Emmanuel Macron szerint Európa kritikus ponthoz érkezett. A francia elnök úgy véli, a kontinens egyszerre él át geopolitikai és geoökonómiai vészhelyzetet, és ha nem lép gyorsan, az amerikai technológiai óriások és a kínai import elsodorhatják az európai gazdaságot.

Macron minderről a The Economistnek beszélt néhány nappal az Európai Unió február 12-i csúcstalálkozója előtt, amelynek középpontjában az unió versenyképességének erősítése áll. Üzenete világos: Európának többet kell beruháznia saját gazdaságába, és gyorsabban kell lebontania azokat az akadályokat, amelyek gátolják a növekedést.

Bár sok európai vezető osztja a sürgető hangulatot, abban már koránt sincs teljes egyetértés, hogy milyen irányba és milyen eszközökkel kellene haladni. A vita hevességét jelzi, hogy Németország, Olaszország, Belgium és több más ország vezetői a hivatalos csúcstalálkozó előtt külön egyeztetést hívtak össze. Macron ehhez a „csúcstalálkozó előtti csúcshoz” is csatlakozott, jelezve: a tét nagy, és Európának most közösen kell választ adnia a kihívásokra.

Négy pillér tartaná Európa gazdaságát

Emmanuel Macron nemcsak riadót fújt, hanem konkrét cselekvési tervet is letett az európai vezetők asztalára. A francia elnök szerint Európának gyorsabban kell mozdulnia, ha valóban növekedést akar generálni és csökkenteni kívánja stratégiai függőségeit. Üzenete négy pillérre épül.

Elsőként a túlburjánzó szabályozások visszavágását sürgeti.

Az Európai Unió a részletes és gyakran nehézkes előírásairól híres, Macron szerint azonban éppen ezek lassítják a gazdasági dinamizmust. A szabályok egyszerűsítése nélkül nehéz lesz versenyben maradni.

Másodszor a beszállítói láncok diverzifikálását tartja kulcsfontosságúnak. A cél az, hogy Európa ne néhány, jellemzően nem európai partnerre támaszkodjon stratégiai ágazatokban. Ez a törekvés az euró nemzetközi szerepének erősítésétől – például euróalapú devizaswap-megállapodásokon keresztül – egészen az amerikai földgáztól és a felhőalapú technológiától való függőség csökkentéséig terjed.

Harmadik elemként Macron az úgynevezett „európai preferencia” politikáját szorgalmazza. Ez azt jelentené, hogy az unió kritikus iparágaiban – mint az acél-, a vegyipar vagy a védelmi szektor – az állami támogatásokat európai eredetű inputokhoz kötnék, és a közbeszerzéseknél szigorúbban érvényesítenék a „vásárolj európait” elvet.

dd
Macron (j) Mario Draghi ajánlásait preferálja
Kép: Getty Images, Dursun Aydemir

A negyedik pillér az innováció. A francia elnök sokkal erőteljesebb uniós beruházásokat szeretne látni mind az állami, mind a magánszektor részéről – összhangban Mario Draghi volt EKB-elnök 2024-es jelentésének ajánlásaival. Ennek egyik eszköze a jövő eurókötvényeinek kibocsátása lenne, amelyekből védelmi és biztonsági projektek, zöld technológiák és mesterséges intelligencia-fejlesztések finanszírozása történne – részben az európai háztartások magas megtakarításaira támaszkodva.

A hasonló reformfelhívások nem újak Európában, Macron szerint azonban most más a helyzet. A francia elnök ezt egyfajta „grönlandi pillanatnak” nevezi: a kontinens lakói kezdenek ráébredni arra, mekkora a tét. 

Emmanuel Macron úgy véli, napjainkban Európa egy nyíltan ellenséges amerikai kormánnyal találja szemben magát, hiszen Donald Trump nem titkoltan az unió feldarabolására törekszik. „Mindenkinek meg kell értenie, hogy a válság, amelyet átélünk, mély geopolitikai törést jelez.”

Bizonyos pontokon az EU már most is francia irányba mozdul. Ennek egyik jele a SAFE, az unió új közös védelmi beszerzési programja, amely – francia nyomásra – előírja: az általa finanszírozott rendszerek alkatrészeinek legalább 65 százalékának EU-tagállamokból vagy az unióval társulási megállapodást kötött országokból kell származnia.

A többiek francia érdekeket sejtenek Macron szándékai mögött

Macron számára a legnehezebb tárgyalások az úgynevezett európai preferenciák szabályai körül várhatók. Franciaország ellenállásba ütközik amiatt, hogy az EU „Ipari Gyorsító Törvényében” az európai vállalatokat előnyben részesítő, erős rendelkezéseket szeretne érvényesíteni – erről Stéphane Séjourné európai ipari biztos, Macron régi szövetségese tárgyal.

Németország és Olaszország attól tart, hogy mindez protekcionizmushoz (melynek célja a hazai ipar és termelők védelme a külföldi konkurenciától – a szerk.) vezethet. A balti és az északi országok, valamint Hollandia közösen figyelmeztettek: az ilyen szabályok kockázata, hogy eltörlik az egyszerűsítési erőfeszítéseiket, és eltérítik a beruházásokat az EU-tól.

Mujtaba Rahman, az Eurasia Group kockázati tanácsadó cég szakértője szerint

a jogszabály „átalakító erejű lehet, és nagy győzelem Franciaország számára”, ugyanakkor továbbra is fennáll a veszély, hogy „a stratégiai autonómia álcája alatt francia protekcionizmus valósul meg”.

A francia elnök elutasítja a protekcionizmus vádját. „Egyáltalán nem gondolom, hogy ez protekcionista lenne” – mondja, hangsúlyozva: mindössze annyit szeretne, hogy az európai vállalatokat ne sújtsák olyan szabályok, amelyek az importőrökre nem vonatkoznak.

rr
Az európai vezetőknek egy ellenséges Amerikával kell szembe nézni

A francia elnök új lendületet adott az európai együttműködésnek azzal is, hogy ismét elkötelezte magát a problémás közös légvédelmi program mellett. A Jövőbeli Harci Légi Rendszer (FCAS – Future Combat Air System) Franciaország, Németország és Spanyolország közös projektje, amely egy hatodik generációs vadászgépet, autonóm drónokat és egy kommunikációs „harci felhőt” foglal magában. Az érintett vállalatok közötti évekig tartó feszültségek után sok elemző már leírta a programot, Macron azonban kitart mellette. „Úgy gondoljuk, hogy ez egy jó projekt, és nem hallottam olyan német megjegyzést, amely azt sugallná, hogy ne lenne az” – fogalmaz. Valójában további európai partnereket is szeretne bevonni, hogy az Egyesült Államokkal versenyképes rendszereket hozzanak létre.

A lassúságba fulladhat bele a kontinens

A francia elnök végső soron amellett érvel, hogy Európának nem szabad alábecsülnie saját erejét: sem mint 450 milliós piacnak, sem mint a jogállamiságon alapuló politikai közösségnek. A kihívás szerinte az, hogy ezeket az adottságokat valódi geopolitikai erővé alakítsa, mielőtt más nagyhatalmak annyira megerősödnének, hogy Európa már nem tud velük érdemben versenyezni. Az a félelem, hogy a kontinens kiszorul a nagyhatalmi játszmákból, késztette Macront arra is, hogy nemrég diplomáciai tanácsadóját Moszkvába küldje – aki azzal az üzenettel tért vissza, hogy Oroszország nem érdekelt a békében.

Mindeközben Macron kezdeményezéseit jelentős szkepszis övezi. Belpolitikai mozgástere szűk: nincs parlamenti többsége, és mindössze 15 hónapja maradt hivatalában elképzelései keresztülvitelére. Több európai fővárosban értetlenül fogadták, hogy Franciaország januárban nem volt hajlandó támogatni az EU–Mercosur kereskedelmi megállapodást, miközben Macron a stratégiai autonómia nevében az európai kereskedelem diverzifikálása mellett érvelt. Azt azonban kevesen vitatják, hogy figyelmeztetései megalapozottak: Európa túl lassú, túl széttagolt, és fogy az ideje a problémák megoldására.