Ezen az éghajlaton, ahol mi élünk, legfeljebb állatkereskedésben, de leginkább „ember-változatban" (köpönyegforgató, álnok, kétszínű) találkozhatunk ezzel a tarajos gyíkfajtával, amelynek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a környezetében beálló változásoknak megfelelően képes a színét változtatni. Az álmoskönyv szerint „kaméleonnal álmodni figyelmeztetés: hiába akarunk mindenki kedvében járni, rendre kudarcot vallunk. De utalhat álnok, megbízhatatlan barátokra is." A Néprajzi Múzeum kiállítása („Kaméleon") éppen azt kívánja bemutatni, hogy a valóság egy elemét – ez esetben egy élőlényt – miként fogja fel az ember, s teremt asszociatív kapcsolatot emberi és állati tulajdonságok között, hogyan fogalmazzák meg ezt szellemi és anyagi kultúrájukban azok a népek, amelyek természeti környezetükben közvetlen kapcsolatban élnek a kaméleonnal. A kaméleon számos fekete-afrikai nép hitvilágában megtalálható. Színváltoztatása, lassú járása, szemforgatása, körlátása miatt meglehetősen ellentétes fogalmak kapcsolódnak hozzá: isteni és földi, jó és rossz, halhatatlanság és halál. Lénye, jelenléte hol elbizonytalanít, félelmet és borzadályt kelt, máskor pedig biztonságot sugall, jó előjelnek számít. Az afrikai népek többségénél a színváltoztatáshoz fűződik egy széles körben elterjedt eredetmítosz, melyben a kaméleon a halhatatlanság hírvivője, a legfelsőbb természetfeletti erő (isten) pálfordulásának, változékonyságának bélyegét viseli magán. Az elefántcsontparti szenufó népcsoportnál meg éppen tétova, lassú járása emelte a mítoszok világába, mint azon öt első állat egyikét, amelyek már a szilárd talaj kialakulása előtt éltek a Földön (e szerint ezen ősi állapotra utal ingadozó járása). Ábrázolását megtalálni egyes titkos társaságok maszkjain, kunyhóin. Beavatási vagy temetési rítusoknál a maszkot viselők olykor a kaméleon mozgását és hangját is utánozzák. Nyugat-Afrika több népénél bronzból készült karkötőkön, gyűrűkön, függőkön szerepel, melyeknek viselését a kaméleon-bozótszellem okozta veszélyek elhárítására ajánlják a jósok. A kaméleon az abomeyi királyi jelképek között is feltűnik, amelyek jelmondatok és jósszövegek nyomán alakultak ki. Figuráját látni palota falán lévő domborművön és sírkamra ajtaján. Egyes kameruni uralkodóknál ezt az állatot a személyes hatalom, a tekintély kifejezőjeként értelmezik és ábrázolják különféle rituális tárgyakon. Mindezt a természettudományos, mitikus és művészeti megközelítést – február 25-ig – együtt láthatjuk a Néprajzi Múzeum saját és külföldi magángyűjtők anyagára épülő kamarakiállításán. A nekünk igencsak egzotikus, „jópofa", néha erotikus képzeteket sem nélkülöző szobrok és más tárgyak mellett láthatunk egy nyugat-afrikai jóst (filmen), beavatási szertartást (diasorozaton), megismerkedhetünk a kaméleon szimbolikáját feltáró beavatási szöveggel, illetve az egyes ábrázolások hátterében rejlő mítoszokkal is. Hegedűs Eszter