Miközben globálisan és Magyarországon is dinamikusan növekszik a zöld kötvény kibocsátások száma és értéke, a hitelezőket és a befektetőket egyre jobban izgatja, hogy a pénzük kihelyezése közben hogyan kerülhető el a greenwashing, azaz a zöldremosás jelensége, a megfelelő minősítés megtalálása ezért kulcsfontosságú a forráshoz jutni akaró cégek számára. 

A zöld kötvények kibocsátása 2022-ben először csökkent azóta, hogy az első ilyen pénzügyi termékek több mint 10 évvel ezelőtt megjelentek a piacon. A visszaesés oka az általános kamatkörnyezet emelkedése, ami miatt a vállalatok kevesebb külső forrást vonnak be a tevékenységükbe. A kibocsátás az összes kötvényhez hasonlóan 19 százalékkal esett vissza (A Refinitive és a Climate Bonds Initiative adatai szerint 463 milliárd dollárról 389,5 milliárdra), így a zöld papírok továbbra is a kibocsátott összes kötvény (8300 milliárd dollár) 5 százalékát teszik ki. Szakértők szerint 2023-ban a zöld kötvények kibocsátása a stabilizálódó kamatkörnyezet, az állami támogatások, és a tavaly elhalasztott forrásbevonások miatt ismét megugrik.

Magyarországon az MNB 2022-ről szóló Zöld pénzügyi Jelentése még nem elérhető, de a tavalyi kiadvány szerint a piaci kibocsátású zöld kötvények állománya 2020-hoz képest háromszorosára növekedett és elérte 328,5 milliárd forintot. Az Államadósság Kezelő Központ zöld kötvény kibocsátásával az állomány értéke 2021-ben bőven 1000 milliárd forint fölé emelkedett.

Keretrendszer típusok

A zöld kötvény-kibocsátók számára két fő sztenderd ad iránymutatást, mégpedig az ICMA Green Bond Principles (ICMA GBP) és a CBI által kidolgozott Climate Bonds Standard (CBI CBS). Legfontosabb különbségük, hogy míg a CBS csak a párizsi klímaegyezmény céljaival összhangban kidolgozott, tudományos tényeken alapuló taxonómiájában szereplő projekteket vagy eszközöket tekinti „zöld”-nek, vagyis a zöld kötvény által finanszírozhatónak, addig az ICMA GBP a kibocsátóra bízza a „zöld” definiálását, ehhez csak javasolva a már létező taxonómiák alkalmazását.

Tehát míg a CBI CBS esetében tudományosan meghatározott kritériumokra támaszkodva kell besorolni mely tevékenységek tekinthető zöldnek, addig az ICMA GBP esetében a piaci szereplők alakítják ki, hogy mi tekinthető annak. Ez utóbbi előny és hátrány is egyben: a kibocsátók számára nagyobb a mozgástér, a kritériumok azonban éppen emiatt nem mindig kellően ambiciózusok.

(A keretrendszerek összehasonlíthatóvá tételén, illetve a zöld-kötvényekkel finanszírozott céélok EU-taxonómiának történő megfeleltetésén már dolgozik az EU, de most csak a két legnépszerűbb keretrendszer összehasonlítására törekszünk.)

A külső minősítés

A zöld kötvény, illetve hitelkeretrendszerek értékelését külső szakértők végzik. A kibocsátó ezzel igazolhatja, hogy a kibocsátani kívánt zöld kötvény, illetve zöld keretrendszer megfelel a kiválasztott sztenderdnek. Külső minősítőket a vállalat zöld keretrendszerének elkészítése után, de a zöld kötvény kibocsátása előtt („pre-issuance”) érdemes és szükséges felkérni. Az ICMA sztenderdje csak ajánlja a külső minősítőket, a CBS esetében ez kötelező.

A gyakorlati tapasztalatok alapján azonban látható, hogy független, külső értékelést nemcsak azért kell elvégezni, mert az adott sztenderdnél kötelező, hanem mert ez védi a kibocsátó saját érdekeit is. Egyrészt a zöldpénzügyi termékek befektetőinél az egyik lényeges szempont az adott termék megbízhatósága, a greenwashing elkerülése, ezt egy elismert külső minősítő bevonásával lehet erősíteni. Másrészt a fenntartható pénzügyi termékek nagy fejlődésben vannak, az ezekhez kapcsolódó belső folyamatok sokszor nincsenek megfelelően kialakítva, vagy nem állnak rendelkezésre lényeges adatok. Ha ezen utóbbi nehézségek már csak a kötvénykibocsátás, vagy hitelfelvétel után derülnek ki, az sok nehézséget okozhat.

A kapcsolódó minősítések alapvetően négy típusba sorolhatók:

• Second Party Opinion: az ICMA (illetve a hitelkeretrendszer esetében az LMA) által elfogadott, hogy a kötvénykibocsátó tőle független tanácsadótól vagy környezetvédelmi szaktudással rendelkező szervezettől kér véleményt, ez az SPO. Az SPO-k általában egy saját módszertan alapján kialakított értékelést foglalnak magukban arra vonatkozóan, hogy a kötvénykibocsátó által összeállított zöld keretrendszer megfelel-e a vonatkozó zöld sztenderdnek. Továbbá összefoglalóan értékelik a kibocsátó fenntarthatósággal kapcsolatos céljait, stratégiáját, belső folyamatait, illetve irányelveit. Az ICMA és az LMA csak ajánlja mind a kötvény/hitel keretrendszer, mind a kibocsátás után az allokációs jelentés (ez mutatja, hogy a kibocsátással bevont külső forrást mire költötték) minősítését, és ezekre elfogadja az SPO-t is. Mivel az SPO a belső folyamatokat, dokumentációkat csak magas szinten vizsgálja, így gyorsabb mint az assurance/audit, ám annál jóval kevésbé részletesen ellenőrzi a belső folyamatokat.

• Tanúsítás (assurance/audit): a tanúsításnak két formája lehet. A negatív vagy korlátozott bizonyosságot nyújtó vélemény (limited assurance) vagy a teljes bizonyosságot nyújtó vélemény (reasonable assurance), melyet a nem pénzügyi információk megfelelőségének ellenőrzésére és tanúsítására kidolgozott ISAE 3000 nemzetközi standardnak megfelelően végeznek a szakemberek. Ez jellemzően könyvvizsgálók és fenntarthatósági szakemberek bevonásával történik. Az ilyen típusú tanúsítás során a kibocsátó egy harmadik fél általi független ellenőrzésnek veti alá magát egy előre meghatározott kritériumrendszer alapján, melyek jellemzően környezetvédelmi kritériumokra, vagy üzleti folyamatokra vonatkoznak és részletes folyamati és kontrolltesztelést is tartalmaznak.

A tavaly nyilvánosságra hozott európai uniós rendelettervezetek hosszútávon szintén az ISAE3000 standardnak megfelelően kiadott negatív, illetve teljes bizonyosságot nyújtó tanúsítási jelentések meglétét szorgalmazzák. Míg az ICMA megelégszik az SPO-k által nyújtott bizonyossági szinttel, a CBS-nek megfelelő zöld kötvények esetében csak és kizárólag egy ilyen jellegű tanúsítási vizsgálatot követően kaphatja meg a zöld kötvény a klímakötvény („climate bond”) tanúsítást.

Emellett a CBS megköveteli a kibocsátás utáni („post-issuance”) újabb hitelesítést, amelyet a kötvény kibocsátást követően 12-24 hónappal kell elvégeztetnie a kibocsátónak, és amely már a kibocsátásból bevont források felhasználását is vizsgálja. Ezen típusú külső minősítésnek üzletileg is nagy előnye, hogy az esetleges hiányosságok már a kibocsátás előtt azonosíthatók, így a kibocsátó a működés időszakában már ki tudja javítani a hiányosságokat. Ezzel szemben mivel egy SPO nem vizsgálja részletesen az allokációs belső folyamatokat, vagy a hatásméréshez szükséges adatkörök meglétét, a problémákkal az első allokációs/hatásjelentés elkészítésekor szembesülnek a cégek.

• Rating: alapvetően az egyébként hitelminősítéssel is foglalkozó csoportok a kiválasztott zöld keretrendszerhez való igazodást vizsgálják a hitelminősítésekhez hasonló ratinggel. Az eredmény itt nem egy tanúsítás, (hogy a vállalat megfelel valamelyik keretrendszer elvárásainak), hanem egy besorolás, hogy a minősítő szerint hogyan működik a társaság fenntarthatósági szempontból az adott sztenderdet figyelembe véve. Ennek a vizsgálati megközelítésnek nem része a zöld kötvényekhez/hitelekhez kapcsolódó folyamatok részletes vizsgálata. A gyakorlatban a rating alkalmazása elég ritka, a CBI nyilvántartása alapján a teljes zöldkötvény kibocsátások mindössze 2%-a esetében történik ratinggel a minősítés.

• Certificate: a negyedik módszer a gyakorlatban sokszor nem önállóan alkalmazott, például a CBI a fent említett független tanúsítás alapján állatja ki a certificate-jét arról, hogy az adott eszköz megfelel a CBS-nek.

Látható, hogy robbanásszerűen növekszik a fenntartható pénzügyek népszerűsége, egyre több zöldkötvény jelenik meg, egyre több zöldhitelezési keretrendszer jön lére, illetve főleg nyugatabbra sok társadalmi célú, vagy adott mutatóhoz kötött kötvényt (ún. Sustanability Linked Bond) bocsátanak ki. Ezen pénzügyi eszközök nagyon lényeges szempontja a fenntarthatóság, így az ezekhez kapcsolódó információk jelentősen befolyásolhatják a befektetői döntéseket. Ezt is felismerve egyre több hatóság, szervezet tűzi ki célul a fenntarthatósági adatok külső ellenőrzésének bevezetést. Mindezek mellett fontos látni, hogy a cégek belső érdeke miatt is fontos ezen keretrendszerek minél alaposabb külső ellenőrzése, amivel az esetleges hiányosságok kockázata jelentősen mérsékelhető. Jobb előre felkészülni hatékony belső folyamatokkal és megbízható adatkeretekkel – amit például egy assurance/audit munkában független felek ellenőriznek – mint utólag a jelentési időszakban megpróbálni orvosolni a problémákat.

Szerzők: Nagy Julianna a KPMG szenior menedzsere és Wieder Gergő a KPMG igazgatója