Miközben a digitális technológiák forradalmasítják az információ rögzítésének, tárolásának, terjesztésének és elérésének módszereit, megszüntetik azokat a technikai korlátokat, amelyek eddig jól kiegészítették a szellemi tulajdon és a nyilvános terjesztés egyensúlyát garantáló jogrendszert: korlátlan technikai lehetőségek állnak rendelkezésre a művek szerzői jogot sértő terjesztésére éppúgy, mint a művek illegális felhasználásának megakadályozására is. Nem indulhatunk ki abból, hogy valamelyik oldalnak „győznie” kell, hiszen akkor az egyensúly mindenképpen felborul, amelynek következményei alááshatják a szabályozás alapjait, valamint jelentősen átalakíthatják az információs piacot. Az online médiumok, közöttük az internet jellemzője az interaktivitás. Ez azt jelenti, hogy a szerzői jogvédelem alá eső alkotások digitális formában rögzítve folyamatosan rendelkezésre állnak a felhasználó számára, és a felhasználó dönt arról, hogy – a felhasználói megállapodástól függően – megtekinti, meghallgatja vagy saját számítógépére letölti (későbbi felhasználás, megtekintés, meghallgatás [ti. „műélvezet”] céljából) valamely adatbázis tartalmát, filmet, könyvet, tanulmányt, zeneművet vagy koncertet. Az ún. lehívásos (on-demand) szolgáltatásoknak köszönhetően a fogyasztók mentesülnek attól, hogy az alkotás (video, könyv, lexikon, hangfelvétel stb.) másolása, többszörözése útján létrehozott, a fizikai valóságban létező példányokat megvásárolják vagy kölcsönözzék. E szolgáltatások révén a fogyasztó, a felhasználó még többletszolgáltatásban is részesülhet (szabad nyelvválasztás például a több nyelvre szinkronizált filmek esetében). A műalkotás és az országhatárokat figyelmen kívül hagyó felhasználásának új lehetőségei jelentős gazdasági, társadalmi és kulturális hatással járnak, és ösztönözni fogják a befektetéseket mind az alkotóműhelyek, mind a világháló infrastruktúrájának fejlesztésében. Az új digitális környezet hozzá kell hogy járuljon az alkotások jogi védelmének erősítéséhez is. Nem lebecsülendő, hogy a védett alkotások digitális formában történő online hozzáférhetősége jelentős kockázatot jelent a széles körű kalózkodás miatt. Jól ismertek a digitális hordozókon rögzített alkotások (szoftver, hangfelvételek, videokazetták, audiovizuális termékek) kalózkiadását eredményező fejlemények. A védett, „hagyományos” alkotásokon túl a fejlődés magával hozta a számítógépprogramok, hangfelvételek, videoklipek, hangversenyek illegális felvételeinek világhálón történő elhelyezését, amely lehetővé teszi, hogy a szerzői jog által védett alkotások jogtalanul jussanak el milliókhoz világszerte. Engedéllyel nem rendelkező honlapokon gyakran jelennek meg hivatalos honlapokról másolt alkotások, így a jogilag védett alkotások sokszor térítésmentesen hozzáférhetők bárki számára. Ez a módszer nemcsak jelentős gazdasági veszteséget okoz a jogtulajdonosoknak, hanem komolyan veszélyezteti az egyébként legitim online kereskedelmet is. A digitális kommunikációs, másolási és tárolási technikák a szerzői jog által védett művek eredetiségét is érinthetik: lehetőséget adnak a műalkotások megváltoztatására, eltorzítására, más művekkel való kombinálására, majd a megváltoztatott műveknek a hálózaton történő elhelyezésére, eredetiként történő feltüntetésére. Mind a módosítások, torzítások, mind pedig a jogtalan felhasználás, másolás megakadályozására szolgálnak a kódoló, hitelesítési technikák, amelyek a művek integritásának megőrzésén túl lehetővé teszik a másolás elleni védelmet, valamint a lehívások (retrieval, downloading) egyedi, konkrét felhasználásának rögzítését. Ily módon elszámolási, díjazási rendszerek is kidolgozhatók, és lehetővé válik, hogy a szerzői jogvédelem alatt álló alkotásokért ugyanúgy lehessen fizetni, mint bármely más telekommunikációs szolgáltatásért. * * * A szerzői jog és a szerzői jogi védelem szempontjából alapvető különbséget kell tenni a műalkotások, tények, adatok és információk halmaza, valamint a gyűjteményes művek és az adatbázisok között. A különbségeket két szinten mutatjuk be: egyrészről az alkotások, a tények, adatok és információk eredetisége, másrészről azok válogatása, összeállítása, csoportosítása, szerkezete szerint. A halmaz tartalmazhat szerzői jogi védelemben részesülő műveket, információkat, illetve ilyen védelemben nem részesülőket. A másik szempont a halmaz szerkezetére vonatkozik. A szerkezet lehet eredeti vagy eredetiséggel nem rendelkező szerkezet. Az eddigiek fényében tehát a szerzői jog szempontjából az alábbi kategóriákat állíthatjuk fel: 1. Gyűjteményes mű: mind a válogatás, mind annak összetevői szerzői jogi védelmet élveznek. Az összetevők esetében szerzői jogi védelem alá esnek, a jogtulajdonosok a szerzők. A válogatás eredetisége is szerzői jogilag védett: a gyűjtemény jogtulajdonosa a szerkesztő, a válogatás létrehozója. 2. Műalkotás-gyűjtemény: míg a benne foglalt alkotások külön-külön szerzői jogi védelem alatt állnak, az összeállítás nélkülözi az eredetiséget, a koncepciót; az alkotások igen, a gyűjtemény viszont nem kaphat szerzői jogi védelmet. 3. Adatbázis: az adatbázisban foglalt tények, adatok, információk nem élveznek szerzői jogi védelmet, az adatok, információk egyébként bárki számára rendelkezésre áll(ná)nak. A szerzői jogi védelmet indokoló tevékenységet itt az összeállítás, a kiválogatás, az adatbázis szerkezete, illetve ennek a tevékenységnek az eredetisége jelenti. 4. Adathalmaz: sem a halmaz tartalma, sem szerkezete nem mutat eredetiséget, szerzői jogi védelemben nem részesülhet; ennek fényében – ha védelemre szorul – más jogi, technikai vagy fizikai eszközökkel védhető csak meg. Az adatbázisok a tudományos kutatás, az oktatás elengedhetetlen részévé váltak, az üzleti életben is nehéz megalapozott döntéseket hozni azok használata nélkül. Az adatbázis sajátos tény- és adathalmaz: jelentőségét – viszonylagos teljességén és a válogatás eredetiségén túl – az adja, hogy a tényekhez és adatokhoz a felhasználó egyedileg hozzáférhet, azokat – tetszése szerint – előkeresheti, csoportosíthatja, különböző szerkezetbe rendezheti, prezentálhatja. Az adatbázisok védelméről szóló vita a gyűjteményes művek szerzői jogi védelméről folytatott vita részeként értékelhető. Az adatbázisok szerzői jogi védelméről szóló vitában a résztvevők egyik csoportja úgy vélekedik, hogy az összeállításoknak, az adatbázisoknak önmagukban is védelmet kell kapniuk anélkül, hogy a gyűjtemény összeállításának eredetiségét bizonyítani kellene. Ezen álláspont szerint a szerzői jogi védelemnek az összeállítás folyamatát, a „szorgalmas gyűjtögetést”, amerikai szóhasználattal az izzadságos munkát (sweat of the brow) kell honorálnia, hiszen a védelem célja az adatbázis elkészítésében kifejtett szellemi energia és pénzügyi befektetés jutalmazása. Ez a „jutalom” ahhoz szükséges, hogy ösztönözze az összeállítókat az adatbázisok elkészítésére. E doktrína alapján a védelem nem csupán az összeállításra, hanem az adatbázis tartalmazta – egyébként nem védett – tényekre és információkra is kiterjed. A másik álláspont elutasítja azt az elképzelést, miszerint az eredetiséggel és kreativitással nem rendelkező adatbázisokat bármilyen védelemben kellene részesíteni. Eszerint a szerzői jogi védelem csak az adatbázis elkészítésében alkalmazott válogatásra, a válogatás kritériumaira, az adatok rendszerére, struktúrájára terjed ki, de nem vonatkozik az adatbázisban foglalt tényekre. 1991 előtt az Egyesült Államokban az adatbázisok és más információ-összeállítások szerzői jogi védelme megoldatlan volt. A legtöbb bíróság visszautasította, hogy szerzői jogi védelmet nyújtson olyan adatbázisoknak, amelyek összeállításában vagy elrendezésében nem mutattak fel eredetiséget. Ezt az álláspontot az amerikai Kongresszus is elfogadta, hiszen ezt tükrözi az 1976. évi szerzői jogi törvény is. Ez a törvény kifejezetten csak az adat-összeállítás válogatásának eredetiségére és az adatok rendszerére, prezentációjára nyújt védelmet. 1991-ben máig is precedensértékű döntést hozott az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága: a Feist Publications, Inc. v. Rural Telephone Service Co., Inc. döntésében egyhangúlag elutasította a „szorgalmas gyűjtögetés” kifejezéssel jelzett álláspontot. Bár a bíróság elismerte, hogy a tényadatok kiválogatása és prezentálása megteremthetné az „eredetiséget”, amely a szerzői jogi védelemhez szükséges, egyben hangsúlyozta, hogy az ilyen védelem igen gyenge lábakon áll, ugyanis csak a válogatás tényére és mikéntjére vonatkozhat, de nem magukra az adatbázisban szereplő tényadatokra. A Legfelsőbb Bíróság e döntésében tehát az eredetiség hiányára hivatkozva elutasította az adatbázisok szerzői jogi védelemben való részesítését – hangsúlyozván, hogy a tények és gondolatok önmagukban nem részesülhetnek szerzői jogi védelemben. * * * Jogtalan eltulajdonítás ellen az adatbázisok számos jogi és technikai eszközzel védhetők. Elsősorban szerzői jogi védelemmel, illetve szerződéses kapcsolatokkal, amelyek szabályozzák és korlátok közé szorítják a felhasználást, és védenek a szerződéses kapcsolatban nem állók jogtalan adatfelhasználása ellen. Ugyancsak biztosítható a védelem szabadalmi és védjegyeszközökkel, kereskedelmi titokvédelemmel és rejtjelezéssel is. Ez a jogi és technikai környezet azonban lényegesen megváltozott az elmúlt években, főleg az alábbiak miatt: - a mai digitális környezetben, a számítógép és az internet-hozzáférés birtokában bármilyen publikáció, adat és adattömeg igen kis költséggel és ráfordítással többszörözhető és közzétehető; - mind az USA Legfelsőbb Bíróságának, mind az európai bíróságoknak a döntései leszögezték, hogy az adatbázisok nem esnek szerzői jogi védelem alá, jóllehet elismerik a – kreativitást nélkülöző – anyagi és szellemi erőfeszítéseket; - Az Európai Unió adatbázis-direktívája tizenöt éves jogi oltalmat biztosít az adatbázis eredeti és felújított tartalma számára, és lehetővé teszi, hogy az adatbázisok tulajdonosai megakadályozzák az adatbázis lényeges részeinek jogosulatlan felhasználását. Amerikai szempontból igen fontos, hogy a direktíva kölcsönösségi klauzulát tartalmaz, amely szerint csak azon országok adatbázisai élveznek védelmet az Európai Gazdasági Térség országaiban, amelyekben az Európai Unió természetes és jogi személyei hasonló védelmet kapnak. Az adatbázisok jelentős része szerzői jogi védelmet élvez, amely lehetővé teszi az adatbázis kreatív elemeinek – válogatás, információ elrendezése, rendszere, keresés egyszerűsége stb. – védelmét, miközben az adatbázisban foglalt elemek, tények, információk nem kapnak ilyen védelmet. Például egy szakmai telefonkönyvben foglalt információ szerkezetének, rendszerének, áttekinthetőségének megteremtése valóban alkotókészséget igényel, ugyanakkor a telefon-előfizetők egyszerű, alfabetikus felsorolása nem – ezért ez nem élvez védelmet. A tudósok, tudományos kutatók által használt adatbázisok túlnyomó része is szerzői jogi védelemben részesül vagy bárki által szabadon felhasználható. (Az Egyesült Államok szövetségi hatóságai által összeállított adatbázisok tipikusan a szabad felhasználás kategóriájába esnek a szerzői jogok szempontjából.) Az adatbázisok védelme az Európai Unió jogrendszerében Az adatbázisok szerzői jogi védelme szempontjából az Európai Unió úttörő szerepet játszott: az unió 1996. március 11-én fogadta el az adatbázisok védelmével foglalkozó direktívát (96/9/EC), amely 1998. januárban lépett hatályba. A direktíva kétszintű védelmet biztosít az Európai Unióban, illetve az Európai Gazdasági Térségben létrehozott adatbázisok számára: szerzői jogi védelmet nyújt az adatbázis összeállítása során demonstrált „eredetiségnek” (kiválogatás és az adatbázis struktúrája), valamint egy új típusú, ún. sui generis szerzői jogi védelmet. A sui generis szerzői jogi védelem révén meg kívánják akadályozni, hogy a jelentős szellemi és anyagi befektetés eredményeként létrehozott adatbázist mások többszörözés, lényeges tartalmak kimásolása útján, az adatbázis példányainak terjesztésével vagy a nyilvánossághoz való közvetítéssel (újrahasznosítással) jogtalanul felhasználják. A direktíva úgy rendelkezik, hogy az adatbázis létrehozója megtilthatja az adatbázis felhasználását – a lényegtelen mennyiségű adatbázisrészletek felhasználásának kivételével. A sui generis védelem időtartama 15 év, amely az adatbázis felújítása, karbantartása esetén minden esetben újrakezdődik. Folyamatos karbantartás, felújítás esetén ez lényegében azt jelenti, hogy az adatbázis védelme folyamatosan biztosítható. A direktíva feljogosítja a tagállamokat, hogy kivételeket és korlátokat határozzanak meg a direktíva végrehajtása során úgy, hogy ezek a kivételek ne ütközzenek az adatbázis normális felhasználásával. A legtöbb tagállam ilyen kivételeket biztosít a tudományos kutatás és az oktatás céljaira, de csak akkor, ha azok nem szolgálnak kereskedelmi célokat. Emellett számos EU-tagország az információszabadság jegyében korlátlan hozzáférést tesz lehetővé a kormány és más hatóságok által létrehozott (ti. költségvetési eszközökkel létrehozott) adatbázisokhoz. (Ez nem vonatkozik az állami tulajdonban lévő, piaci szereplőként fellépő vállalatok információira.) Az uniós szabályozás alapelvei egyben korlátozzák az adatbázisok tulajdonosainak információmonopóliumát. Az amerikai adatbázis-szabályozás Nem sokkal az EU-direktíva elfogadását követően Moorehead képviselő beterjesztette a H.R. 3531 számon megismert törvénytervezetét (The Database Investment and Intellectual Antipiracy Act of 1996), amely lényegében az európai direktíva alapján készült. A tervezet – az európaihoz hasonlóan – megtiltotta (volna) az adatbázis lényeges részeinek kimásolását, a sui generis védelem időtartamát pedig 25 évben határozta meg. Az EU-direktívához hasonlóan az amerikai szabályozás sem tartalmazott volna kivételeket. Az amerikai tervezet viszont szigorú büntetőjogi szankciókat írt elő: ez a tudományos élet képviselőinek éles ellenállásába ütközött. A tervezet végül a bizottsági meghallgatások szakaszába sem jutott el. Egy évvel később egy második tervezet (H.R. 2652) került beterjesztésre, amely valamivel „barátságosabb” volt a tudományos kutatásokhoz, de változatlanul úgy rendelkezett, hogy a szabad felhasználás az adatbázisnak csupán egy lényegtelen részletére engedélyezett, sőt amennyiben bizonyítható, hogy ez a felhasználás gazdasági kárt okoz az adatbázis tulajdonosának, nem maradhat el a büntetőjogi következmény sem. Az adatbázisok előállításának egyre magasabb költségei miatt a gazdasági károkozást meglehetősen könnyű bizonyítani. A HR 2652 megengedte a tudományos kutatást szolgáló, illetve a kormány tulajdonában lévő adatbázisok szabad felhasználását, de ezek a kivételek nem vonatkoztak azokra az esetekre, amikor a felhasználás potenciális gazdasági érdekeket sért vagy amikor az adatbázis állami és magánpartnerek együttes erőfeszítéseképpen jött létre. Az adatbázisok védelme a Szellemi Tulajdon Világszervezetében (WIPO) 1996 tavaszán, a WIPO szerzői jogi konferenciájának előkészületei során az Egyesült Államok küldöttsége, amelynek élén Bruce Lehman, az amerikai szabadalmi hivatal vezetője (Commissioner of Patents and Trademarks) állt, az említett H.R.3531 törvényjavaslattal azonos szövegű szerződéstervezetet nyújtott be. Az Európai Unió is előterjesztette saját direktívája alapján készített javaslatait a sui generis védelemről. Az amerikai szerződéstervezet meglehetősen széles körű egyetértéssel találkozott a delegációk körében. 1996 szeptemberében a konferencia előkészítő bizottságának elnöke, a finn Jukka Liedes úgy döntött, hogy az előkészületben lévő két szerződéstervezet mellé harmadikként az amerikai szerződésjavaslatot is a konferencia elé terjeszti. (Liedes emellett a szerzői jogi szerződéstervezetben is fenntartott egy paragrafust az adatbázisok szerzői jogi védelme számára – 5. cikk.) 1996 őszén azonban számos, főleg fejlődő országbeli delegátus időhiányra hivatkozva ellenezte egy új szerződéstervezet megvitatását, és megkérdőjelezte a szerzői védelem új típusú, sui generis formáját. Az amerikai kormányon belüli ellentétek miatt azonban a decemberi konferenciára az amerikai delegáció azzal az utasítással érkezett, hogy vonja vissza a korábban beterjesztett szerződéstervezetet. Az amerikai és a fejlődő országbeli delegációk közös erőfeszítése nyomán a WIPO tehát – eufemisztikusan – „elhalasztotta” az adatbázisok védelmével foglalkozó szerződéstervezet vitáját. A konferencia egyébként két nemzetközi szerződést fogadott el: a Szerzői Jogi Szerződést (WIPO Copyright Treaty) és az előadásokról, valamint a hangfelvételekről szóló szerződést (WIPO Performances and Phonograms Treaty). A szerzői jogi megállapodásban foglalt, az adatbázisok védelmével foglalkozó paragrafus vita nélkül került elfogadásra: „5. cikk – Adat-összeállítások (Adatbázisok) Adat vagy más anyag – bármilyen formában történt – összeállítása, amely a válogatás vagy tartalma elrendezése következtében szellemi alkotást képez, mint olyan, védelemben részesül. Ez a védelem nem terjed ki az adatokra vagy az anyagokra, és nem érinti az összeállításban foglalt adatokra vagy más anyagra vonatkozó bármilyen szerzői jogi védelmet.” A konferencia óta eltelt öt évben számos WIPO szakértői ülésen szóba került az adatbázisok védelmével foglalkozó nemzetközi megállapodás kérdése, de mivel az amerikai kormány és a fejlődő országok változatlanul ellenzik egy ilyen szerződés elfogadását, nem valószínű, hogy erre a közeli jövőben sor kerül. * * * Az adatbázisok sui generis védelmének kérdése alapvetően az ellentétes érdekű szereplők közötti kompromisszumok kialakításával oldódik majd meg. Nézzük meg, mi szól az ilyen védelem mellett és ellen: Milyen érvekkel támasztható alá a sui generis védelem? Az Egyesült Államokban, az információipar fellegvárában az ilyen védelem legkövetkezetesebb támogatói az információipar nagyjai, az Információipari Szövetség (Information Industry Association), köztük olyan nagyvállalatok, mint a McGraw Hill vagy a Reed-Elsevier (amely a legátfogóbb jogi tájékoztató szolgálatot, a Lexis-Nexis-t működteti – mellékesen holland vállalatkonglomerátum). Érveik az következők: 1. Az adatbázisok létrehozása és folyamatos karbantartása hatalmas befektetést igényel, ez a befektetés fokozott védelmet tesz szükségessé az internet világában, amely a másolást, a többszörözést hihetetlenül egyszerűvé, könnyűvé teszi. 2. A jelenleg hatályban lévő szerzői jogi szabályozás nem alkalmas a különleges keresőprogrammal rendelkező átfogó (comprehensive) online adatbázisok védelmére; az átfogó jelleg miatt a válogatás „eredetisége” sem érvényesülhet, hiszen az a cél, hogy az adatbázis minél több tényt, adatot tartalmazzon. Az adatok válogatása, illetve „alkotó” elrendezése hiányában így semmilyen szerzői jogi védelemre nincs lehetőség. A válogatás és az adatok rendezése akkor történik, amikor a felhasználó elindítja a keresőprogramot, használja az adatbázis indexét vagy a thesaurust. A kötelmi jog, ti. a felhasználói szerződések korlátozó hatása is bizonytalan, hiszen a szerzői jog hatálya alá nem eső anyagok felhasználásának szerződésben történő megtiltása, korlátozása ütközik a szerzői jogi törvény rendelkezéseivel. 3. Az Európai Unió adatbázis-védelmi direktívája, amely lehetővé teszi az adatbázisok sui generis védelmét, megengedhetetlen előnyt biztosít az információiparban aktív európai vállalatok számára. Mivel az EU-direktíva harmadik országok vállalatai számára csak a reciprocitás alapján biztosít védelmet, az amerikai vállalatok nem részesülhetnek ebben, ha ezt az amerikai szabályozás nem teszi lehetővé. Következésképpen megfelelő amerikai szabályozás hiányában az EU-tagországokban szabadon felhasználhatják majd az amerikai adatbázisokat. Milyen érvek alapján ellenzik az adatbázisok sui generis védelmét? 1. Az információipari vállalatok álláspontjával ellentétben az amerikai szerzői jog megfelelő védelmet biztosít az adatbázisok előállítói számára. Például: biztosított a szerzői jogi védelem, ha demonstrálható, hogy az adatbázis minimális válogatás vagy elrendezés révén jött létre. Ezzel szankcionálható az adatbázis jogellenes másolása, többszörözése, az adatok kimásolása. A kötelmi jog, az üzleti titok védelméről szóló szabályozás, sőt a versenyjog rendelkezései révén többszintű védelem biztosítható még azon adatbázisok számára is, amelyben vitatott a szerzői jogi védelem. Igaz, a fenti szabályozások által nyújtott védelem korlátozott, az adatbázis előállítója, tulajdonosa számára még mindig nyitva állnak azok a technikai eszközök (például titkosítás, rejtjelezés), amellyel megakadályozza az adatbázis lemásolását. Ezeket az eszközöket a technikai fejlődés egyre tökéletesebbé teszi. A folyamatosan aktualizált, karbantartott, felújított ún. dinamikus adatbázisok védelme igen egyszerű: az adatbázis tulajdonosa egyszerűen megtiltja az adatbázishoz való hozzáférést a jogtalan felhasználók számára, ugyanis a dinamikus adatbázisok igazi értékét éppen a folyamatos felújítás jelenti. Ha az adatbázis összeállítója észleli, hogy valamelyik felhasználó lemásolja, többszörözi és közzéteszi az adatbázist vagy annak lényeges részét, akkor minden indoklás nélkül megszüntetheti az adott felhasználónak az adatbázishoz való hozzáférését. 2. A sui generis védelem ellenzői elutasítják azt az érvet, hogy az amerikai adatbázisok szabad felhasználása ellen csak a kölcsönösség alapján lehet fellépni Európában. Az amerikai információipar vállalatai szerzői jogi és kötelmi jogi védelmet tudnak biztosítani termékeik, köztük az általuk előállított adatbázisok számára – az EU-direktíva életbelépése után is. Továbbá az amerikai vállalatok is élvezhetik a sui generis védelmet, ha leányvállalatot létesítenek valamelyik EU-tagországban. 3. A sui generis védelem ellenzői vitatják, hogy a szerzői jogi védelem hiánya üzleti veszteséget okozott volna az adatbázisok előállítóinak, mivel ilyen veszteségekre eddig nem volt példa. Az információipar, illetve az információfogyasztók, az adatbázisok előállítói és felhasználói között egyelőre még nem jött létre az az érdekkompromisszum, amely alapja lehet egy, az adatbázisok szerzői jogi védelme kiegyensúlyozott és hosszú távon megnyugtató rendezésének. Ennek bizonyítékát jelentik a most csak érintőlegesen tárgyalt amerikai kezdeményezések, amelyek egyrészt nem tesznek lehetővé egy mindenki számára kielégítő amerikai szabályozást, másrészt megakadályozzák egy – a WIPO keretében kidolgozandó – nemzetközi megállapodás létrejöttét is. A magyar szerzői jog közelmúltban elfogadott módosítása e kérdésben harmonizál az Európai Unió 96/9/EC direktívájával és tükrözi a sui generis jogvédelem koncepcióját. dr. Náthon Natalie