Míg Szerbia a központját hazánkba költöztető Turk Stream gázvezetéken keresztül biztosítja az orosz gázt, Magyarország elfoglalja gázelosztó-központ szerepét, ami viszont az EU számára egyre kacifántosabbá teszi az orosz gáz tervezett kivezetését. 

Erről értekezik a német médiában meghatározó Berliner Zeitung friss elemzése, amely megállapítja: a szerb gázszerződés meghosszabbítása Oroszországgal csupán egy része az európai  energiatájkép nagyobb mértékű változásának. 

Ugyanis,

az átszervezések középpontjában Magyarország áll, amely egyre inkább nélkülözhetetlen csomópontként pozicionálja magát az orosz ellátás és az EU egységes piaca között

– és ezzel szándékosan olyan struktúrákat hoz létre, amelyek felett Brüsszelnek kevés befolyása marad. 

Ám megírtuk: egyre többen feszengenek itthon és a környezetünkben a nagy keleti barátkozás miatt. Ezért még nagy kérdés, hogy meddig mehet el a kormány, egyáltalán, mi lesz a különutas külpolitika vége.

Magyarország ellenáll és üzenget

Azzal, hogy a TurkStream tengeri szakaszát üzemeltető South Stream Transport Hollandiából Magyarországra helyezi át székhelyét, illetve egy amszterdami bíróság ideiglenesen befagyasztotta a vállalat vagyonát, az infrastruktúra egy politikailag kedvező joghatóság alá kerül. Mégpedig a nyugati bíróságok hatáskörén kívülre, amit Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is üdvözölt, mivel a vezeték üzemeltetőjének munkáját nem akadályozzák a  szankciók – idézi fel a berlini lap.

Kiemelik: Budapest aktívan olyan rendszert épít ki, amelyek ellenállóbbá teszik az orosz energiainfrastruktúrát a nyugati intézkedésekkel szemben. Ezzel üzenjük Brüsszelnek:

Magyarország védelmet nyújt a szankciókkal szemben,

amit a közvélemény nyomásával szembeni eszközként használ fel. 

Jókor vagyunk jó helyen?

A németek szerint Magyarország igazi ereje ugyanakkor nem a gázfogyasztásában, hanem a rendszeren belüli helyzetében rejlik.

Hazánk nagy gáztárolókkal, a Balkánnal és Közép-Európával összeköttetésben álló kulcsfontosságú vezetékekkel rendelkezik, és központi szerepet játszik a tranzitkereskedelemben. Ezáltal válunk

energiapolitikai centrummá az orosz ellátás (Török Áramlat), a nem EU-s ügyfelek, például Szerbia, és a szabályozott uniós belső piac között.

2027: halogatunk, amíg nyílik a kiskapu

Nem véletlen, hogy hangos kritikusai vagyunk az orosz gáz gyors kivezetési tervének, amiben a vétó puszta fenyegetésével már átmeneti mentességek is elérhetők, van alku, ugyanakkor Magyarországnak nem kell nyernie, a halogatás is elég – állapítják meg.

Rámutatnak: az orosz vezetékes gáz 2027 novemberétől történő teljes EU-s kivezetése megkövetelné Magyarországtól, Szlovákiától és Ausztriától, hogy teljes mértékben megfeleljenek, és alternatívákra térjenek át. Ez azonban több okból is irreális elvárás, mert a közép-európai LNG-infrastruktúra nem elég fejlett ehhez, a kínálkozó alternatívák pedig túl drágák.

Így viszont jöhetnek a kerülőutak: például a Szerbia-Magyarország folyosón az orosz gáz továbbra is a Török Áramlaton keresztül érkezne, de hivatalosan nem EU-s országokban végződne. Ehhez technikai központként működnénk közre, gáztárolókkal és rendszerösszekötőkkel, anélkül hogy hivatalosan fogadnánk a gázt.

Egy másik lehetőség a jogi szürkezónákba vezet: a gázcsereügyletek, a virtuális kereskedelmi pontok vagy a rövid távú spot piaci tranzakciók lehetővé tehetnék  Szerbiának az orosz gáz vásárlását, miközben más forrásokból származó gázt értékesítene tovább. Ez papíron tiszta lenne, és rendkívül nehéz lenne jogilag megtámadni.

Brüsszel ebben vesztésre állhat

Az, hogy Szerbia az orosz gáz hivatalos végfelhasználója lehet az EU-n kívül, stabilizálja a piacot, lenyomja az árakat, míg Budapest igyekszik megszilárdítani az erőforrásokhoz való hozzáférését és megkerülni a brüsszeli korlátozásokat.

Mindezek miatt a németeknél már kapisgálják, hogy az  EU egyre inkább sarokba szorul, mivel a délkelet-európai periféria mentén áramló gáz árcsökkentő hatását mindenütt megérzik – minden tagállam nézi a zsebét.

Így az orosz gázszállítások átterelődése pusztán anyagi kérdés is lehetne, ám ráadásul

aláássa az egyértelmű energiapolitikai szakítás politikai céljait is.

Kapcsolódó