A Napi Gazdaság cikke

Április 15-ig hirdetett moratóriumot a kormány a lakott ingatlanok elárverezésére, az általunk megkérdezett piaci szereplők azonban arra számítanak, hogy ezután sem folytatódnak a kilakoltatások. Ha egy bedőlt lakáshitel tulajdonosa nem kellően rugalmas, akár mindent elveszíthet, míg ha hajlandó megbarátkozni a legalább 30 százalékos árengedménnyel, még a mostani nyomott piacon is hetek alatt kiszabadulhat a hitel fogságából.

Jó esetben - ha a hitel nem volt irreális mértékű az ingatlan értékéhez képest - még egy kisebb lakásra valója is marad vagy legalábbis nem teljesen üres zsebbel kerül utcára - mondta a Napinak Nagy Balázs, a Palace Ingatlan-tanácsadó tulajdonos vezetője. Az adósok azonban gyakran még reménytelen helyzetben sem ismerik fel, hogy ez az egyetlen járható út, s így a végén mindent elveszíthetnek.

E kényszereladásoknak piacbefolyásoló hatása csak akkor lehet - hangsúlyozza a szakember -, ha egyszerre sokan látják be, hogy az ár alatti értékesítés az utolsó megoldás, s ennek nyomán nagy tömegben 70 százalékos értéken kerülnek eladósorba az ingatlanok. A bedőlő hitelek mögött álló jobb lakások hírek szerint többnyire el sem jutnak a piacra - a bennfentes körökben keringő listákról szóló hírek Nagyhoz is eljutottak, de a valóságban még nem találkozott ilyen kínálattal.

Az árverezőházak, faktorcégek zömében kistelepülésen álló, lényegében forgalomképtelen családi házakat ajánlanak, a licitekre már csak a kimazsolázott kínálat marad - erősíti meg Nagy véleményét egy név nélkül nyilatkozó informátorunk. Tapasztalatai szerint a liciteken a kínálat 5-10 százaléka megy el, s gyakori, hogy a baráti vagy rokoni kör próbálja meg visszaszerezni az ingatlant. Sokszor a tulajdonos ügyvédje az utolsó pillanatban közbelép és kifogást emel.

Árverésen ma nem mehet a becsült érték 70 százaléka alá a kikiáltási ár, ezt a Banki Hitelkárosultak Egyesülete (BKHE) érte el - mondta lapunknak Lénárd Mariann, az egyesület vezetője. Sokszor viszont ez sem segít a bajbajutottakon, mert még ez a 70 százalék sem nyújt kellő fedezetet a hitelre, ezért az árverés csak a legvégső esetben jöhet szóba, addig mindent meg kell próbálni - hangsúlyozza az egyesület vezetője. Próbálkozni kell a saját eladással, a mediálással, az átütemezéssel és jogi eljárásokkal is lehet az időt húzni, mert aki időt nyer, életet nyer, s ha van elég idő, még az adós fizetőképessége is helyreállhat.

A legnagyobb bajban egyébként újabban nem is a lakáshitelesek vannak - állítja Lénárd Mariann -, hanem azok a szaporodó számú kis- és középvállalkozói cégvezetők, cégtulajdonosok, akik vállalkozói hiteleik fejében készfizető kezességet vállaltak, így nemfizetés esetén lakásukat, családi házukat, teljes egzisztenciájukat elveszítik; példa erre többek között a Megyeri hídnál dolgozó ki nem fizetett alvállalkozói kör. Az egyesület adatai szerint az ingatlanok elvesztésének veszélye leginkább a fővárosiakat, valamint a Pest, Baranya és Borsod megyében élőket fenyegeti. Sokan nem tudják, hogy a lakása tulajdonjogát elvesztőt nem lehet csak úgy az utcára tenni - emeli ki a BKHE vezetője -, a kilakoltatás jogszerűtlen, aki lakottan vásárol, annak számolnia kell bizonyos kötelezettségekkel.

Más utakon keresi a megoldást a Magyar Ingatlanszövetség (Maisz) az egyre akutabbá váló problémára. Mint az Mehrli Péter, a Maisz elnöke elmondta, olyan konstrukciót tartanának megfelelőnek, amelyben az adós bérleti díj fejében lakásában maradhatna, így hosszabb távon hozna hasznot a befektetőknek. Csakhogy a bedőlt ingatlanok mögött álló befektetői kör ennél gyorsabb megtérülésre törekszik. Mehrli szerint a bedőlő ingatlanok még másodkézből sem kerülnek nyilvános értékesítésre, így végképp alkalmatlanok arra, hogy a piaci árakat befolyásolják - a gyors, nagy haszonszerzésre azonban annál inkább, mert a hitelkihelyező csak a hitel megtérülésében érdekelt. Ez töredék ár is lehet, majd az első körben tulajdonhoz jutó már jelentős haszonnal adhatja tovább az ingatlant, mire pedig az a nyílt piacra kerül, már a reális értékét is megközelítheti.