- Miért épp ezt választotta? - Nem akartam ékszerrel pályázni. Úgy gondoltam, fejest ugrok ebbe a rendkívül nehéz témába, ami máig fehér folt. Ezért is választottam. Meg talán azért is, mert húszéves koromra mindkét szülőmet elvesztettem, és lehet, hogy a téma harmincévesen egy nem teljesen elrendezett dolgot érintett meg bennem. - Miért kell a halotti kultusz tárgyait újratervezni? - Azért, mert nem tervezettek, nincs mögöttük koncepció. Az évszázadok hozadékai. Az emberek meghalnak és valamit kell kezdeni a tetemükkel: vagy koporsóban eltemetjük a testet, vagy elégetjük és a másfél liternyi hamut helyezzük el valahol, valamiben. Fél évem ment rá, hogy megismerjem e területet, feltérképezzem, rendszerbe foglaljam és eldöntsem, melyik szeletével akarok foglalkozni. A hamvasztás mellett döntöttem, hiszen egyre inkább tért hódít ez a praktikus, higiénikus temetkezési forma. A halottak elhamvasztása nem XIX. századi találmány. Az ókori görögök és rómaiak elégették a harcban elesetteket, halotti máglyák lobogtak évezredekkel ezelőtt a Duna mentén, a hinduk ma is így válnak meg halottaiktól. A hamvasztás egyik kelléke az urna, amit vagy fülkében helyeznek el, vagy a földbe temetnek, esetleg hazavisznek. Találtam egy fotót egy réges-régi kőurnáról, amelyen mindent úgy alakítottak, hogy védjék a hamvakat. Én ennek éppen az ellenkezőjét, a sérülékenység netovábbját akartam elkészíteni, hogy a hamvak egyesülhessenek az anyafölddel. Az áttervezés másik oka: az urna elévülési ideje 5-10 év. Ha a parcella felszámolása után nincs hozzátartozó, vagy nem kéri a hamvakat, közös sírba kerülnek, s a táblán mondjuk ez áll: 428-tól 6412-ig. És az ember megy, mint a mozijeggyel, hogy milyen számú is volt a nagymama?... Az általam tervezett urna színezett, vörös, fekete vagy fehér, égetetlen agyagból készül. Nyakán egy selyemszalagon, agyagplecsni, rajta az elhunyt neve vagy egy utolsó istenhozzád. Az edény szájába lefelé keskenyedő, domború tetejű fadugó kerül, ami mélyen, kivehetetlenül belecsúszik, biztosítandó a kinyithatatlanságot. A fa megszívja magát nedvességgel és mint egy időzített bomba szétrepeszti a cserepet, amint az a kontrollurnáról készült rajzon látható. Az emberi hamu - utánanéztem - fémekből és sóoxidokból áll, az asszimilálódás tehát tökéletes. Szállítókulit is terveztem az urnás temetésekhez. Egy az utolsó úthoz méltó, nemes fából készült, hordszékszerű, fogantyús házikót, esővédő tetővel, négy tornyán az elszálló lelket jelképező madarakkal. - És mit alkotott azoknak, akik otthon akarják tartani elhunyt szerettüket? - Egy bronzból öntött baglyot, drágakő szemekkel. A bagoly az ősi kultúrákban lélekhordozó madár, erre asszociáltam meg az egyiptomi kanopuszokra, amelyekbe a múmiák belső részeit tették. Méltó és kellemes tárgyat akartam, ami harmonikusan illeszkedik egy polgári környezetbe. Nem jellegtelen, de nem rikít és nem profán, szoborként is megállja a helyét. Sőt, terveztem egy nyakban hordható kis kapszulát is, rozsdamentes acélból, pici aranygyűrűvel díszítve. A két fele hőtágulásos módszerrel illeszthető össze: az egyik darabot hűteni, a másikat melegíteni kell. Ha a hőmérsékletkülönbség kiegyenlítődik, szétnyithatatlan és nem fog a Pistike rágógumit tartani benne... Sok kegyeleti megfontolást kellett figyelembe vennem, s azt, hogy olyan technológiákat használjak, amelyek méltók a témához és a munkáim a visszafordíthatatlanságot, a végérvényességet sugallják. - Foglalkozik ilyesmivel más is a világon? - Nem nagyon. Én olyan Robinson-féle vagyok. Az emberek általában ösztönösen kerülik ezt a témát, mert morbidnak tartják, viszolyognak tőle. H. E.