A házastársi közös vagyonba tartozó üzletrészek értékét meg lehet állapítani a volt házastársak megegyezésével, de gyakoribb, hogy szakértők kirendelése után a bíróság mondja ki a végső összeget.
Az üzletrész értékének meghatározása függ attól, hogy azt a társaság mely létszakában kell megállapítani. Alapításkor - a társaság cégbejegyzését megelőző megszűnése esetén - a tag házastárs törzsbetétjének az értéke, az általa befizetett és visszafizetni rendelt összeg tartozik a vagyonközösséghez. A társaság megszűnésekor - ha a megszűnés jogutód nélkül történik - a végelszámolás vagy felszámolás befejezését követő, úgynevezett likvidációs vagyoni hányad lesz a tag részesedése.
Amennyiben a társaság jogutódlással szűnik meg, és a tag házastárs nem kíván a jogutód társaságban részt venni, vele el kell számolni és az elszámolás folytán őt megillető összeg tartozik a vagyonközösséghez. A működés során a forgalomképes üzletrész a házastársi közös vagyon tárgya, a tag házastársnak az ezen fennálló tulajdonjoga a házastársi közös vagyon része.
A kialakult bírói gyakorlat alapján a házastársak közös vagyonát a házastársi életközösség megszakadásának időpontjában meghatározott forgalmi értéken kell megosztani. Ez irányadó a társasági részesedéseknél is. Ettől eltérni csak akkor lehet - akkor vehető figyelembe az ítélet meghozatalakori érték -, ha az üzletrész értéke a különválás és a megosztás időpontja közötti időszakban a házas felek tevékenységén vagy mulasztásán kívül álló (illetve mindkét házastárs tevékenységére vagy mulasztására visszavezethető) okból emelkedett vagy csökkent.
Gyakori eset, hogy az üzletrész forgalmi értékének a perbeli időszakban bekövetkezett növekedése kizárólag az egyik házastárs tevékenységének köszönhető, mivel a társaság egyedül az egyik házastárs ügyvezetése alatt állt, és a társaság értékének meghatározásakor az időmúlás irreleváns volt. Az üzletrész forgalmi értéke a tag törzsbetétje és a társaság - pozitív vagy negatív - többletvagyonából a tagra jutó részesedés értékének az együttes összegéből tevődik össze.
A forgalmi érték fogalmát jogszabály nem határozza meg, de a bírói gyakorlat forgalmi értéken azt a vételárat érti, amely az adott vagyontárgy szabadpiacon való értékesítése esetén elérhető vagy elérhető lenne. A forgalmi érték meghatározásánál széles körű bizonyítási eljárás lefolytatása, könyvszakértő igénybevétele szükséges, ha a felek nem tettek egyező nyilatkozatot az értékről. Az üzletrész tényleges forgalmi értékét elsődlegesen az összehasonlító adatok alapján kell meghatározni, tehát ugyanezen gazdasági társaság többi üzletrészének a forgalmára vonatkozó adásvételi szerződésekben kikötött vételárak alapulvételével kell megtenni. Ez a meghatározás azonban számos esetben a valóságtól eltérő eredményekre vezethet, tekintettel arra, hogy a gazdasági életben "bevett" gyakorlat - az egyszerűség kedvéért - az üzletrészeket az adásvételi szerződésekben névértéken szerepeltetni.
Amennyiben összehasonlító adatok alapján az üzletrész forgalmi értékének meghatározása nem lehetséges, a forgalmi érték alapjául az adott gazdasági társaság piaci értéke szolgálhat.
A forgalmi érték meghatározásánál számos szakértői módszert ismer a joggyakorlat. Ez pedig igencsak részletes bizonyítási eljárás lefolytatásával állapítható meg. Szükség szerint be kell szerezni a cég társasági szerződéseit, annak valamennyi módosításával együtt, az éves mérlegeket és vagyonkimutatásokat, a társaság volt tagjaival való elszámolásokat és egyéb okirati bizonyítékokat. A könyvszakértő mellett nemegyszer elkerülhetetlen egyéb társszakértők - mint például ingatlanforgalmi, gépjármű-, ingóforgalmi szakértő - kirendelése is. A vállalkozás értékelésekor a szakértőnek abból kell kiindulnia, hogy mi lesz a vállalkozás további sorsa: tovább működik-e vagy megszűnik.
Amennyiben a társaság tovább működik, jövedelemalapú (hozamalapú) értékelést szükséges elvégezni, amely nem más, mint a folyamatosan működő társaság értéke. Különösen alkalmas módszer ez akkor, amikor a házassági életközösség megszakadása és a szakértői vizsgálat között hosszabb (többéves) időtartam telik el. Ekkor az értékeléshez szükséges - és általában csak tervezett - adatok már beépültek a vizsgált évek mérlegbeszámolóinak tényleges adataiba, tehát már nem kell megtervezni azokat.
Az üzletrész forgalmi értékének meghatározásakor - különösen akkor, ha a társaságot megszüntetik - a felszámolási értéket is meg kell határozni. A felszámolási érték a vállalkozás eszközei piaci árának a kötelezettségeivel csökkentett értéke. A kialakuló bírói gyakorlat szerint a társaság reális és méltányos piaci értékét az úgynevezett továbbműködési és a felszámolási érték figyelembevételével - a két érték közül a magasabb értékkel egyezően - kell meghatároznia a szakértőnek.
A könyv szerinti érték azonban nem azonos az eszközök szabadpiaci forgalmi értékével, a kötelezettségek körében pedig a felszámolási érték meghatározásánál az egyéb járandóságok összegét (például a társaság munkavállalói munkaviszonyának megszüntetésekor fizetendő végkielégítést) is figyelembe kell venni. A felszámolási érték az az érték, amely a társaság - jogszerű - jogutód nélküli megszüntetése után marad.
A könyv szerinti érték tehát sohasem lehet kizárólagos alapja a forgalmi érték meghatározásának, akkor sem, ha a "könyv szerinti érték a könyvvizsgáló aláírása miatt is valós értéknek tekintendő, hiszen a könyvvizsgáló igazolta, hogy a beszámolóban valós könyv szerinti értékeket tüntettek fel".
Ez az indoklás azonban nem veszi figyelembe a "számviteli valódiságnak való megfelelés" és a tényleges forgalmi érték közötti különbséget. A könyvvizsgáló, amikor a könyv szerinti értékek valóságosságáról nyilatkozik, a számviteli törvény kifejezését használja. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 15. § (3) bekezdése szerint a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell hogy feleljen az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak (a valódiság elve).
A társaság értékének meghatározásakor arra is figyelemmel kell lenni, hogy fennáll-e a bemutatott szakértői módszerek alapján kialakult forgalmi értéket befolyásoló egyéb, forgalmi értéket csökkentő tényező. A bírói gyakorlatban az üzletrész értékének megállapítása tehát a felek egyező előadása, az egyik félnek a másik fél által kétségbe nem vont előadása vagy könyvszakértő kirendelése útján történhet.
Amennyiben a bizonyítási teherről való kioktatás megtörtént és ennek ellenére a bizonyításra köteles fél bizonyítási indítványát nem terjeszti elő, vagy a szakértő díját a bizonyító fél - a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés ellenére - sem előlegezi meg, akkor a bizonyítási teher és a bizonyítatlanság jogkövetkezményeit kell alkalmazni. E körben a magasabb értéket állító fél terhére kell értékelni a másik fél általi bizonyítatlanság jogkövetkezményeit (de csak az elismert érték felett). Ha a szakértői bizonyítás lefolytatását vagy annak eredményességét a másik házastárs hiúsította meg (mert például a társaság irataiba való betekintési jogát a szakértőnek nem engedte át), akkor lehetőség van a bizonyítási teher megfordítására, és a magasabb érték bizonyítatlanságának a jogkövetkezményeit a bizonyítást meghiúsító tagra lehet áthárítani.
A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.
Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.
Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.