Nem a járulékkedvezmény a kulcs
Szinte már lerágott csontnak számít, hogy a kormány százezreket szeretne visszanyomni a munkakerőpiacra, mondván, hogy életerős emberek ne segélyen éljenek. Annak problémáját pedig, hogy ha egy vállalkozás hátrányos helyzetű településre viszi telephelyét és az általa kínált munkahelyeket a helyiekkel mégsem tudja feltölteni, a szociális rendszer és a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer összemosódásában látja a kormányzat - vagyis abban, hogy túl nagyvonalú a segélyezési rendszerünk, ezért nem vállalják el az ott lakók a felajánlott munkát.
Kapcsolódó
Ebben a végletesen leegyszerűsített vélekedésben van ugyan némi igazság, azaz úgy is fogalmazhatnánk, hogy van ilyen és nem egyedi eset. Az pedig tény, hogy a vidéki kis falvakban él annak a rétegnek a nagy része, akik a legproblémásabbnak számítanak a munkaerőpiacra való visszavezetés szempontjából.
Kérdés ugyanakkor, hogy e probléma megoldása tényleg elintézhető annyival, hogy megvonjuk a segélyt és így kényszerítjük vissza a tartósan munka nélkül lévőket a munkaerőpiacra. Több munkaerő-piaci szakértő szerint a kormány által hangoztatott megoldás nem a legjobb gyógyszer.
Ezeket a véleményeket látszik alátámasztani egy közelmúltban bemutatott tanulmánykötet is, amely elsősorban a Dél-Dunántúl nehezebb helyzetben lévő településein működő gazdaságfejlesztési programok példáján keresztül vizsgálta annak kérdéskörét, hogy Magyarország kistelepülésein közösségi eszközökkel növelhető-e a foglalkoztatottság, csökkenthető-e a tartós munkanélküliség, és ha igen, miként.
Egyszerű válasz nincs
A tanulmánykötet megállapításai és a kötetet bemutató konferencián felszólaló szakértők által elmondottak azokat a több munkaerő-piaci szakértő által hangoztatott intelmeket támasztják alá, hogy a munkanélküliség felszámolása, különösen az elmaradott vidéki térségekben nem megy egyik napról a másikra, valamint azt, hogy a tartósan munka nélkül lévők munkaerőpiacra történő visszaállításának nem feltétlenül a szankció a legmegfelelőbb módja. A tartósan munkanélküliek alkalmazása nem problémamentes, gyakran csak szívós, kitartó munkával történhet meg annak elérése, hogy ezek az emberek képesek legyenek visszatérni az elsődleges munkaerőpiacra. A szerzők szerint több száz magyar falu legfőbb problémája ugyanis az, hogy a helyi lakosok már több évtizede kiszorultak a munkaerőpiacról.
Sőt, A helyi kezdeményezésű gazdaságfejlesztési programok vizsgálata című tanulmánykötet szerint eddig önmagában sem a piaci, sem az állami, önkormányzati szféra nem tudta hatékonyan és maradandóan orvosolni azt a problémát, hogy az ország kisebb falvai folyamatosan szegényednek, egyre súlyosabb társadalmi problémák színtereivé válnak.
A tartósan munkanélküliek visszavezetéséhez már csak a fent említettek miatt is - a kötetet bemutató konferencián megszólaló szakértők elmondása alapján - felkészült szakemberek segítségére, illetve a munkaügyi szervek valamint az állam kezdeti segítségére van szükség - vagyis például arra, hogy bértámogatással, képzéssel segítsék a gyakran szakképzetlen, tartósan munka nélkül lévők munkába állását, és ha esetleg szükséges a támogatás meghosszabbítása, akkor ebben legyenek rugalmasabbak.
Járulékkedvezmények helyett mentorálás, közösségépítés
A kötet szerzői kutatásuk tapasztalatai alapján ugyanakkor azt is megjegyzik: ezeknek a gyakran gyakran iskolázatlan munkavállalói csoportoknak a támogatás nélküli munkapiacra történő visszavezetése (ha egyáltalán lehetséges), nem elsősorban a bér- és járuléktámogatások, illetve egyéb munkáltatói kedvezmények kérdése.
Itt egyéni mentorálás és ezzel párhuzamosan aktív közösségépítés nélkül komoly eredmények nem érhetők el. A kutatók szerint e probléma kezelésében nagy hangsúly helyeződik a társadalmi felelősségvállalásra is, azaz arra, hogy akiknek a kezében vannak az erőforrások ezeken a területeken, azok viseljenek a mainál nagyobb felelősséget saját közösségük többi tagjai iránt, hogy hosszú távú pozitív változást lehessen elérni.
A példák, amelyek jó irányt mutathatnának
Az egyik vizsgált falu a 400 fős Belecska volt, ahol a jelenleg működő falugazdálkodási program 13 év alatt egy szociális programból nőtte ki magát. Itt sikerült egy szociális (közösségi alapú) gazdaságot kiépíteni közfoglalkoztatáson keresztül. Egy helyi kezdeményezésen alapuló, önkormányzati keretekben szerveződő és folyamatosan működő program eredményesen kezeli az alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatási gondjait, és elérte, hogy hivatalos adatok szerint mára 6 százalékra csökkent a munkanélküliségi ráta, sőt, közvetett hatásként megállt a falu népességfogyása is. A program hosszú távú fenntarthatósága viszont kérdéses, hiszen a program eredményességét az azóta már elhalálozott polgármester szerepének tulajdonították sokan. (A kutatók szerint ez nem teljesen igaz, mert az ott működő rendszert megvizsgálva úgy vélik, az itt működő program sokkal inkább munkacsoport, mint személyfüggővé vált az évek során.) A működés fenntarthatósága valójában a következő időszakban dől el a szakemberek szerint.Kisvejke térségében szövetkezeti gyümölcstermesztés kialakításával csökkentették jelentősen a térség munkanélküliségét. A program 15 éve működik, és számottevő mellékjövedelmet nyújt a részvevőknek. Európa hírű termékeket állítanak elő. Itt a probléma, hogy hiába lenne - akár csak idény jelleggel is - szinte minden helyi lakosnak munkalehetősége, a szakképzettség hiánya, a munkanélküliek nem megfelelő hozzáállása, illetve az, hogy sokan közülük nincsenek munkára kész állapotban, gátolja az elhelyezkedésüket.
A vizsgált programok között a legújabb a 2009 tavaszán elindított, a Dél-Dunántúli Regionális Munkaügyi Kirendeltség által 600 millió forintos keretből finanszírozott Sorsfordító - Sorsformáló elnevezésű munkaerő-piaci program. A lényege, hogy a tartós munkanélküliek 8 hónapos egyedi képzést kapnak, majd egy- vagy kétéves időtartamra bértámogatottan gazdálkodást folytató önkormányzatoknál vagy vállalkozóknál kapnak munkát. A Dél-Dunántúl három megyéjében, közel 40 településen már több mint 200 dolgozó vesz részt a programban. A tanulmánykötetben bemutatott Gyulaj szintén e programban vesz részt. Az országosan egyedülálló program azonban a támogatás kifutása miatt kezd a végéhez érni, itt is kérdés a további működés fenntartása.
Profitorientáltan ez nem működik
A kutatók arra is rámutattak, hogy a már régóta munka nélkül lévők körében történő foglalkoztatásnövelés nem működik hatékonyan, ha ezt egy profitorientált cég működésére alapozzák. Erre Kisvejke példáját hozták fel a kötet bemutatóján, ahol szövetkezeti gyümölcstermesztés létrehozásával csökkentették a munkanélküliséget. Az itteni vállalkozás már Európa-hírű minőségi gyümölcsöket exportál, ahol a profittermelés elsődleges. Itt nincs helye a szakképzetlen munkaerőnek, ami abban is megmutatkozott, hogy a gazdák csak addig foglalkoztatták a munkanélkülieket, amíg tartott a finanszírozás, utána elbocsátották őket.
A kutatók ennek kapcsán arra világítottak rá, hogy itt pont a nehezen integrálható, képzettség nélküli réteg, elsősorban romák szorultak ki a foglalkoztatásból. Ennek oka pedig abban keresendő szerintük, hogy a piaci alapon működő termelésben nincs mentorálás, pszichikai segítés az ilyen rétegeknek, így nem is tudnak megmaradni az álláspiacon.
Óriási kárt okoz, ha csak az indulásra van pénz
A mentorálásra és az egyéb segítségnyújtásra pedig úgy tűnik nagy szükség lenne, hiszen a tartós munkanélküliségnek azok a negatív hatásai is látszódnak már, hogy vidéken sok helyen például teljesen elveszett az adott térség tradíciójában rejlő tudás. Nagy Ferenc, a Tolna Megyei Munkaügyi Központ korábbi munkatársa, a Sorsfordító - sorsformáló program mentora szerint ugyanis már a 40-es korosztályban is gyakori az alapvető kiskerti termeléshez szükséges tudás teljes hiánya - vagyis sokaknak már egy sárgarépa ültetése is gondot okoz, azaz hiába kapnának esetleg vetőmagokat, azzal nem tudnának mit kezdeni segítség nélkül.
Kisvejke esetére ellenpéldaként Belecskát említették, ahol a polgármester látta el azt a szerepet, hogy adott esetben személyesen, személyre szabottan is foglalkozott azoknak a problémáival, akiket hosszú távú munkanélküliéség után juttatott munkához az önkormányzati tulajdonban működő falugazdálkodási program keretében és biztosított nekik megélhetést. Tehát a tartósan munka nélkül lévők visszavezetéséhez védett környezetre volt szükség - állapították meg a szakemberek.
Kulcsszó: kiszámíthatóság
A tanulmánykötetben vizsgált programok közös vonása, hogy látványos eredményt egy évtizedes működés alatt értek el, és sajnos hiába bizonyították sikerüket, a hosszú távú működésük mindezek ellenére még mindig kérdéses lehet. A támogatások ugyanis csak az indulásnál segítik a programokat, a hosszú távú fenntartásában már nem. Márpedig a tartós pozitív eredmények eléréséhez szükség lenne a szabályozások és a finanszírozás kiszámíthatóságára, jelenleg ugyanis ezeken a tényezőkön hasonló jellegű segítő programok buknak el.
A belecskai példán bemutatva a kötet szerzői arra mutatnak rá, hogy az itt működő program sem működhetne az illetékes munkaügyi intézmények aktív és hosszú távon is kiszámítható támogatása nélkül. A jogszabályi keretek ugyanis jelenleg olyanok, hogy egy ilyen termelő típusú közfoglalkoztatási programhoz akkor ad a munkaügyi központ támogatást, ha akar, különféle jogi értelmezések mentén bármilyen kimenetelű - pozitív és negatív - döntés is indokolható - áll a tanulmánykötetben. Ez pedig annyit jelent - állapítják meg a szerzők -, hogy hiába az elkötelezett polgármester és hiába adottak a helyi feltételek, ha az adott település nem tud szövetséget kötni a munkaügyi szervekkel, áthidalhatatlan adminisztratív akadályokba is ütközhet és emiatt a teljes program is elbukhat.
Nem figyelnek a döntéshozók?
A szerzők már a vizsgálat elején azzal a jelenséggel találkoztak, hogy bár ezek a gyakorlatok mind a sajtó, mind a tudományos érdeklődés figyelmében álltak, a döntéshozatali rendszerben, a fejlesztéspolitikában, a munkahelyteremtésben érintett szervek számára e minta értékű programok nagyrészt ismeretlenek voltak, vagy nem rendelkeztek róluk alapos információval. Mindez annak ellenére volt így, hogy az elmúlt években több tanulmány is napvilágot látott a vizsgált falvakban lezajlott fejlesztésekről - mondta Kabai Gergely, a kutatást készítő HÉTFA - Pannon Elemző Iroda kulturális antropológusa a kötet bemutatóján. A kutató azt is megjegyezte: az elmúlt 1-1,5 évben tapasztalt sajtófigyelem nem volt elegendő arra, hogy a tudományos köztudat felismerje e programok, fejlesztések valódi lényegét.A hosszú távú finanszírozhatóság a nagy kérdése a Dél-Dunántúli Sorsfordító programnak is, ami egy zárt finanszírozási keretben működik. A program tervezésekor ugyanis a fenntarthatóságot kihagyták belőle - hangsúlyozta Nagy Ferenc. Emiatt félő, hogy a program kifutásával az itt alkalmazott mintegy 200 ember visszakerül a munkanélküliségbe - tette hozzá.
Ez pedig azért is jelent gondot, mert az elmúlt évtized általános tapasztalata azt mutatja, hogy az ilyen komplex munkaerő-piaci programok nem egy esetben előbb csak jelentős űrt, majd jó eséllyel romhalmazt hagynak maguk után. A kialakított szolgáltatások, tevékenységek megszűnnek, a kiképzett munkatársak megtartására nincs keret, a foglalkoztatottak pedig visszaesnek a tartós munkanélküliség állapotába. Márpedig tapasztalatok szerint fél év munkanélküliség elegendő ahhoz, hogy az adott személy esetében a program által elért hatások semmissé váljanak. Gazdasági szempontból pedig - logikusan - az lenne ésszerű, ha a program ráfordításai hosszú távon is hasznot hoznának.
Van rá nyugat-európai példa
A kötet szerzői és a bemutató kerekasztal beszélgetésén felszólaló szakemberek hangsúlyozták: az eddigi tapasztalatok alapján ilyen programokat csak helyi sajátosságokra szabva, az adott település adottságaira és az ott élők által pontosan kidolgozott tervek és célok meghatározása alapján van értelme indítani, különben nem lehet sikeres.
Az már most is látszik a szakemberek szerint, hogy még ugyanabban a régióban sem lehet adaptálni az egy-egy településen már sikeres programot, hiszen minden falunak mások az adottságai (lakosság mentalitása/felkészültsége, természeti adottságok, helyi értékek, infrasturktúra stb.) Ebből pedig az is következik, hogy nem lehet egy merev, az egész országra kiterjedő modellel megoldani a vidéki munkanélküliség problémáit, csak kellően rugalmas szabályozással, amelyek az adott helyi körülményeknek megfelelően könnyen alakíthatók.
Németh Nándor, a kötet szerkesztője szerint megoldás lenne a szociális (közösségi alapú) gazdaság Nyugat-Európában már széles körben kipróbált nonprofit foglalkoztatási gyakorlata, ami ötvözi a közcélú (közösségi) és a piaci működés elemeit.
A kutatók szerint Belecska, azaz az ott kialakított foglalkoztatási modell alkalmas lehet erre, egy ilyen program ugyanis több száz kistelepülésnek kínálhatna hosszú távú megoldást a munkaerő-piaci problémák egy részére, vagy a legkisebb falvak esetén akár e problémahalmaz egészére is, azonban még ez a modell nincs kész, a program adaptációját még ki kell dolgozni, számos eseti problémára pedig rendszerszintű, intézményesített megoldást kell találni.
Mennyibe kerülhet a program?
A tanulmánykötet szerző persze azt is megjegyzik, hogy e lokális szociális gazdasági programok költségigényesek, legalábbis a szóban forgó kistelepüléseknek, illetve azok sok esetben már eleve eladósodott önkormányzatai számára problémát jelenthet például a termeléshez szükséges eszközök beszerzése, üzemeltetése, karbantartása. A kötet szerzői szerint azonban arra a kérdésre, hogy a közpénzek hatékony felhasználásának tarthatjuk-e az ilyen típusú programok támogatását, nem könnyű, illetve nem lehet átfogó, általánosító választ adni.
A program költséges, de megérné
A belecskai falugazdaság programjára fordított közpénzek felhasználása például megítélésük szerint hatékonynak tekinthető. A program ugyanis 2009. évi árakon számolva, önrésszel együtt 83,6 millió forint az a támogatás, amit a program eszközigényének kielégítésére költöttek. Az igazán jelentős tételt a bér- és járuléktámogatások teszik ki. A béreket vizsgálva, a program jelenleg csak mintegy harmadrészt tudja fenntartani önmagát, a finanszírozás körülbelül kétharmada különböző támogatásokból érkezik; ezek összege 2010-ben közel 15 millió forint. A kutatók szerint 70 százalékos bértámogatás (minimálbér) mellett a program minden körülmények között működőképes volt, a gyümölcsösök termőképességének javulásával (természeti haváriák nélkül, a jelenlegi létszám megtartása mellett) viszont a béreken belüli támogatási arány is csökken. Vagyis, ha azt vesszük figyelembe, hogy az itt dolgozó embereknek a program hiánya esetén valamiféle ellátást kellene folyósítani, ami a minimálbér 38 százalékát biztosan elérné, akkor ki lehet jelenteni, hogy a program hatékonyan használja fel a közpénzeket.
A Sorsfordító - sorsformáló munkaerő-piaci programot - teljes külső támogatás mellett - megközelítően 660 millió forintos keretből finanszírozzák, ami részben a regionális munkaügyi alapból, illetve TÁMOP-forrásból tevődik össze, és mintegy 210 tartósan munkanélküli személy számára hozott létre munkahelyet két vagy három évre. Így mintegy bruttó 3 millió forintba került egy munkahely, ám ez a kutatók szerint a drágább, de korántsem extrém költségű komplex munkaerő-piaci programok közé tartozik. Ha azonban úgy számolunk, hogy ezeknek az embereknek rendelkezésre állási támogatást, szociális segélyt vagy ellátást kellett volna nyújtani program nélkül is, akkor ez legalább 150 millió forinttal csökkenti a program valós bekerülési költségét - jegyzik meg a tanulmánykötet szerzői.
Ráadásul a program egyes elemeiben (képzések szervezése és megtartása, mentorálás, irányítás stb.) jelentkező költségtételek egy része adó formájában visszakerül a költségvetésbe, így a kutatók szerint összességében már egy teljesen átlagos költségigényű komplex programmal állunk szemben, amelynek hatásai akár sokszorosan megtérülő beruházássá is tehetik a támogatott lokális kezdeményezéseket.
Ilyen programok finanszírozásánál persze uniós források is szóba jöhetek, mint ahogy ez már eddig is történt, ám ezek felhasználásának felülvizsgálatára is nagy szükség lenne. Nagy Ferenc szerint nagyon fontos lenne annak az alaposan vizsgálatára, hogy mekkora befektetéssel milyen eredményeket értek el az eddig támogatott programok, ugyanis a feltételezése szerint az uniós forrásokból származó hatalmas összegeket eddig nem költöttük el hatékonyan.