Sokaknak jelenthet kihívást, hogy az új munkahely keresésének kezdeti lépéseként meggyőző és az időközben megváltozott igényeknek megfelelő önéletrajzot készítsen – vagy azért, mert eddig legfeljebb az iskolapadban gyakorolta a CV-írást, vagy pedig azért, mert évek óta nem volt ilyesmire szüksége. Egy rosszul megírt önéletrajzzal viszont az álláskereső még azelőtt elvághatja az esélyeit, mielőtt behívnák az első interjúra, ezért akinek éppen aktuális a kérdés, érdemes sorra vennie, milyen banális bakikon múlhat a karrierje. 

Minden van, csak elérhetőség nincs

Nem ritka, hogy a jelentkezők az önéletrajzban túloznak: például valótlan adatokat, referenciákat, végzettségeket, készségeket tüntetnek fel, ezek miatt azonban nem mindig lehet lebukni. Sokkal szembe tűnőbb hiba lehet, ha a szakmai múlt állomásai, vagy a kívánt álláshoz vélhetően előnyös tulajdonságok részletes felsorolása közben a potenciális alkalmazott elfelejti feltüntetni a nevét a CV-n vagy olyan alapvető adatokat hagy ki, mint az e-mail címe vagy a telefonszáma. 

Olykor megszabják a cégek, hogy milyen típusú önéletrajzot várnak egy-egy pozícióra, amelyhez kézenfekvő az interneten található minták alkalmazása. Érdemes külön ellenőrizni ilyen esetben, hogy a kitöltött formanyomtatványból töröltünk-e minden sablonszöveget, nehogy a jelentkező adatain kívül más, oda nem illő tartalmakkal is szembesüljenek a HR-esek – figyelmeztet a Karriertrend.hu összeállítása. 

Ebben azt is megemlítik, hogy ha az adott állásra egy baráti körből egyszerre többen is jelentkeznek, nem szabad beleesni abba a hibába, hogy az ismerősök egységes, szövegében megegyező – csak más nevekkel elküldött – önéletrajzokkal támadják be a potenciális, új munkahelyet, mert az visszatetszést kelt a felvételiztetőknél.

A hobbi nem mindig előny, bár mázli is lehet

A legtöbb helyen szimpátiát kelt, sőt, kíváncsiak is a jelentkező személyes érdeklődési körére, szabadidős elfoglaltságaira, ám ezeket is tanácsos átgondoltan közölni. Egy IT területre pályázó jelentkező például a CV-je hobbi rovatában megemlítette a pókert, mint kedvelt időtöltést. Arra viszont nem számított, hogy a felvételi során a cég képviselője elővett egy pakli kártyát és 20 percen át játszani kellett vele. Az álláskereső ugyan éppen szerencsével járt, de nem tudhatta előre, hogy a kártyaparti valójában beugró volt a meghirdetett helyre.

Óvatosan kell bánni az impozánsnak tűnő idegen szavakkal is, nehogy úgy járjon a jelentkező, mint az a munkavállaló, aki azt írta, nagy tapasztalattal rendelkezik az adatbázisok demoralizálásában, azaz bomlasztásában, züllesztésében. Érthető okokból ez a felkeresett cégnél nem volt túl vonzó erény a munkaügyesek szemében. Ugyanígy, óvatosan kezelik a grafikai elemekkel túldíszített vagy öntömjénező, és az olyan önéletrajzokat is, amelyekben mások sikeres szakmai múltját másolja át a jelentkező, utóbbival ugyanis könnyű lebukni, ha egy adott szakmán belül próbálkozik az illető.

Lényegtelen előzmények, kínos címek

Bagatell hibának tűnik, de a gyakorlati tapasztalatok szerint mégis többen beleesnek, hogy az elektronikusan eljuttatott CV-ket elfelejtik csatolni a jelentkezésről szóló e-mailhez – így pedig hiába várják a kedvező választ, legfeljebb a mulasztásra hívhatják fel a figyelmét. 

Ügyeljünk arra is, hogy a privát e-mail címünk, amelyről a pályázatot postázzuk, ne legyen kínos, ne tartalmazzon vulgáris kifejezéseket és a túlzott poénoknak sem éppen itt van a helye – figyelmeztetnek a szakértők. Hozzáteszik példaként, hogy az sem feltétlenül jelent előnyt, ha az álláskereső olyan eredményeket tüntet fel, amelyek ugyan pozitív elismerést jelentettek a korábbi életében, netán az iskolában, ám a megpályázott munkakörhöz az égvilágon nincs semmi köze. 

Ezzel együtt a HR-esek tanácsa szerint nem érdemes rágörcsölni az önéletrajzírásra, mivel arra is volt már példa, hogy egy jelentkező éppen azzal keltette fel az új munkahelyen a figyelmet, hogy bakizott a CV-ben, amely szerencsés módon nem rontotta az esélyeit, hanem – elhanyagolható tévedés esetén – éppen, hogy szimpatikussá tette a leendő főnökei szemében. 

(Thurzó Katalin)