A Napi Gazdaság hétfői számának cikke


Kapcsolódó

− Hány bankszövetség van, és ön melyiknek az elnöke?
− Én egyetlen bankszövetségről tudok Magyarországon.

− Nem csodálkozott, pedig számítottam rá. Azért kérdeztem, mert a szövetség nevében a lakáshitelesek megsegítését célzó tárgyalásokról több, egymásnak ellentmondó nyilatkozat is megjelent...
− A Magyar Bankszövetség Gyuris Dánielt, az OTP Bank vezérigazgató-helyettesét hatalmazta fel a tárgyalások folytatására a kormánnyal, valamint a hivatalos sajtókommunikációra, az elnökség álláspontjával egyetértésben.

− Talán gyorsan peregtek az események, hiszen szó esett arról, hogy nem folynak érdemi megbeszélések; veszélyesnek minősítették az árfolyam rögzítését; most pedig mintha mégis ilyen megoldás körvonalazódna. Pontosan tehát miben is állapodtak meg?
− Hangsúlyozom, hogy még nem zárultak le a tárgyalások. Az eddigi közös gondolkodás alapján az körvonalazódik, hogy az ügyfelek egy része mentesülhetne a svájci frank árfolyamának kilengéseitől. Számukra meg lenne határozva egy olyan sáv, amely felett nem emelkedne a törlesztőrészletük. Az így képződött hátralék pedig később, szerencsés esetben a forint erősödése révén "elolvadhatna".

− Amikor arról írt a sajtó, hogy 190 forinton "rögzítenék" a svájci frankot, ezt többen agyrémnek minősítették. Bárhogy számolok azonban, valahogy éppen ez a szám tűnik reálisnak. Cáfolja?
− Nem árfolyamrögzítésről van szó, hanem egy meghatározott árfolyamszint fölötti rész terheinek átvállalásáról. Tény, hogy a hiteleket zömmel 160−170 forintos svájci franknál vették fel, most meg örülünk, ha a 205 forintot nem haladja meg az árfolyam. Nem mindegy, hogy a program indulásakor mi lesz a helyzet. Akár 188 forinton is állhat a frank...

− Úgy legyen! Van azonban olyan réteg, amelynek most még a 145-ös árfolyam is mindegy lenne.  A legfrissebb információk szerint végre elkülönítették a különböző csoportokat. Hányféle típusa létezik a bajba került adósoknak?
− Jól el lehet különíteni legalább három csoportot. Van, aki tudja és akarja fizetni a részleteit. Van, akinek ez nehézséget okoz, de mindent megtesz a helyzet rendezése érdekében - nos, nekik szól az előbb említett segítség. És valóban egészen más a helyzet azoknál, akiknek semmilyen könnyítés nem jelent megoldást. A szociálisan rászorultak − ezt a státust szigorú kritériumrendszer alapján állapítanák meg − állami vagy önkormányzati bérlakást kapnának. Fontos kiemelni, hogy a terheket az ő esetükben is közösen kell viselnie minden érintettnek: az állami szereplőnek, az adósnak és a banknak, hiszen a hitelt számukra a pénzintézetek folyósították.

− Milyen formában valósulhatna meg például a bankok teherviselése?
− Kulcskérdés, hogy a jelzáloggal terhelt ingatlant a finanszírozó milyen áron adja el.

− Szó volt arról, hogy a bajba kerültek lakásainál a vevőket kamatkedvezménnyel támogatná az állam. Ez viszont − mint arra már több ingatlanszakértő is felhívta a figyelmet − a piac torzulásához vezetne. Nem lenne szerencsésebb, mint azt a kormány már korábban ígérte is, generálisan visszahozni a használt lakásokra felvett kölcsönöknél a kamatkedvezményt?
− A kapcsolódó kormányzati koncepció még kidolgozás alatt áll, várhatóan április közepére megszülethet a megállapodás.

− Értem, tehát az alkotmányozás fontosabb, bejelentést csak ezt követően várhatunk. Jól gondolom azonban, hogy az eddig megismert feltételekhez képest komoly meglepetés már nem várható?
− Ismét csak azt tudom mondani, hogy rövidesen minden részletet megismerhet a közvélemény.

− A bankszövetségre visszatérve: hogyan lehet úgy képviselni egy szektor érdekeit, hogy abban akadnak olyanok, akik különalkukkal az összes többi szereplőt képesek hátba támadni?
− Minden szövetség nehéz helyzetben van. Nagyon kevés az olyan ügy, amely egy szektor, ágazat, illetve annak minden szereplője számára egyértelmű válaszokat kíván. Aki ilyenre adja a fejét, annak tudomásul kell vennie, hogy nem lehet teljes az egyetértés, ugyanaz az intézkedés mindenkit másképp érint egy kicsit. Az is teljesen természetes, ha az érdekképviseleten keresztül valaki a saját szempontjait akarja erőteljesebben érvényesíteni. A Magyar Bankszövetség elnökének, elnökségének így mindig kompromisszumot kell keresnie, annak létrehozására kell törekednie.

− Nyilvánvalóan éppen ezért hívták, könyörögték vissza a szövetség élére. Ezután viszont cudar világ jött a bankokra. Ezt, de persze különösen a hitelintézeti különadót, nem élte meg kudarcként?
− Az adóhivatal sem állapodik meg az adó mértékéről és az elosztás módjáról. A különböző mértékekről, a beszedés mikéntjéről tehát a bankszövetségnek − logikusan − nem lett volna módja egyezkedni. Ezen a téren így nem is jöhetett szóba kompromisszum. Nekem tiszta a lelkiismeretem. Amikor ez az ötlet felvetődött, elmondtam a kormánynak, hogy milyen veszélyei, negatív gazdasági hatásai lehetnek ennek. A kedvezőtlen hatások sajnos már a 2010-es mérlegekben és a hitelintézetek aktivitásának alakulásában is egyértelműen visszaigazolódtak.

− Ezek szerint nem a történtek miatt távozik ismét az elnöki posztról?
− Már három évvel ezelőtt visszavonultam. Úgy gondoltam, 12 év után új arc − azt tartom ugyanis, hogy ez is számít − kell az érdekképviselet élére. A magatartási kódex, a fogyasztóvédelem kapcsán azonban problémák alakultak ki a szövetségen belül. Amikor ezek megoldása érdekében ismét felkértek a Magyar Bankszövetség elnöki posztjára, végül azzal a feltétellel vállaltam el, hogy csak a jelenlegi másfél éves ciklust viszem végig. Ez tehát nem egy új elhatározás, csak a korábbi megerősítése. Nem értek olyan impulzusok, amelyek a döntésemet befolyásolták volna.

− Akkor nem tudom, mit értékel kellemetlen impulzusnak. A már említett kódex és bankadó mellett ugyanis a Rogán-féle nyolc pont "frissített" változata is a szektor nyakába zuhant. Úgy gondolja, az érdekképviselet sikerrel állt helyt?
− Nehéz időszak volt. Azt gondolom ugyanakkor, hogy a bankszövetség apparátusa, elnöksége és személy szerint én is mindent megtettünk, amit tudtunk.

− Véleménye szerint az utódjának a jelenlegi körülmények között milyen mozgástere lesz?
− Nem lesz könnyű a helyzete sem neki, sem az új elnökségnek. A támogatásomra, segítségemre persze mindig számíthatnak. Úgy érzem azonban, hogy a nehezén túl vagyunk. Néhány komoly tárgyalás vár még ugyan a szektorra, de a hullámok elültek. Nagyon bízom abban, hogy a bankrendszer körüli nyugtalanság fokozatosan alábbhagy, ez ugyanis nem segít senkinek. Nekünk dolgoznunk kell. Csendesen. Ez jelzi, hogy jól működik a gazdaság. Az bajt jelent, ha mindennap a bankok vannak az újságok címlapjain. A válság lecsengésével egy normális, békeidőket idéző együttműködés alakulhat ki. Persze lesznek viták, véleménykülönbségek a gazdasági kormányzat és a piaci szereplők, bankok között, ilyenek mindig adódnak. Az amplitúdó azonban reményeim szerint csökken, eláll a viharos ellenszél.

− Milyen jelentős egyeztetésen kell még túljutniuk?
− Jönnek a Bázel III−mal kapcsolatos regulációk, az új nemzetközi likviditási előírások. Nem mindegy, hogy ezeket milyen gyorsasággal és formában implementáljuk Magyarországon. Vagy említhetném a felszámolási törvényben található visszásságokat; a kormányzat késznek mutatkozik arra, hogy ezeket megoldja. További kérdés lehet, hogy milyen formában történjen a jelenlegi bankadó csökkentése vagy kivezetése, de gondolhatunk a vállalati aktivitás növelésére is. Emellett még számos olyan jogszabály akad, amely az egész magyar gazdaságot és így a bankrendszert is érinti. Ezek olyan kérdések, amelyekben normális szakmai vita folyhat a törvényalkotó és például a Magyar Bankszövetség között.

− És valóban folyik is? Ettől ugyanis mintha már elszoktunk volna...
− Néhány kérdésben elkezdődtek a szakértői megbeszélések. Ugyanis, ha van érdekelt abban, hogy Magyarország gazdaságilag és szociálisan is jól fejlődjön, az maga a bankrendszer.

− Mire számít, milyen ütemben és minek a hatására indulhatnak el a kedvezőbb folyamatok?
− A magam részéről a lassú elindulásban bízom, ami természetesen később felgyorsulhat. Persze rendkívül sok függ a külső körülményektől, mennyire sikerül például Európának visszanyernie a mozgásterét.