Tartogatott néhány érdekes fordulatot egy-egy 2023-as választás. Szlovákiában például újra Robert Fico alakíthatott kormányt, míg Hollandiában a szélsőjobboldal lett a legerősebb politikai erő. Argentínában a „láncfűrészes” jelölt, a meglehetősen radikális gazdasági programmal kampányoló Javier Milei nyerte az elnökválasztást. Lengyelországban a Donald Tusk által vezetett ellenzéki összefogás megtörte a Jog és Igazságosság (PiS) „egyeduralmát”. Recep Tayyip Erdogan török elnököt pedig alaposan megszorongatta ugyan az ellenzék, de történelmet végül nem tudtak írni. A választások második fordulójában ugyanis eldőlt, Erdogan húsz év után is maradhat az állam élén.

Hasonló fordulatokat és hatalomátvételi mérföldköveket természetesen a 2024-es év is tartogathat. Számos olyan országban lesznek választások, amelyek világgazdasági szempontból a legkevésbé sem tekinthetők elhanyagolható szereplőknek. Az Európai Unió tagállamaiban például június 6. és 9. között dönthetnek az Európai Parlament (EP) új összetételéről az európai választók. Ugyanakkor Horvátországban is parlamenti választás esedékes legkésőbb 2024 szeptemberében.

Ezt megelőzően azonban érdemes még az EU-tól keletre tekinteni.

Putyinnak nem kell izgulnia

Indiában tavasszal, április és május közötti voksolásokon dől el, sikerül-e megtörni az ellenzéki összefogásnak Narendra Modi miniszterelnök és pártja tízéves kormányzását. Jelen állás szerint azonban nem igazán rúghatnak labdába az aktuálisan hatalmon lévő politikai erő mellett.

Az orosz elnökválasztást 2024. március 15. és 17. között rendezik, Vlagyimir Putyin orosz államfő december 8-án, az Aranycsillag-kitüntetés átadásán jelentette be, hogy indulni szeretne a voksoláson. Nem követték eddig sokan a példáját, az egyetlen – viszonylag komolyan vehető – ellenzéki jelölt, egy volt újságíró, Jekatyerina Duntsova volt.

Duntsova egy tiszteletre és emberségességre épülő Oroszország elképzelésével vágott bele a kampányba. A Euronews szerint tart attól, hogy a Kreml esetleg célba veszi őt mint ellenzéki politikust, azonban fontosnak tartja, hogy alternatívát mutasson Putyin politikájával szemben.

Jelezte, megválasztása esetén

első elnöki rendeletében Oroszország „politikai foglyainak” szabadon bocsátásáról rendelkezne. Bár neveket nem említett, korábban már beszélt arról, hogy kiszabadítaná a Putyin fő kritikusaként ismert Alekszej Navalnijt.

Navalnij ellen a moszkvai városi bíróság augusztus 4-én a következő vádakat mondta ki bizonyítottnak:

  • szélsőséges csoport létrehozása;
  • szélsőséges tevékenység finanszírozása;
  • szélsőségességre való felbujtás;
  • az állampolgárok jogait sértő nonprofit szervezet létrehozása;
  • kiskorúak veszélyes cselekményekbe való bevonása és
  • a nácizmus rehabilitálása, bár az utóbbi három vádpont miatti büntetés letöltése alól az elítélt felmentést kapott elévülés miatt.

Az orosz ellenzéki politikusnak a 19 évnyi büntetést a rá 2021-ben csalás és a bíróság megsértése miatt kiszabott kilencéves szabadságvesztéssel együtt kell letöltenie. A közelmúltban egy sarkvidéki börtönkolóniára száműzték. A sztálini kort idéző telep a brutális fogva tartási körülményeiről hírhedt.

A Navalnij kiszabatását is célként kitűző Duntsova indulása elé egyébként máris akadály gördült. December 23-án az orosz Központi Választási Bizottság (CEC) elutasította a jelölését, a benyújtott dokumentumokban lévő hibákra hivatkozva. A napokban aztán a Legfelsőbb Bíróság is visszautasította a hatósági döntéssel szemben benyújtott fellebbezését.

Ha végül mégis el tudná érni, hogy rákerülhessen a márciusi voksoláson a neve a szavazólapra, a szakértők jelentős része szerint akkor sem igazán kellene izgulnia Putyinnak, az ország vezetője maradhat-e 2030-ig.

Szerintem a választások és a demokrácia eszméjét sérti, ha azt, ami Oroszországban történik, választásnak nevezzük. Putyin Oroszországban gyakorlatilag diktatúrát hozott létre. Bárki, aki ellene akar indulni, száműzetésben, börtönben vagy holtan végzi

– idézi Bill Browder pénzügyi szakértőt, Putyin egyik leghangosabb kritikusát a The Hill.

Leköszönhetnek a brit konzervatívok

Rishi Sunak brit miniszterelnök és a Konzervatív Párt kezében nincs igazán erős gazdasági ütőkártya a jövő tavasszal várható brit parlamenti választások előtt. A gazdasági helyzet nem tekinthető ugyan katasztrofálisnak, de a szakértői prognózisok szerint 2024-ben a legjobb esetben is csak minimális növekedés várható, rosszabb esetben pedig stagnálás is bekövetkezhet. Az infláció mellett pedig a Bank of England (BoE) arra kényszerülhet, hogy egy ideig még 15 éves csúcson tartsa a kamatlábakat.

Az ellenzéki Munkáspárt pedig – a közvélemény-kutatási adatok szerint – élhet is a kínálkozó lehetőséggel. Az Ipsos szerint

  • a Munkáspárt 41 százalékos,
  • a Konzervatív Párt 24 százalékos,
  • a Liberális Demokraták 13 százalékos,
  • Anglia és Wales Zöld Pártja pedig 9 százalékos támogatottsággal kalkulálhat.

„Szinte biztos, hogy a Munkáspárt megnyeri majd a parlamenti választást, amelyet várhatóan májusra írnak majd ki. Addig persze sok minden változhat még, de kisebb csoda lenne, ha ekkora hátrányt le tudnának dolgozni a konzervatívok” – nyilatkozta az Economxnak Egedy Gergely, az NKE ÁNTK Kormányzástani és Közpolitikai Tanszékének egyetemi tanára.

Hozzátette, a Munkáspárt októberi konferenciáján elfogadott program alapján

  • megnyirbálnák az állami vezetők juttatásait;
  • új állami energiavállalatot hoznának létre;
  • megreformálnák az egészségügyet a hosszú várólisták felszámolása végett; valamint 
  • gyorsítanának a károsanyag-kibocsátás csökkentésén.

Leszögezte, a Munkáspárt sem beszél arról, hogy visszaléptetnék az Egyesült Királyságot az EU-ba,

a bevándorlást szabályozó pontrendszert viszont módosítanák, ugyanis most egy olyan helyzet állt elő, hogy jóval többen érkeznek Európán kívüli országokból, mint a brexit előtt

– magyarázta a szakértő.

Ismét összecsaphat Biden és Trump

A közvélemény-kutatások rendre arra a megállapításra jutnak, hogy az amerikaiak már hallani sem akarnak sem Joe Bidenről, sem Donald Trumpról. Jelen állás szerint azonban úgy tűnik, mégis ez a két név szerepel majd a szavazólapon, a novemberi amerikai elnökválasztáson . A határozott támogatás helyét már 2016-ban átvette a „legalább nem a másik jelölt” érvelés vezérelte voksolás. Vélhetően nem lesz ez másképp 2024-ben sem.

„Az egyik leggyakrabban visszatérő panasz az életkor: sokan fiatalabb jelölteket szeretnének látni mindkét oldalon. Vannak persze fiatalabb republikánus és demokrata húzónevek is, például Gavin Newsom kaliforniai vagy éppen Ron DeSantis floridai kormányzó, ám az országos ismertségük és a támogatottságuk is jóval gyengébb” – nyilatkozta az Economxnak még novemberben Csizmazia Gábor, a NKE EJKK Amerika Kutatóintézet tudományos munkatársa.

A fiatalság mellett azonban megjelenik a „normalitáshoz való visszatérés” igénye is. Ez azt jelenti, hogy

egy intézkedéseiben és kommunikációjában is kiszámíthatóbb elnököt szeretnének látni az amerikaiak, csakhogy ez elvileg a tapasztaltabb, vagyis idősebb politikusoknak kedvez. Ahogy a párteliteknek, úgy a szavazóknak is szembesülniük kell a tényekkel: jelenleg csak kívánalmak vannak, reális alternatívák viszont nincsenek

– magyarázta a szakértő.

Az persze még beleszólhat a Trump és Biden közötti csörtébe, hogy a coloradói legfelsőbb bíróság történelmi lépést tett. Úgy határoztak ugyanis december végén, hogy Trump alkotmányosan alkalmatlan arra, hogy 2024-ben induljon, mert a 14. alkotmánykiegészítésnek a közhivatalt betöltő lázadókra vonatkozó tilalma kiterjed a 2021. január 6-i magatartására.

Újabb latin-amerikai fordulat érkezhet

Miután Javier Milei már meg is kezdte a „sokkterápiát” Argentínában, Venezuelában jövőre érkezhet egy nagyobb fordulat. A 2024-es elnökválasztás akár pontot is tehet Nicolás Maduro tízéves államfői pályafutásának végére – írja a The New York Times. A lap szerint ehhez viszont arra van szükség, hogy az ellenzék egységes maradjon, az állampolgárok pedig motiváltak, a változásra kiéhezettek.

Maduro elnökségének tíz évét gazdasági összeomlás, hiperinfláció, korrupció, a szegénység erőteljes növekedése, a másként gondolkodók és a sajtó állami elnyomása jellemezte. Mindezek hatására több mint hétmillió venezuelai vándorolt ki az országból.

Az azonban, hogy a Venezuelában maradottak lehetőséget kapnak-e végül arra, hogy voksok formájában is hangot adjanak elégedetlenségüknek, még kérdéses. A venezuelai legfelsőbb bíróság ugyanis október végén megsemmisítette az ellenzéki előválasztás eredményét. Az azt megnyerő volt parlamenti képviselő, María Corina Machado esetében egyébként más probléma is felmerül: korábban 15 évre eltiltották öt közhivatal gyakorlásától, ez pedig megakadályozhatja abban, hogy beadja jelölését.

Maduro mindenesetre a Venezuela elleni amerikai szankciók közelmúltbeli lazítása után újabb szigorításra számíthat az Egyesült Államok részéről, ha felmerül, hogy a dél-amerikai országban belenyúlnak az elnökválasztásba. Kérdés, Joe Bidennek milyen hozzáállás ígérkezik kifizetődőbbnek Venezuela irányában a hazai népszerűsége tekintetében.