A főtitkár elismerte, hogy a gyarmatosítás és a rabszolgaság során elszenvedett történelmi sérelmeknél különösen nehéz a gazdasági károk felmérése az azóta eltelt idő miatt. Hozzátette, az elkövetőket és az áldozatokat is nehéz már azonosítani.

Kiemelte ugyanakkor, hogy nem jelenthetik ezek az alapját annak, hogy semmibe vegyék a kompenzációra vonatkozó jogi kötelezettségek létezését.

Az ENSZ-főtitkár által jegyzett jelentésben az MTI szerint azt javasolják, hogy a rabszolgatartás és a gyarmatosítás örökségét kezelni kell, amihez többféle eszközt is fontolóra kellene venniük a tagországoknak – egyebek mellett a kártérítést, az igazságszolgáltatást, továbbá megbékélés elősegítéséhez szükséges eszközöket.

A rabszolgatartásért való kártérítés nem új keletű elképzelés, ugyanakkor az utóbbi időben egyre nagyobb teret nyert azt ezt sürgető mozgalom, a karibi és afrikai országok is nagyobb hangot kezdtek adni az erre vonatkozó igényeiknek. Az Európai Unió tagállamainak vezetői júliusban egy dokumentumban elfogadták, hogy „mélységes sajnálatukat fejezik ki” a gyarmati idők transzatlanti rabszolga-kereskedelme miatt, ami „emberek millióinak okozott mérhetetlen szenvedést.”

 

Tízmillióval több ember él modern rabszolgaságban, köztük minden negyedik kiskorú

Globális felmérést készített az ENSZ, a WFF (Walk Free Foundation) és az IOM (International Organisation for Migration), amiből kiderült, hogy öt év alatt tízmillióval több ember van kitéve a modern rabszolgaságnak. Megállapították, hogy nincs kimutatható kapcsolat a rabszolgaság népességen belüli aránya és az adott ország gazdasági helyzete között.
Bővebben--->