Rácz Olivér, MNB

Robert Barro, Joanna Weng és José F. Ursúa közgazdászok 2020 áprilisában megjelent The Coronavirus and the Great Influenza Pandemic című NBER műhelytanulmánya szerint a gazdaság képes alkalmazkodni a kihívásokhoz, és bár a gazdaságszerkezet átalakulhat, de a gazdaság egészén nem okoz maradandó sebeket a válság. Az utolsó modern kori világjárványt, az 1918-1920-ban tomboló spanyolnátha gazdasági hatásait elemezve jutottak erre a következtetésre. Eredményeik alapján a GDP-re és egyéb makrogazdasági változókra gyakorolt hatások lényegében megszűntek a spanyolnátha utáni 4-8 év során.

A spanyolnátha a Föld korabeli népességének 2,1 százalékának életébe került. A járvány az első világháború utolsó évében, 1918-ban tört ki, három nagyobb hullámban terjedt szét és 1920-ig tartott. A koronavírushoz hasonlóan a spanyolnátha is egy légúti fertőzéssel terjedő vírus volt, amely ellen hatékony gyógykezelés a járvány idején - akár a koronavírus első hullámában - nem létezett. A spanyolnáthában mintegy 40 millióan, a korabeli népesség 2,1 százaléka vesztette életét, köztük olyan hírességek is, mint Max Weber, Gustav Klimt vagy Egon Schiele. A halálozás a fejlett országokban is elérte a lakosság 1 százalékát. Ennél jóval többen, becslések szerint félmilliárdan is megfertőződhettek. A jelenlegi járvány a Föld lakosságának 0,03 százalékát követelte eddig.

Az akkori világjárvány következményei alapján becsült gazdasági hatások súlyosabbak lehettek a koronavírusénál, ezért az itt bemutatott eredményeket, mint legrosszabb forgatókönyvet érdemes olvasni. A spanyolnátha a gazdaságilag legtermelékenyebb fiatal férfiak csoportjára volt leginkább halálos. A magas mortalitáshoz hozzájárult a lakosságnak az első világháború nélkülözései után általánosan legyengült egészségügyi állapota és az egészségügyi ellátórendszereknek a mainál kezdetlegesebb szintje. A Covid-19 fertőzés ezzel szemben veszélyesebb az idősebb népességre, bár erőteljes hatást fejthet ki az aktív korúakra is. E különbségek miatt a spanyolnátha járvány gazdasági hatásai valószínűleg súlyosabbak lehettek a koronavírusénál.

A spanyolnáthával összefüggő halálozásoknak átmeneti hatása volt a GDP-re és tartósabb hatása a fogyasztásra. Barro és szerzőtársai szerint 1 százalékos halálozási ráta átlagosan 2,7 százalékos reál GDP- és 4,4 százalékos fogyasztás-visszaesést okozott átmenetileg az 1918-1920-as spanyolnátha járvány idején. Míg a GDP szintje már a járványt követő négy év átlagában helyreállt, ezzel szemben a fogyasztási hatás tartós maradt. A fogyasztás még a járvány utáni nyolcadik évben is elmaradt a járvány előtti szintektől a vizsgált országok átlagában. A szerzők nem írnak ennek okairól, de véleményünk szerint a fogyasztás nagyobb és tartósabb visszaesésének oka a fiatal férfi áldozatok felülreprezentáltsága lehetett. A korabeli háztartások fogyasztásának elsődleges fedezete a férfiak munkajövedelme volt, ami az ő halálozási rátáik miatt jobban és tartósabban visszaeshetett, mint a tőkejövedelmek.

MNB

A járvány ideje alatt átmenetileg emelkedett az infláció, de később ugyanennyivel lassabb volt az áremelkedés, tehát hosszú távon az árszint nem tért el a trendjétől. Az árak már a járványt követő négy évben visszatértek a járvány előtti szintekre.

E számításból a szerzők a hiperinflációtól sújtott háborút vesztett országokat, azaz Németországot és Ausztriát kihagyták, és nem részletezték az inflációs hatások gyors korrekciójának okait. Úgy gondoljuk, ez annak lehetett a következménye, hogy a járvány elültével a gazdaság négy éven belül visszatért a régi egyensúlyához, ami az árakat is stabilizálta. Ezt támasztja alá a GDP szintjének ezzel egyidejű helyreállása is.

MNB

A részvényhozamok és az államkötvény-hozamok is csökkenéssel reagáltak a járványra, és a részvényhozamok - a kötvénykamatokkal szemben - a járvány után nem korrigálódtak. Az USA 0,52 százalékos halálozási rátája a szerzők szerint 7 százalékos esést magyaráz a Wall Streeten. A kötvényhozamok 14,5 százalékkal estek átlagosan a járvány idején. Ez utóbbi elmozdulás statisztikailag is jelentős.

MNB

A tanulmány üzenete, hogy a gazdaságok képesek még egy olyan erős sokk után is eredeti erejükben talpra állni, mint egy széleskörű járvány (illetve az azt megelőző világháború). A helyreállás természetesen a gazdaság szerkezetének nagyfokú változásával járhat, de ezt a szerzők nem vizsgálják, hanem csak az aggregált hatásokat. Másfelől az is kiolvasható, hogy a helyreállás nem minden területen egyforma ütemű, így a termelés hamarabb elérheti kiinduló szintjét, mint a fogyasztás. Ehhez hozzátehetjük, hogy a 2008-2009-es pénzügyi válság azt is megtanította, hogy a beruházások helyreállása is késlekedhet, így aktív gazdaságpolitikai beavatkozásokra lehet szükség a fogyasztások és a beruházások mielőbbi emelkedéséhez.

A szerző az MNB munkatársa.