A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

- Az Energia Klub neve az utóbbi években az általa indított perek révén sokak számára összeforrt a titkolózó, monopolhelyzetben lévő energetikai mamutcégek nyilvánosabb működéséért folytatott küzdelemmel. Hogyan alakult ki ez a karakter?

- Perger András: Ma Magyarországon az energiaárak vélhetően számos, a fogyasztókat indokolatlan mértékben terhelő költséget tartalmaznak, miközben kevés a jele annak, hogy a termelők és szolgáltatók hatékonyabb és zöldebb energiaszektort fejlesztenének. Az ilyen szempontból általunk kiemelten fontosnak ítélt ügyekben kértünk információkat (szerződéseket, adatokat) cégektől, intézményektől. A szimpla szakmai megközelítésen túl az is indokolta a megkereséseket, hogy úgy gondoljuk, ezen információk a nyilvánosságra tartoznak: a fogyasztóknak joguk van tudni, kinek, miért, mennyit fizetnek. Nem meglepő módon az ügyek jó részében elutasították a kérelmünket.

- Koritár Zsuzsanna: Az Energia Klub 20 éves fennállása óta rendre szembesül azzal a problémával, hogy az energiával kapcsolatos - fogyasztókat konkrétan érintő - főbb stratégiai kérdések többnyire a kulisszák mögött dőlnek el. Nem nagyon van ismeretünk arról, hogy a különböző döntések hogyan, milyen körülmények között születnek. Emiatt indítottuk el az energiakontroll projektet. Eddigi programjaink során is igyekeztünk erre a vetületre figyelni, de ebben a projektben kifejezetten az állami energetika működésére, átláthatóságára fokuszálunk.

A projekt az energiaszektorban meghozott döntések, a szektor működésének nagyobb átláthatóságát szolgálja és több pillérre épült: az úgynevezett kutatási rész egyik célja az energiaszektor állami szerveinek feltérképezése volt, amelynek során az állami energetikában működő intézmények működését vizsgáltuk; a kutatás másik szakasza pedig a korrupcióval, a korrupciós kockázatokkal foglalkozott. A projekt másik része az adatnyilvánosságot célozta meg, ez is egy eszköz volt az állami szervek átláthatóságának vizsgálatában. Először igyekeztünk felmérni, melyek azok az információk, amelyek mindenféle kérelmezés nélkül is elérhetők, például a honlapokon. Azon adatok, dokumentumok esetében, amelyek nem szerepeltek sehol, de fontosnak tartottuk megismerni, kérelmező levelet írtunk a megfelelő hatósághoz, céghez, adatkezelő szervhez. Ha az erre érkezett válasz elutasító volt, akkor az Energia Klub újabb levélben elismételte érveit. Végül, ha ezt is megtagadták, maradt a bíróság.

- Mely állami intézményekkel, társaságokkal akadt gond?

- Koritár Zsuzsanna: Egyebek mellett az MVM Zrt.-nek a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatos, az azt megelőző előkészítő projekttel összefüggő adatokat és az erőművekkel kötött áramvásárlási szerződéseket, a Mol Nyrt.-től, az MMBF Zrt.-től és a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségtől (MSZKSZ) a stratégiai gáztároló létrehozásáról szóló szerződéseket, a Főtáv Zrt.-től az erőművekkel kötött hővásárlási szerződések részleteit, a Magyar Energia Hivataltól (MEH) pedig a kapcsoltan termelő erőművek támogatási adatait kérte az Energia Klub - valamennyi esetben részben vagy teljesen eredménytelenül.

Az atomerőmű bővítését megalapozó projekt adatainak nyilvánossága kapcsán elvileg már volt egy bírósági forduló, azonban az MVM-nek a bíróság még nem kézbesítette ki a keresetlevelet, és erre hivatkozva a cég halasztást kért, mondván: nem tudja, milyen ügyben tartanák a tárgyalást. A társaság kérhette volna a keresetlevéllel való kiegészítést, azonban ezt csak az idézés kézhezvétele után hetekkel tartotta szükségesnek. Egy ügyvédjelöltjük a bíróságon bele is pillantott a keresetlevélbe, de az állami cég jogi képviselője nem vette át azt - a bírónő elismerte a bíróság hibáját, ezzel együtt is példátlannak ítélte az MVM eljárását.

Az MVM-mel egy másik folyamatban lévő ügye is van a szervezetnek, amelyben a cég és az egyes erőművek közötti, a korábbi hosszú távú áramvásárlási szerződéseket (htm) fölváltó áramvásárlási szerződések nyilvánosságra hozatalát szeretné elérni az Energia Klub. A társaság üzleti titokra hivatkozva ez esetben is megtagadta a dokumentumok kiadását, a folyó pert a másik üggyel azonos okból el kellett halasztani.


- Perger András: A Mol, az MSZKSZ és az MMBF - az Energia Klub értesítése nélkül - a múlt hét elején holnapján nagyrészt ismertette a stratégiai gáztároló létrehozásáról szóló szerződéseket. Egy fontos részletet azonban kitakartak a tárolás megrendeléséről szóló szerződésből: az árat, vagyis hogy mennyibe kerülnek a tárolás költségei. Az sem világos, hogy a tároló kereskedelmi célú részének építési költségeit beépítették-e abba az árelembe, amelyet a stratégiai készletezés miatt fizetnek a fogyasztók.

Az Energia Klub folytatja a pert. A bíróság szerint az ügy nem pusztán jogi kérdés, ezért az alperesek indítványa alapján szakértőt rendelt ki, akinek azt kell megvizsgálnia, okoz-e versenyhátrányt a cégeknek az adatok nyilvánosságra kerülése. A szakértő költségeit a pervesztesnek kell viselnie. Számos kérdésre maguk a szerződések sem adnak választ, ebben az esetben is tovább kell gombolyítani az ügyet. A szerződésekben arról is kevés részlet van, hogy a fogyasztókat mi alapján és miért éppen akkora tétellel terhelik meg a valakiknek profitot is hozó beruházás finanszírozásában, illetve fenntartásában.

Az Energia Klub a MEH-től is kért olyan adatokat, amelyeket az állami felügyeleti funkciót is betöltő intézmény nem kívánt a rendelkezésére bocsátani. Itt a kapcsoltan termelő, kötelező átvételi rendszerbe tartozó (kát) erőművek támogatásának adatait szerettük volna megkapni és nyilvánosságra hozni, hogy az egyes erőműveket mennyi pénzzel támogatják a fogyasztók.

- Van-e az adatkérelmi ügyeknek közös nevezője?

- Koritár Zsuzsanna: Elsősorban azon adatok nyilvánosságát kívánjuk elérni, amelyek azt mutatják meg, hogy a fogyasztói energiaárakat milyen pluszköltségek terhelik, ezek hogyan épülnek föl, mi alapján határozzák meg azokat és mi milyen súllyal szerepel. Az ezzel kapcsolatos adatokat kerestük, erre a tematikára próbáltuk felfűzni az adatkérelmet, azaz célzott módon zajlottak az ügyek, nem légből kapott ötletek alapján.

A szakpolitika kialakításának és működésének fontos eleme a különböző stratégiák kialakítása. A kutatás során a stratégiákat is vizsgálva megállapíthattuk, hogy ezek - ha egyáltalán vannak - hiányosak, nem koherensek, nem épülnek egymásra. Fontos lenne a stratégiák hierarchiája is: egy fenntarthatósági stratégián alapuló éghajlat-változási stratégiából kellene az energiapolitikai stratégiát levezetni. Ilyen jól átgondolt hierarchiát azonban nem találtunk.