A világ egyik legnagyobb gyógyszergyártó cégének feje a hét végén elmondta: már nem számítanak arra, hogy megkapják a görögországi kórházaknak eladott termékeik árát. Ennek ellenére nem akarják leállítani életmentő szereik szállítását, mert az egyet jelentene az arra rászorulók, például rákos betegek halálos ítéletével. Hogy az új, eddig még nem diagnosztizált betegekkel mi lesz, arra csak egy kényszeredett vállrándítással felelt.

Ezzel a történettel próbálja érzékeltetni Görögország tragédiájának nagyságát Robert Peston, a BBC pénzügyi szakújságírója. A hét végi eurózónás csúcsértekezletek ugyanis arról tanúskodtak, hogy a döntéshozók mintha nem érzékelnék, mekkora a tét. Az elmúlt évszázad 30-as évei óta nem láttunk példát arra, hogy egy olyan viszonylag gazdag, fejlett állam, mint Görögország totálisan összeomlana.

Kapcsolódó

Az emberek millióit fenyegeti az a veszély, hogy elvesztik életük megtakarításait, vállalatok tömegei tántorognak a csőd szélén, rákbetegek kénytelenek szembe nézni azzal, hogy lehetetlenné válik a gyógyításuk, mert a kórházak egyszerűen kifogynak az életmentő gyógyszerekből. És csak látszólag egyértelmű, hogy ki felel ezért.

Rémisztő kíméletlenség

A legtöbb kívül álló úgy látja, hogy a szörnyű megpróbáltatásokért az elmúlt évtizedek egymást követő görög kormányainak hozzá nem értése, hatalomvágya és kapzsisága a ludas, ám a másik oldal sem háríthatja el magától a felelősséget. Az eurózóna és az IMF politikai érzéketlensége és hozzá nem értése - az, hogy hagyták tékozolni a görög elitet - éppen olyan oka a görögök eladósodásának, mint az athéni politikai elit bénázása. Más szóval az adós és a hitelező egyaránt felelős.

Ami azonban igazán elrémiszti a hét végi értekezleteket figyelő külső szemlélőt az az, hogy az övezet államainak egy része Németország vezetésével milyen kíméletlenül törekedett arra, hogy példát statuáljon a görögökön. Hogy megszégyenítse az athéni kormányt, hogy olyan magas árat szabjon a további pénzügyi segítségérét, amelynek kifizetése tovább nyomja a szegénység felé a görög társadalmat. Igaz, nem afelé a nyomor felé, amely az euró feladása esetén várna rá.

A tények

Alekszisz Ciprasz miniszterelnök pénteken kapitulált: elfogadta azokat a nyugdíjmegtakarításokat és más gazdasági reformokat, amelyeket a hitelezők vártak az országától, és amelyeket öt nappal korábban a görögök nagy többséggel elutasítottak. Az eurózóna pénzügyminiszterei azonban ahelyett, hogy értékelték volna ezt - Ciprasznak végül is be kellett vállalnia pártja meghasadását és le kellett paktálnia az ellenzékkel - közölték vele, hogy mindez túl későn, túl kevés.

A német pénzügyminisztériumból szándékosan kiszivárogtatott "ideiglenes" Grexit tervével megteremtették a formáját annak, hogyan lehet kiszorítani egy országot az eurózónából annak ellenére hogy erre nincs jogi lehetőség. Cipraszra ez minden bizonnyal ráhozta a sikító frászt.

Gazdasági alávetettség

Rémületében, hogy elkerülje az Grexit tragédiáját, az eurózóna csúcsértekezletén belement egy olyan tárgyalásba, amelynek eredményeként Görögország elvesztheti gazdasági szuverenitását. Az adókról, a költségvetési kiadásokról, a privatizációról és az iparágak szerkezetéről, azaz az élet minden területét meghatározó feltételekről a hitelezők kívánságait tartalmazó törvénytervezet határoz, amelyet - szintén az ő elvárásaiknak megfelelően - néhány nap alatt keresztül kellene hajtani a görög parlamenten. Ez a demokrácia? - teszi fel a szónoki kérdést Peston.

Komolyan gondolták, hogy ezt a csomagot ilyen módon el lehet fogadtatni a görögökkel. A BBC szakírója Athénban sok szakemberrel és politikussal, bankárral és kormánytisztviselővel beszélt, akiken végletes fatalizmus értékelt. Úgy gondolják, hogy így is, úgy is rosszul járnak, nekik már minden mindegy. Ez enyhén szólva kiszámíthatatlanná teszi a görög elit és társadalom reakcióját a hét végi ultimátumra.

Hol élünk, kérem?

Könnyű érvelni amellett, hogy a januári parlamenti választások után felállt kormány magának köszönheti ezt a csapást: hozzá nem értően láttak munkához és elszúrták a tárgyalásokat a hitelezőkkel. Az EU lényege azonban a tagországok közötti szolidaritás. Ha az európai emberek azt látják, hogy Berlinnek és Brüsszelnek fontosabb a költségvetési trükközés visszaszorítása, az államadósság rigorózus törlesztése, mint egy nemzet humanitárius katasztrófájának elkerülése, vagy akár az euró jövőjének biztosítása, annak messze ható következményei lesznek az kontinensükről alkotott véleményükben. Az megroggyanthatja a bizalmukat az eurózónában, sőt az Európai Unióban is

De a lehetséges közvetlen következmények is rémisztőek. Vajon milyen hatása lesz Schäuble ideiglenes Grexit teóriájának a befektetők gondolkodására? Vajon megkönnyíti vagy megnehezíti Brüsszelnek, Berlinnek és az Európai Központi Banknak, hogy meggyőzze őket arról, hogy az euróövezet valódi valuta unió, amelyre hosszú távon érdemes építeniük?

És vajon milyen hatással lesz az Európa minden részén megjelent populista mozgalmakra a vasárnapi tárgyalásoknak, amelyekről ijesztő hírek láttak napvilágot? - teszi fel a következő szónoki kérdést a BBC szakírója. Az eurócsoport ülését egy megfigyelő óvodához hasonlította, Ciprasz találkozóját az EU első számú vezetőivel mentális kínzásként írták le. Az eurózóna válsága, amely 2010-ben átmeneti problémának indult Görögországban, az Európai Unió egészének létét fenyegető krízissé mélyült - állítja Peston.