A Nagyházi Galéria eddig lezajlott idei aukciói láttán aligha nevezhetnénk a festményeket a cég fő profiljába vágónak, e tárgykörű eseményei ugyanis inkább csak kamaraárveréseknek nevezhetők s csupán néhány kép említhető meg a kínálatból. Most is egyet emelünk ki a több mint kétszáz tétel közül: Tornyai János Parasztszoba című védett olajfestményét, amely 220 ezer forintos kikiáltási áráról 1,2 millió forintig jutott a licit nyomán (a többi kép nem érte el az egymilliós értékhatárt). A néprajzi árverések immár hagyományosnak mondhatók a Nagyházinál, kialakult közönsége van egy ilyen eseménynek, legalábbis ez a benyomás keletkezhetett a megfigyelőben akkor, amikor a kisebb értékű, többnyire néhány tízezer forintért elkelt tárgyak vevői a szőnyegárverés előtt szinte pánikszerűen elhagyták a Balaton utcai árverezőhelyiséget. A komolyabb befektetői érdeklődés hiányát mutathatja, hogy a két legmagasabb kikiáltási árú tétel, két felvidéki céhláda – 300, illetve 400 ezer forintért – nem kellett senkinek, egy erdélyi szász szuszék viszont 220 ezer forintért talált gazdára. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lett volna egy-egy tárgyért komoly licitverseny: a XVIII. század második feléből, Észak-Magyarországról származó ónmázas fajansztányért például 36 ezer forintos kikiáltási áron kínálták és végül 75 ezer forintért ütötték le az árverésen. A Nagyházi Galéria rendezvényének kétségtelenül legizgalmasabb része a szőnyegek árverése volt. Ez is immár hagyományosnak mondható a Balaton utcában, s így nem keltett nagy meglepetést egy-két tétel igen magas leütési ára. Persze a szőnyegek sem mind váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: a két legmagasabb kikiáltási árú tétel itt sem kelt el: a 3,8 millióért kínált perzsa „Baktiari”-ra és a 2,8 millióért kiajánlott anatóliai „Konya” imaszőnyegre nem akadt jelentkező. Heves licitverseny nyomán 5,5 millióért kelt el ugyanakkor egy perzsa „Serapi”, amely a XIX. század közepén készült szenné csomózással. A kissé kopott (de finom tapintású), 376x344 centiméteres szőnyeg 1,5 millióról indulva ért el négymillióval magasabb leütési árat. Másfél millió forintért, kikiáltási áráért két tétel is gazdára talált: egy XVIII. század elején Erdélyben készült védett „Usak” szőnyeg és egy XIX. század eleji közép-európai kézi szövésű falikárpit. Az 1,4 millió forintot ugyancsak két tárgy érte el: egy türkmén „Jomut” és egy török „Usak” szőnyeg. Az említetteken kívül egy perzsa „Mesed” lépte át az egymilliós határt: 950 ezer forintról 1,1 millióra emelkedett a kopott, sérült, a XIX. század végén készült szőnyeg ára. Sz. I. M.