A biztosítéki ügynök saját nevében (bár a hitelezők javára), nem pedig az egyes hitelezők képviselőjeként (azok nevében) köti meg a biztosítéki és így a zálogszerződéseket, és a zálogjogi nyilvántartásokban is kizárólagos zálogjogosultként szerepel. Az angolszász országokban a „trust” intézménye lehetővé teszi a biztosítéki ügynöki konstrukció működését, a magyar jog azonban nem ismer a trusthoz hasonló jogintézményt. Több kontinentális ország is lehetővé tette a biztosítéki ügynöki konstrukció működését. A magyar bankok részéről is igény mutatkozott a magyar jog alatt álló szindikált hitelszerződések esetében a biztosítéki ügynöki konstrukció alkalmazására. A szindikált hitelt egy több hitelezőből álló bankcsoport nyújtja és a biztosítékok kezelésének leegyszerűsítése végett célszerűnek tűnt, hogy a hitelezők kijelöljenek egy biztosítéki ügynököt abból a célból, hogy a szindikált hitelszerződés biztosítékait helyettük kezelje, illetve szükség esetén érvényesítse azokat. A magyar jog azonban a trusthoz hasonlóan a biztosítéki ügynök fogalmát sem ismeri. A szindikált hitelezéssel kapcsolatos jogi szolgáltatást nyújtó ügyvédi irodák általában azt ajánlják, hogy a biztosítéki ügynök bizományosként, megbízottként (meghatalmazottként) vagy a jogosulti egyetemlegesség alapján lássa el a feladatát. Bizományosi konstrukció esetén a biztosítéki ügynök a többi hitelező bank bizományosaként kötné meg a biztosítéki szerződéseket, illetve nem teljesítés esetén bizományosként érvényesítené a biztosítékokat. A magyar polgári jog szabályai szerint zálogjogosult csak az alapkövetelés jogosultja lehet, mivel az csak a saját követelésének a kielégítését keresheti a zálogtárgyból. A zálogjog - az önálló zálogjog kivételével - csak a főkötelezettséggel együtt ruházható át. Ezek alapján megállapítható, hogy zálogjogosultként csak a követelés jogosultja lehet bejegyezve a zálogjogi nyilvántartásba, a bizományos pedig feltehetően nem. Ezért legalábbis kétségesnek tűnik, hogy a bizományosi konstrukció alkalmazható-e biztosítéki ügynök esetén. Úgy tűnik, hogy képviseleti megbízás alapján sincs mód a biztosítékok érvényesítésére a biztosítéki ügynök által. A vonatkozó polgári perrendtartási szabályok tartalmazzák, hogy egy eljárásban ki járhat el meghatalmazottként. Kétségesnek tűnik, hogy az ilyen személyek kategóriáinak bármelyikébe is belefér a biztosítéki ügynök. Ha a biztosítéki ügynök nem minősül bírósági eljárásban eljárásra jogosult személynek, akkor a követelés, illetve a biztosítékok érvényesítésére irányuló esetleges polgári peres, bírósági végrehajtási vagy csőd-, illetve felszámolási eljárás során sem képviselheti a többi szindikált hitelezőt (ezen eljárásokra ugyanis mögöttes szabályozásként alkalmazni kell a polgári perrendtartás szabályait). Működőképes megoldásnak tűnik azonban, ha a hitelezői oldalon egyetemleges jogosultságban állapodnak meg a felek. Azaz bármely, a szindikált hitelt nyújtó bankcsoportba tartozó hitelező a teljes hitelt érvényesítheti. A bankok természetesen megállapodnak egymás között a biztosítéki ügynök szerepét betöltő bank személyében, amely érvényesíti a teljes követelést, és így adott esetben a biztosítékokat is, majd ezt követően az így beszedett összegeket a bankok közötti megállapodásnak megfelelően szétosztja a többi hitelező között. Mint említettük, a biztosítéki ügynöknek mindenképpen hitelezőnek kell lennie, még egyetemleges jogosultság esetén is, mivel csak a jogosult kereshet kielégítést a zálogtárgyból. Úgy tűnik, hogy harmadik személy biztosítéki ügynökként való kijelölésére a hatályos magyar jog alapján nincs mód. Annak ellenére, hogy a hitelezői egyetemlegesség esetén a biztosítéki ügynöki konstrukció működőképesnek tűnik, véleményünk szerint célszerű lenne a helyzet egyértelmű jogszabályi rendezése, mivel a szindikált hitelezési piac szereplői igénylik a biztosítéki ügynök intézményének biztonságos alkalmazhatóságát.