A Carbon Tracker nemrég megjelent elemzése szerint a világ 25 legnagyobb olaj- és gázipari vállalata közül 24-nek nem tekinthetők a klímavédelmi céljai hitelesnek, vagyis nincsenek összhangban a Párizsi Megállapodással. Ezt azt jelenti, hogy a cégek állításai ellenére kibocsátás-csökkentési terveik hiányosak vagy félrevezetőek, ezért a „nettó nulla” célkitűzésük nem vehető komolyan − olvasható a Másfélfok cikkében.

Lehoczky Annamária írásából kiderült, hogy csak egy cég, az olasz multinacionális vállalat Eni rendelkezik olyan klímacélokkal, amelyek felépítésükben megfelelők lehetnek, és a szintén európai székhelyű TotalEnergies, Repsol és BP is progresszívebb, mint társaik.

Az múlt heti New York-i ENSZ klímacsúcson António Guterres ENSZ-főtitkár is szókimondóan rámutatott a fosszilis energiaipar óriási felelősségére a klímaváltozás előidézésében, hangsúlyozva, hogy „a fosszilis érdekek meztelen mohósága miatt az időnk egyre fogy.” De több ország vezetője is hasonló üzenetet fogalmazott meg, Kalifornia kormányzója szerint „a klímaválság egy fosszilis tüzelőanyag-válság. Évtizedeken át az olajipar mindannyiunkat ebben a teremben hülyére vett."

A társadalom nem eszköztelen a klímaromboló nagyvállalatokkal szemben

A 2015-ös Párizsi Megállapodás óta megduplázódott a klímaperek száma világszerte, és mára több mint 2300 éghajlatváltozással kapcsolatos peres ügyet tartanak nyilván, melyeket jellemzően kormányok vagy cégek ellen indítottak.

A klímaper egyre elterjedtebb jogi eszköz arra, hogy egy nagykibocsátó céget (pl. olajvállalatot) vagy országot érdemi kibocsátás-csökkentésre, kompenzációra, szigorúbb szabályozásra, illetve azok betartására bírják.

Már a klímaperek hajnalán, a 2000-es években kereszttűzbe kerültek az olaj- és gázipari óriások, amiért azok termékeikkel rombolják az éghajlatot, ezzel kárt okozva a közösségeknek és egyéneknek. Azonban ezek az Egyesült Államokban benyújtott korai ügyek kudarcot vallottak, és ezt egy évtizednyi szünet követte.

A fordulópontot az jelentette, amikor 2014-ben egy tanulmány megmutatta, hogy a globális üvegházhatású gázkibocsátás több mint 70 százalékáért közvetlenül csak 100 fosszilis óriásvállalat felelős.

Ennek hatására mára nagyjából 60 peres ügyet indítottak világszerte „a piszkos 100” ellen, aminek harmadát egyesült államokbeli városok és államok nyújtották be.

A Shell ellen megnyert, mérföldkőnek számító 2021-es eset példájára 2023 tavaszán az ENI-t és két többségi részvényesét – az olasz Gazdasági és Pénzügyminisztériumot és az olasz fejlesztési bankot – is beperelték, azzal érvelve, hogy dekarbonizációs stratégiája nincs összhangban a Párizsi célokkal, környezeti és egészségügyi kockázatokat jelent, valamint sérti az olasz alkotmány és a nemzetközi megállapodások által védett emberi jogokat. A klímavédelmi célok növelése mellett a felperesek azt is kérik, hogy a vádlottakat tegyék felelőssé a múltbeli és a jövőbeni károkért és veszteségekért. Az ehhez jó alapot szolgáltató új tanulmány szerint

a világ 21 vezető fosszilis vállalatának évente legalább 209 milliárd dollár összegű kártérítést kellene fizetnie a klímaváltozás okozta károkért és veszteségekért.

A „szennyező fizessen” elvre építve a Puerto Rico-i önkormányzatok az Exxon Mobil ellen indítottak eljárást, amiben a klímaváltozás által pusztítóbbá tett hurrikánok hatásait kötik össze a közösségek által elszenvedett veszteségekkel.

2023 februárjában a ClientEarth a Shell igazgatótanácsát perelte be, azzal érvelve, hogy a fosszilis projektekbe való újabb beruházások hosszú távon veszteségekhez fognak vezetni, tehát a vezetők nem tesznek eleget kötelezettségüknek, hogy a cég legjobb érdekében cselekedjenek.

Ez 2023 egyik legfontosabb ügye, amely rámutat arra, hogy már a cégvezetők lába alatt is ég a talaj, mert azok egyéni szinten is felelősségre vonhatók polgári vagy büntetőjogi eljárásban.