Az Mt. 75/A paragrafusa szerint a szerződés típusát elnevezésétől függetlenül, az eset öszszes körülményére tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani, illetőleg a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések megkerülésére. Amennyiben tehát munkaszerződés helyett megbízási vagy vállalkozási szerződéssel foglalkoztatnak valakit, és megállapítható, hogy az csak formális, és a tevékenység jellege ezt nem indokolja, illetőleg hogy az ilyen szerződés kötésének célja a munkajogi szabályok elkerülése, úgy a megkötött szerződés semmis és a felek közötti jogviszonyt munkaviszonynak kell tekinteni. A munkaviszonyt a gyakorlatban gyakran nehéz elhatárolni más foglalkoztatásra irányuló jogviszonytól, így például a polgári jog körébe tartozó megbízási, valamint a vállalkozási szerződésektől; mivel alapvetően mindegyik valamilyen munkavégzésre, illetőleg feladatellátásra vonatkozó jogviszonyt takar és tényleges tartalmában a felek viszonya nagymértékben hasonló lehet a különböző szerződéses viszonyok alapján. Az Mt. új szabályai sem tartalmaznak tételes felsorolást az elhatárolási szempontok vonatkozásában; azok tekintetében továbbra is főként a bírói gyakorlat nyújt támpontot. Azonban az elhatároláskor és a szerződés tényleges tartalmának megítélésekor kifejezetten figyelembe kell venni a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásait, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozatait, a tényleges munkavégzés jellegét, valamint a munkavégzésre vonatkozó jogok és kötelezettségek Mt.-beli szabályainak érvényesülését. Az elhatároláskor az alábbiak szolgálhatnak kiindulási alapként. Az Mt. rendelkezései szerint a munkaszerződés kötelező tartalmi eleme a személyi alapbér, a munkakör, a munkavégzés helye és a munkavégzés szempontjából lényeges adatok. A bírói gyakorlat alapján a munkaviszony fennállására utal továbbá többek között a munkavégzés és az elvégzendő feladatok körének részletes meghatározása, helyének pontos kijelölése és állandó, illetőleg kötelező jellege, a munkavégzés idejének munkáltató általi pontos meghatározása, a munkaszervezeti függőség, a munkáltató széles körű utasítási joga és a munkavállaló utasításhoz való kötöttsége, a személyes munkavégzésre vonatkozó kötelezettség. A folyamatos munkavégzés fejében járó rendszeres díjazás, a munkáltató oldaláról a más munkahelyre történő beosztás, az átirányítás, kirendelés, kiküldetés elrendelésének joga, a munkaeszközzel, védőfelszereléssel való ellátás kötelezettsége, illetőleg az egyes Mt.-beli juttatások (például szabadság, pótlékok) meghatározása és teljesítése is a munkaviszony jelleget erősíti. Továbbá: ha az elvégzendő feladat jellege általában munkaviszonyban ellátott tevékenység, illetőleg valamely módon bizonyítható, hogy a megbízási vagy vállalkozási szerződésnek kifejezetten bizonyos Mt.-beli juttatások elkerülése a célja, úgy a jogviszony munkaviszonynak minősül.