A 2025-ös esztendő nem úgy ért véget, ahogy azt még az év elején remélte a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM): messze elmaradunk idénre tervezett 3,4 százalékos GDP-növekedéstől. De vajon mi ment félre? Milyen lesz 2026? Erről is beszélgettünk Suppan Gergellyel, a költségvetés makrogazdasági megalapozásáért felelős helyettes államtitkárral. Interjú.

Jövőre negyedszer is csalódni fogunk három csalódást követő év után?

Először is érdemes megvizsgálni az okokat. Németország, illetve tágabban a külső környezet strukturális problémái erősebbnek bizonyultak, mint korábban gondoltuk. Bár az elmúlt években több új üzem kezdte meg a termelést Magyarországon, ezek a kapacitások nem tudtak akkora növekedési hozzájárulást adni, mint amekkorát korábban vártunk. Részben a külső kereslet, különösen az európai, azon belül a német piac gyengesége miatt.

Az európai versenyképességi gondokra a Draghi-jelentés és a Letta-jelentés is rámutatott. Bár születtek könnyítések – például egyes kkv-knál a fenntarthatósági jelentési kötelezettségek enyhítésével –, ez önmagában nem oldja meg a problémákat. Európa továbbra is túlszabályozott, az energiaárak pedig érdemben rontják a versenyképességet; ez a helyzet addig fennmaradhat, amíg az ukrajnai háború tart.

A kormány közben azon dolgozik, hogy a kedvezőtlen külső környezet hatásait mérsékelje. A Demján Sándor Programon túl ilyen volt a 4+1 program az év első felében, legutóbb pedig a 11 pontos program, amelyek adókedvezményekkel, bürokráciacsökkentéssel és más eszközökkel igyekeznek támogatni a kkv-kat.

Ez a kínai verseny erősödésének is a következménye? Milyen tartós kockázatot jelent ez az európai, így a magyar beszállítói láncoknak?

Kína versenyképessége néhány év alatt hatalmasat lépett előre. Olyan mértékben, amire korábban nem számoltunk. Ez közvetlen kihívást jelent a német autóiparnak, de a gépgyártástól kezdve több ágazatban is erősödik a kínai verseny. A német gyártók egyre kevésbé tudják értékesíteni termékeiket a kínai piacon. Korábban a német autógyárak az éves termelésük nagyjából egyharmadát Kínában adták el, mára ez a lehetőség érdemben beszűkült, és a trend továbbra is kedvezőtlen. Kína gyakorlatilag mindenhová exportál, az acélipartól a napelemgyártáson át az autóiparig több területen szorítja ki a versenytársakat. Kézenfekvő lenne új piacokat találni, ugyanakkor Afrikában és Latin-Amerikában, illetve más fejlődő piacokon is erős a kínai térnyerés. Olyan előnyt épített ki az elmúlt években, amely mellett egyre nehezebb európai cégekkel labdába rúgni. 

Európában ezért egyre többen kongatják a vészharangot. Ha a trendek tartósak maradnak, iparági leépülések is bekövetkezhetnek, és gyors alkalmazkodásra van szükség.

Emellett kitört egy vámháború az Egyesült Államok és a világ többi része között, jellemzően egyenlőtlen feltételekkel. Brüsszel is egy számára kedvezőtlenebb, károsabb megállapodást kötött végül Washingtonnal, és ennek ellensúlyozására is készítettünk programot, hogy a magyar cégeket segíteni tudjuk.

Viszont ezeket a csalódásokat az is okozza, hogy az év mindig optimistán indul, és ehhez képest a kiigazítások nem néznek ki jól. Miért ekkora a különbség január és november között? Mi az oka annak, hogy 3,3 százalék körüli várakozásból lesz 0,2? Ezt az egyszeri hírfogyasztó választópolgár nehezen tudja követni.

Nemcsak a kormány, a minisztérium vagy az előrejelzők tévedtek, az elemzői konszenzus is jóval magasabb növekedéssel számolt még fél-egy évvel ezelőtt, mint most. Ha megnézzük a nemzetközi szervezeteket – IMF, OECD, EBRD –, ők is magasabb növekedést prognosztizáltak, még ha általában pesszimistábbak is a kormánynál. Korábban 3 százalék körüli értékek is megjelentek erre az évre, és a minta sokszor ugyanaz: az előző év végén még kedvezőbb számokat várunk, majd év közben a tényadatokhoz kell igazítani az előrejelzéseket, amikor kiderül, hogy bizonyos feltételezések nem teljesültek.

Ilyen helyzetben a kormány anticiklikus költségvetési politikát visz. Recessziós vagy nagyon gyenge évben az a célravezető, ha nem ragaszkodunk mindenáron az eredeti hiánycélhoz, mert ha a tervszámokhoz alkalmazkodva folyamatosan megszorítanánk, az még inkább visszafogná a növekedést, akár recessziót is okozhatna. Könnyen kialakulhatna egy önsorsrontó kör. Kiigazítunk, romlik a növekedés; romlik a növekedés, elmaradnak a bevételek; és újabb kiigazítási kényszer keletkezik.

Ha a vállalati befizetések gyengülnek, miért pont a cégeknek adnak könnyítéseket?

Az idei évben az áfabevételeknél nincs érdemi probléma, ezek alapvetően rendben érkeznek. Részben azért, mert a fogyasztás stabilan tud növekedni. A kihívás inkább a vállalatok befizetéseinél jelentkezik. Ebben a helyzetben ezért célzottan könnyítünk a cégek helyzetén adókönnyítésekkel, például az alanyi áfamentesség értékhatárának emelésével és más eszközökkel. A cél az, hogy a vállalkozások könnyebben át tudják vészelni a nehezebb időszakot, és közben legyen mozgásterük a bérek emelésére is.

Hiszen az elmúlt napokban bérmegállapodás is született, ezt a cégeknek ki kell termelniük. Ehhez adunk segítséget adócsökkentéssel, elsősorban a kkv-kat célozva, mert a bérköltségek emelkedése náluk okozhatja a legnagyobb feszültséget. Látjuk, hogy a vállalati adóbevételek mérséklődnek, mégis csökkentjük a terheket: ez a kontraciklikus gazdaságpolitika logikája. Ebből következett az is, hogy a hiánycélt emelni kellett; amikor pedig a növekedési környezet érdemben javul, akkor lehet a hiányt mérsékelni.

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter átadja Kövér László házelnöknek a 2026-os költségvetést.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter átadja Kövér László házelnöknek a 2026-os költségvetést.
Kép: Economx, Hartl Nagy Tamás

Mi hozhat reményt vagy pozitívumot 2026-ban a magyar kkv-k számára?

A legnagyobb hatása annak lenne, ha lezárulna az ukrajnai háború, és békekötésre kerülne sor. Ez érdemben hozzájárulhatna az energiaárak markáns csökkenéséhez, mert az európai energiaárakban jelenleg jelentős kockázati felár van. Ennek leépülése olaj- és gázoldalon is mérsékelheti a vállalatok energiaszámláit, a cégek fellélegezhetnének, és javulhatna a versenyképességük.

Az uniós versenyképesség egyik sarkalatos problémája az energiaár. Európában az energia jóval drágább, mint az Egyesült Államokban. Emiatt az energiaintenzív ágazatok – például vegyipari szereplők – részben az Egyesült Államok, részben Kína felé mozdulnak. Az energiaárak rendezése kulcsterület, ehhez viszont béke kell. A kormány ezért is támogatja a békét. Ez a versenyképesség visszanyerésének egyik feltétele. A német gazdaság kilábalásának is fontos eleme az energiakérdés.

Tehát akkor gyakorlatilag külgazdasági, külpiaci hatások nélkül nem jön kilábalás itthon sem.

Valamekkora kilábalás mindenképpen lesz, azon dolgozunk, hogy meg is valósuljon. Az elmúlt évekre jellemző negatív külső hatásokra már nem számítunk. Ugyanakkor a hazai beruházásoknál fordulatot várunk.

Mire alapozzák?

Egyrészt a lakossági beruházásokat támogatjuk. A már ismert lakhatási programnak több eleme van, és az Otthon Start indulása is azt mutatja, hogy nagyon nagy az érdeklődés a lakáspiacon, miközben a kínálati oldalon is érdemi bővülés várható. Meghirdettük a lakhatási tőkeprogramot is, amelyben ingatlanfejlesztők állami kockázati tőkéhez juthatnak ezek a fejlesztések pedig már elindultak. Az Otthon Start bejelentésével emellett megjelent a lehetőség arra is, hogy bizonyos lakóingatlan-fejlesztések kiemelt beruházássá minősüljenek, ami gyorsíthatja a megvalósítást; és most már „a csőben van” több mint tízezernyi lakás építése, ami valódi fordulatot jelezhet.

Emellett nagy infrastrukturális és vasútberuházások is indulnak. A következő években hangsúlyos lesz például az M1-es bővítése, és jelentős volumenű beruházás lehet a Liszt Ferenc repülőteret összekötő vasút és közút fejlesztése is. A legnagyobb ugrás, hogy végre elindul Paks 2 építése, az új atomerőművi blokkok betonalapozása is megkezdődik. Ezek több ezer milliárdos projektek.

A jövő év első negyedévi szám nagyon fontos lesz, a választási kampány miatt is. Mekkora növekedés várható az első negyedévben?

Először az idei negyedik negyedéven kell túllendülni. Kedvező, hogy a mezőgazdaság már nem húzza vissza a számokat, negyedéves alapon nem várható további lecsúszás, ami rontaná a teljesítményt. Az első negyedév ugyanakkor várhatóan erőteljesen pozitív lesz. További adókönnyítések jönnek, például a családi adókedvezmény duplázása akkor fut ki teljes egészében. Emellett kifizetésre kerülnek a fegyverpénzek, és jelentősebb bérfejlesztések várhatók több területen – pedagógusoknál, a bírósági alkalmazottaknál, valamint más közigazgatási szegmensekben, például a kormányhivatalokban dolgozóknál is.

Ezek a lépések a fogyasztásnak újabb lendületet adhatnak, ami az első negyedévben érdemben támogathatja a növekedést. Konkrét számot korai mondani, de az első negyedéves GDP-bővülés jó eséllyel 2 százalék fölött alakulhat.

Kapcsolódó