Most már nyilvánvaló, hogy komoly nehézségekkel néz szembe a kínai gazdaság, hisz a nagy növekedés utolsó szakaszát részben az ingatlanszektor lufijának felfújódása okozta, ugyanakkor az export drámaian visszaesett, miután a gyártók közelebb húzódnak az értékesítési piacokhoz, emellett a megjelent politikai kockázatok miatt Ázsia más országaiba települnek.

A fák nem nőnek az égig, sőt

Miután a jövedelmek évtizedeken át növekedtek, idén a második negyedévben a Bloomberg szerint Sanghajban átlagosan 9, Pekingben 6 százalékkal kisebb fizetésért lehet elhelyezkedni, mint egy évvel ezelőtt. Sok cég a csökkentést úgy oldja meg, hogy az utazási, étkezési és egyéb kedvezményeket vonja meg, de a bankoknál, pénzügyi intézményeknél és a technológiai szektorban sokszor nem kerülhető meg a számszerű bércsökkentés. Még a kormányzati, önkormányzati szektor sem ússza meg, az ott dolgozóknak is vissza kell most adni valamennyit az elmúlt évtizedekben nagyot nőtt életszínvonalból.

Deflációs spirál

Régebben a kapitalista gazdaságokban az ilyen helyzet hozta meg a deflációs spirált, melynek legékesebb példája az 1929-32-es válság. A fizetések csökkenése, illetve a munkanélküliség növelése tovább csökkentette a fogyasztást, ami újabb jövedelemcsökkenést, vagy inkább elbocsátásokat eredményezett, és így az oda-vissza hatásoktól lényegében összeomlott a gazdaság.

A megoldást akkor a fedezetlen pénzkibocsátás jelentette, és lényegében a hasonló válsághelyzeteket máig is így oldják meg, amint ezt a járvány idején is láthattuk, vállalva az állami eladósodás és az infláció veszélyét. Ráadásul a mai piacgazdaságokban, ahol a döntéshozókat a nép választja, nem is vállalják az effektív fizetéscsökkenéssel vagy nagy munkanélküliséggel járó teljes népszerűségvesztést, de általában is cél, hogy minél kisebb sokkok érjék a lakosságot.

Többszörös válság

A jelenlegi kínaihoz hasonló jellegű válságok ugyanakkor csak abban az esetben fordulnak elő, ha egy gazdaság az erős túlfűtöttség szakaszába jut, és ezt nem előzik meg időben a döntéshozók, például monetáris politikai eszközökkel, hogy úgynevezett soft landing, azaz a túlpörgő gazdaság fokozatos lehűlése, egyensúlyba kerülése valósuljon meg.

A kínai helyzet azért is súlyosabb a szokásosnál, mert három ok is van, ami önmagában visszaesést okoz. Az egyik az ingatlanpiaci lufi, a másik a járvány utóhatásaként a gyártás áttelepítése a felvevőpiacok közelébe (USA estében Mexikóba, Európa esetében térségünkbe). A harmadik pedig abból a félelemből adódik, hogy Kínának Tajvan lesz az, ami Oroszországnak Ukrajna, így a cégek tömegesen kivonulnak majd.  A kockázat csökkentése érdekében a külföldi gyártók Ázsián belül is diverzifikálják a termelést, aminek egyik nagy nyertese India. Kétségtelen, hogy Kínában eközben új iparágak kezdenek fellendülni (elektromos autók gyártása, akkumulátorgyártás), azonban időbe telik, míg ezek kompenzálják a hirtelen jött visszaesést.

Lehetőségek és szociális rendszer hiánya

A munkaerőpiac belterjes, vagyis rossz körülmények esetén nem tudnak máshol állást keresni, szemben például Európával, ahol az Unió és annak egységes belső piacához csatlakozó még néhány ország nagy mobilitást biztosít a munkaerőnek. Kínában emellett bőkezű szociális rendszer sincs, így a dolgozók inkább elfogadják az esetenként erős bércsökkentést inkább, mint hogy elveszítsék állásuk, és teljesen jövedelem nélkül maradjanak.

Visszafelé elsülő állami intézkedések

Esetenként olyankor is fizetést kell csökkenteni, vagy legalábbis nem szabad emelni, amikor az adott cég jól működik, így erre nem lenne szükség: a problémákkal nem sújtott pénzintézeteknél például megjelennek a hatóságok, és ellenőrzik, nem történt-e emelés, azaz egyfajta bérstop, mondhatni bérsapka van érvényben. Ez piacgazdaságokban, demokratikus országokban elképzelhetetlen, inkább kivetnek átmeneti ágazati különadókat, ahogy nálunk is, melyek fájdalmasak, de nem közvetlenül a dolgozókat lehetetlenítik el.

Ami meglepő, hogy a jól menő, prosperáló ágazatokban is csökkentek a belépéskori fizetések, mint az elektromos autógyártás, akkumulátorgyártás vagy a szélenergia. A technológiai szektor korábbi óriásainál, ahol komoly állami szigorítások szigorítások, beavatkozások történtek nehezen érthető okokkal magyarázva, helyenként helyszíni rajtaütés jellegű ellenőrzéssel, olyan visszaesés következett be, amely óriási létszámleépítésekhez vezetett már tavaly. Az Alibaba és a Tencent együtt 20 ezer embert bocsátott el, és ők akár korábbi fizetésük feléért is hajlandók visszajönni a cégekhez, jobb lehetőség híján.

Jóléti intézkedésekről szó sem lehet

A folyamat a kormányzati szektort is érinti, hisz a helyi kormányzatok (amelyek választások híján nem önkormányzatok, hanem egyfajta kormánymegbízotti szervek) súlyos anyagi helyzetben vannak, miután nekik kellett finanszírozni az ingatlanszektor válságából adódó költségek egy részét. A helyzet orvoslására valamekkora fiskális stimulus mindenképpen indokolt lehetne a megkérdezett szakértő szerint, azonban Hszi Csinping elnök elzárkózik a jóléti intézkedésektől, mondván, hogy azok lusta embereket teremtenek.