Különös film az Esküvő monszun idején, amely többszörös koprodukcióban, amerikai, olasz és francia közreműködéssel készült ugyan, de valójában ízig-vérig indiai alkotás. S nemcsak azért, mert oda valósi a rendező hölgy, Mira Nair, aki a végén a családjának ajánlja e munkáját, hanem mert a mű veleje, ha úgy tetszik: a mondanivalója jellegzetesen indiai. Attól is persze, hogy időnként, mintegy elválasztóvonalakként, Delhi valóságos, nyüzsgő utcaképei villannak fel, ám a történet lényege a mai „indiaiság”. Az élet egy országban, ahol mindenki beszél angolul - legalábbis a jobbmódúak körében -, de boldogan belefeledkeznek a hagyományos szokásokba, az ünnepek ceremóniáiba, s felszabadultan éneklik, táncolják sajátos ritmusú dalaikat, amelyek szövege igencsak pajzán - nem véletlen, hogy ezen a tájon született a Káma Szútra és az erotikus templomi szobrok sokasága. Amúgy ezek a dalok az orosz csasztuskákra is hasonlítanak némiképp, mert amint belefér a dal hagyományos keretébe, azonnal „kiéneklik” a jelen lévőket. Minderre kiváló alkalmat ad egy jómódú indiai polgár, amint éppen hozzáadja gyönyörű lányát egy négy éve Amerikában élő fiúhoz. A menyasszony és a vőlegény még sosem látta egymást, mert hát Amerika ide, polgárosodás oda, a hindu házasságok csak később köttetnek az égben, előbb a szülők egyeznek meg, ma is ez a szokás. Az már nem, hogy ugyancsak a tengerentúlról megérkezik a mamájával a család egykori jótevője, egy gyanúsan kikent-kifent úr, akiről kiderül, hogy pedofil, ezért hiába a legékesebb hagyományos öltözet, drámai körülmények közt kiutasíttatik a lagziból. Az sem tradíció, hogy az arának előzőleg egy nős szeretője volt, egy televíziós ficsúr, de mert ezt bevallja a vőlegénynek, némi dühöngés után bocsánatot nyer, és következik a negédes kibékülés, ahogy az Hollywoodban szokás. Az már a régi indiai filmből örökölt jelenség - ne feledjük, évente százszámra készülnek csak belső, hazai használatra szánt produkciók -, hogy az ifjú pár hátterében, mint az operettben a szerelmesek mögött, ott a másik, a komikus pár, jelesül egy cselédlány és egy mindenre vállalkozó férfiú, aki korábban, a hagyományos színházban, alighanem az ott nagyon fontos majom szerepét játszhatta. Most is rengeteget majomkodik - a film elején. Mert aztán a rendezőnek valahogy sikerül emberformájúvá szelídítenie. Az egész film - amelynek története során a címhez illően időnként hatalmas monszuneső áztatja az embereket és a kellékeket -, mégis kedves, mulatságos és egészében hitelesnek tűnő híradás arról, hogy milyen is a nagyvárosi polgárcsaládok élete a mai Indiában.