárogtak be több határmenti településre, ahol leírhatatlan pusztítást hajtottak végre a civil lakossággal szemben.

  • A halálos áldozatok száma már meghaladta az 1300-at;
  • több mint 3300 a sérültek száma;
  • legalább 150 embert pedig túszként hurcoltak el a Hamasz terroristái, nőket, gyerekeket és időseket, válogatás nélkül.

Ez a legnagyobb számú civil áldozattal járó terrorcselekmény az ország történetében, és a legtöbb zsidó áldozatot követelő nap a holokauszt borzalmai óta.

Az eseményeket sokan azóta a zsidó állam 9/11-eként említik, mások Izrael 1973-as Jom Kippur-i háborújához hasonlítják, ugyanis ekkor fordult elő utoljára, hogy olyan meglepetésszerű támadás érte az országot – akkor Egyiptom és Szíria részéről – amelyre nem volt megfelelően felkészülve.

Akkor a háború eszkalációja során a Szaúd-Arábia vezette kőolajtermelő országok olajembargót vezettek be több nyugati ország ellen, amelynek következményét ma az 1973-as olajválságként tartjuk számon. A kérdés az, hogy lehetnek-e a mostani háborúnak is hasonló következményei a világgazdaságra, mint a Jom Kippur-i háborúnak voltak? 

A Közel-Kelet és a kőolaj

A terrortámadást követően az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu háborús helyzetet rendelt el: több mint 300 ezer tartalékost mozgósítottak, az Izraeli Védelmi Erők pedig a déli területek megtisztítása után előkészítették Gáza teljes ostromát, hogy „eltakarítsák a Hamászt a föld színéről”.

Mindebből úgy tűnik, hogy Izrael Hamász elleni háborúja a korábbi gyors lefolyású összecsapásokkal szemben elhúzódó konfliktusnak ígérkezik, erre pedig a nemzetközi pénz- és nyersanyagpiac is hamar reagált. 

Bár Izrael jelenleg nem jelentős nemzetközi energiaexportőr, ahogy fontosabb energiaútvonalak sem haladnak át az ország, vagy a Gázai övezet területén, a katonai konfliktusok a nyersanyag- és a világkereskedelem szempontjából is stratégiai jelentőségű Közel-Keleten soha nem voltak jó hatással a globális energiapiaci dinamikákra. Tekintve, hogy

a világ tíz legnagyobb kőolajkitermelő országából négy a Közel-Keleten található, amelyek összesítve a világ olajtermelésének negyedét biztosítják, a kőolajpiac számít a legkiszolgáltatottabbnak a régióbeli konfliktusokkal szemben.

A globális irányadó Brent olaj hordónkénti ára 4,53 százalékkal nőtt, így 88,41 dolláron kereskedtek vele hétfőn, míg az amerikai West Texas Intermediate határidős jegyzése 4,69 százalékkal 88,67 dollárra emelkedett hordónként a háború izraeli bejelentését követő napon.

Mivel a jelenlegi konfliktus közvetlenül nem veszélyezteti sem a kitermelési, sem az exportlehetőségeket, az olaj ára azóta nagyobb kilengések nélkül mérséklődni látszik, a piac azonban továbbra is szorosan követi az izraeli események alakulását és az eszkaláció lehetőségét.

Ebben a tekintetben pedig két országra érdemes a leginkább figyelni, Szaúd-Arábiára és Iránra.

Szaúd-Arábia és az olajfegyver

Szaúd-Arábia a világ második legnagyobb olajtermelő országa, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) vezetője. Az OPEC akkor lépett elő az olajkartell szerepéből komoly nemzetközi politikát formáló szervezetté, amikor 1973-ban olajembargót vezetett be azon nyugati országok ellen, amelyek Izraelt a Jom Kippur-i háborúban támogatták.

Az embargó hat hónapja alatt 300 százalékkal nőtt a kőolaj világpiaci ára, az „olajfegyver” használata pedig az Egyesült Államok gazdaságát viselte meg a legjobban.

Persze Szaúd-Arábia nemzetközi szerepe és az Egyesült Államokhoz való viszonya azóta jelentősen változott. Sőt az elmúlt hónapokban Washington közreműködésével Rijád és Jeruzsálem is komoly lépéseket tett a kapcsolatok normalizálásának érdekében, amelyért cserébe komoly biztonsági és politikai támogatást várnak az Egyesült Államoktól.

Bár az olajmonarchia egy évvel ezelőtt még elutasító volt a Fehér Ház azon kérésével kapcsolatban, hogy a globális olajárak és Oroszország olajbevételeinek csökkentése érdekében növelje kitermelését, a most zajló háttértárgyalások keretében Rijád már hajlandónak mutatkozott erre a The Wall Street Journal értesülései szerint. 

Szaúd-Arábia reakciója az izraeli eseményekre eddig mérsékeltnek tekinthető, a konfliktus eszkalációjával és az izraeli offenzíva megindulásával azonban felerősödhet Rijád kommunikációja a palesztinok jogainak védelmében és az Izrael válaszcsapásának elítélésében.

Bár az olajfegyver valószínűleg nem kerül olyan formában újra elő, mint ötven évvel ezelőtt, az izraeli-szaúdi-amerikai párbeszéd minden bizonnyal beláthatatlan időre befagy, ezzel együtt pedig az olajkitermelés növelésére is kevés szándék mutatkozhat majd az OPEC országok részéről.

Irán és a geostratégiai fojtópont 

Irán az elmúlt évben egyre jelentősebb szereplőjévé vált a globális olajpiacnak ugrászszerű növekedést mutatva mind a kitermelést, mind az exportot illetően. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint augusztusban Irán olajkitermelése elérte a napi 3,14 millió hordót, exportja pedig napi 1,9 millió hordóra emelkedett, ami a legmagasabb érték volt azóta, hogy 2018-ban Donald Trump felmondta az iráni atomalkut (JCPOA) és visszaállította az iráni olajjal szembeni amerikai szankciókat. 

Bár az amerikai olajszankciók nagy része még mindig életben van a perzsa állammal szemben, a Biden-adminisztráció 2022 óta szemet hunyt saját szankciói felett, és nem lépett fel a növekvő iráni olajszállítások ellen. Ennek legfőbb oka, hogy

Washington erősítené a globális olajpiac likviditását az orosz-ukrán háború miatt kialakult negatív piaci hatásokkal szemben, valamint Joe Biden a szankciók enyhítésével „olajozta meg” a Washington-Teherán párbeszédet is öt Iránban fogvatartott amerikai állampolgár szabadon bocsájtása ügyében.

Bár amerikai tisztviselők egyelőre nem találtak erre közvetlen bizonyítékot, de Irán érintettsége az Izrael elleni Hamász támadásban megkérdőjelezhetetlen. Teherán szíriai milíciák, valamint a Hamasz, a Hezbollah és a Palesztin Iszlám Dzsihád terrorszervezetek támogatása révén évtizedek óta folytat proxyháborút Izrael ellen.

A Hamász mind a terrorcselekmények finanszírozásában, mind a kiképzés és a fegyverellátás terén számíthat az Iszlám Köztársaság támogatására.  A Wall Street Journal információ szerint az Iráni Iszlám Forradalmi Gárda emberei augusztus óta szorosan együttműködtek a Hamásszal az október 7-i támadás megtervezésében és előkészítésében.

Irán hivatalosan is gratulált a Hamásznak az izraeli civilek ellen elkövetett brutális támadása után és további támogatásáról biztosította a terrorszervezetet. Az izraeli háború eszkalációja esetén Irán részvétele tovább fokozódhat az általa használt proxykon keresztül, amelyre válaszul Izrael közvetve és közvetlen módon is támadhat majd iráni célpontokat.

Irán részvétele a Hamasz Izrael elleni támadásában az Egyesült Államokat is arra késztetheti, hogy ismét szankciókat léptessen életbe Teheránnal szemben, amely újra csökkentheti az ország olajexportját, és ezzel együtt a globális piaci kínálatot. Ennek eredménye a legrosszabb forgatókönyvek szerint a több mint 100 dolláros hordónkénti olajár is lehet.

A drasztikus áremelkedés könnyen elkerülhető abban az esetben, ha Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek hajlandóak a saját olajtermelésüket felpörgetni – a kérdés az, hogy mindez mennyire áll majd ez érdekükben.

Irán szerepe és bevonódása Izrael terrorellenes háborújába a perzsa állam földrajzi helyzete miatt is aggodalomra adhat okot, hiszen Teherán könnyen instabilitást idézhet elő a Hormuzi-szoroson áthaladó kereskedelmi útvonalakban is.

Az Omán és Irán közti tengeri útvonal a világ egyik legjelentősebb úgynevezett energetikai fojtópontja, ahol a globális olajellátás ötöde és a világ cseppfolyósított földgáz (LNG) kereskedelmének mintegy negyede halad át naponta. Így mondanunk sem kell, amennyiben Irán zavarása miatt a tranzit akár csak néhány napra is megszakadna, az jelentős hatással lenne a globális olaj- és gázárakra. 

Szerző: Nagy Dávid, Izrael szakértő (EuroAtlantic Consultancy)