A nemzetgazdasági tárcánál − pontosabban annak elődjénél − már évek óta folytak kísérletek az 1992-ben íródott, azóta több mint száz alkalommal alaposan átírt államháztartási törvényen. Ez a munka a kormányváltás után gyorsult fel, amikor is a költségvetési ügyekért felelős Naszvadi György vette kezébe a munkát, aki ennek a területnek mindig is a szakértője volt. Másfél éves munka után most a parlamentnek alig három hét alatt kellene megtárgyalnia a rendkívül bonyolult és elvont törvényt.

A péntek este benyújtott javaslatból kiderül, hogy megszűnik az államháztartás négy alrendszeréből kettő: az elkülönített állami alapok és a társadalombiztosítási alapok a központi alrendszerbe kerülnek, megmarad viszont az önkormányzati alrendszer. A tb-alapok (egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási) az elmúlt tíz évben folyamatosan veszítették el pénzügyi és jogi önállóságukat, ma már újra ott tartunk, ahonnan indultunk, vagyis a nyugdíjak és az egészségbiztosítás kizárólag az államtól, pontosabban a mindenkori kormányzattól függ. A most benyújtott törvényjavaslat most ez a de facto állapotot a jogban is deklarálja.

Hasonló a helyzet a legfontosabb elkülönített pénzügyi alappal, az évente mintegy 300 milliárd forintból gazdálkodó munkaerő-piaci alappal: korábban a munkaadói szervezetek és a szakszervezetek rálátással bírtak a foglalkoztatók és a munkavállalók által összedobott biztosítási alapra, ám ez mára teljesen megszűnt: a Fidesz-kormány az eredetileg munkanélküli-ellátásokra szánt pénzekből fizeti az állami közmunkaprogramot, miközben a munkanélküli-ellátások idejét és mértékét jelentősen visszavágta. A járulékok mértéke természetesen nem csökkent.

Az államháztartási törvény új változata kiírtja a plafontörvény utolsó fontosabb szabályait is − ez a törvény rögzítette 2009-től a költségvetés kiadási főösszegeit, és pozitív elsődleges egyenleg tervezését írta elő. A folyamat a Költségvetési Tanács átalakításával kezdődött, és most a szabályok gyengítésével folytatódik. A kormány indoklása szerint az eddigi szabályozás nem vagy nehezen működött, ráadásul szerintük a rendszer nem az államháztartás csökkentését, hanem egy anticiklikus csökkentést előíró rendszer volt. Szintén megszünteti az új szabályozás azt a kötelezettséget, hogy ötvenmilliárd forintnál nagyobb kötelezettséggel járó programot csak országgyűlési jóváhagyással lehetne indítani, mondván, ez kiskaput jelent.