A jogalkotó a generálklauzulában megfogalmazott magatartással kapcsolatban sem szándékosságot, sem célzatosságot nem követel meg. Az abban foglaltak felhívása igen gyakori volt a következőkben ismertetésre kerülő esethez hasonló szituációk megvalósulásakor. Az 1990-es évek elején a magyarországi piacot nagy mennyiségben árasztották el a külföldi termékek. A kialakult gyakorlat szerint az adott terméket gyártó társaságok létrehoztak Magyarországon egy céget, amelynek a feladata az import folytatása volt. A termék forgalmazását viszont már az üzleti körökben ismert, kereskedelemmel foglalkozó magyar társaságra bízták. A forgalmazó cég azért, hogy az adott termék kelendő legyen a piacon, nagy összegű, jelentős beruházásokat végzett. Így például egyedül állta a szélesebb fogyasztói kör kialakításához szükséges marketingköltségeket, autóparkját korszerűsítette, terjesztési láncot alakított ki (amelynek keretében a leendő munkatársait kiképezte, képzésüket folyamatosan ellátta). A beruházások természetesen az adott termékre vonatkozó hosszú távú üzleti kapcsolat kialakítása és fenntartása érdekében történtek. Számos esetben előfordult, hogy miután az érintett termék sikeresen bevezetésre került a magyar piacon, az elosztói rendszert átszervezték: az addigi kizárólagos forgalmazó szerződésben rögzített kiváltságát elveszítette és a disztribútorok sokasága közé „süllyedt le". Általában a kiválasztott kezdeti kizárólagos forgalmazók már korábban is jelen voltak a magyar piacon, nevük ismertté vált más világhírű termékek disztribútoraként. Ezáltal a forgalmazó magyar cég – a más termékek sikeres bevezetésével szerzett piaci pozícióján keresztül – képessé vált az akkor még hazánkban kevésbé közismert terméket (nagy volumenű befektetések melletti) eredményes piaci bevezetésére. Ezen tevékenység elismeréseként a Tpvt. is védelmet fűz a termék ismertté válásához azzal, hogy a korábban piacra lépett vállalkozót meg kívánja védeni. A védelem célja: ne mások sajátítsák ki a termék beszerzése feletti uralmukkal annak a munkának az eredményét (ráadásul költségráfordítás nélkül), amelyet a versenytárs az áru közismertté tételére és arra fordított, hogy a termék a fogyasztók között közkedvelt legyen. A bemutatott példában a törvény 2. §-a is megsértésre kerül azáltal, hogy olyan szerződési feltételeket kényszerítenek a kiszorított volt kizárólagos forgalmazóra, amelytől a versenytárs????????????? törvényes érdekei – az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően – sérülnek. Azonban az üzleti tisztesség általános normáit sértő magatartás nem értékelhető gazdasági erőfölénnyel történő visszaélésként. A termék ismertté válásához fűződő védelem természetesen a gyártót is megilleti. Erre példa a Legfelsőbb Bíróság „LEGO"-jogesete. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az általa gyártott építőelemek forgalmazásával és reklámozásával – a „LEGO-hoz hasonló", illetve a „LEGO-val összeépíthető" termékként való ajánlásával – a tisztességtelen piaci magatartás tilalmába ütköző tevékenységet végzett. Az alperes által forgalmazott építőjáték alapelemei – a közvélemény-kutatás eredménye szerint is – külső megjelenésük, méretük, alakjuk, színük, egymáshoz és a LEGO építőelemekhez való összekapcsolhatóságuk következtében alkalmasak a LEGO-termékekkel való azonosításra, az azzal való összetévesztésre. Azáltal pedig, hogy terméküket „a LEGO-hoz hasonló, illetőleg a LEGO-hoz kapcsolható" termékként reklámozta, a felperesnek a nemzetközi és a magyarországi piacon már korábban megszerzett üzleti hírnevét, népszerűségét a saját részére kamatoztatta (ún. potyázás). Az alperes érdemi védekezését arra alapította, hogy a felperes iparjogvédelemmel nem rendelkező árujának a piacon való korábbi megjelenése önmagában nem biztosít kizárólagos forgalmazási jogot részére. Hasonló funkciójú és külső megjelenésű építőelemeket más cégek is gyártanak és forgalmaznak, s ezeket a felperes nem kifogásolta. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította azon indokolással, hogy egyszerű ránézéssel és tapintással is megállapítható, hogy az alperes játékkockái nem azonosan vannak kialakítva a LEGO-kockákkal. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését megalapozottnak találta. Az indoklásban kifejtette: az ipari tulajdon oltalmára létesült és az 1970. évi 18. törvényerejű rendelettel kihirdetett ún. Párizsi Uniós Egyezmény értelmében az unió országai kötelesek az unió hatálya alá tartozók számára a tisztességtelen verseny ellen hathatós oltalmat biztosítani. Meg kell tiltani minden olyan cselekményt, amely bármilyen módon alkalmas arra, hogy valamelyik versenytárs telepével, áruival vagy ipari, illetve kereskedelmi egységével való összetévesztésre ad lehetőséget. Magyarország és a LEGO-termékek gyártója, Dánia is aláírta a Párizsi Uniós Egyezményt. Az egyezmény e rendelkezésének megfelelő jogvédelmet biztosít a magyarországi versenyjog, amikor tiltja az árut vagy szolgáltatást – a versenytárs hozzájárulása nélkül – olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak jellegzetes tulajdonsággal rendelkező áruját szokták felismerni. A Legfelsőbb Bíróság hasonló tárgyú más perben rámutatott arra, hogy az iparjogvédelemmel nem rendelkező áruval a piacon elsőként megjelenő versenytársnak az elsőbbsége önmagában nem biztosít kizárólagos forgalmazási jogot. Mind a közérdek, mint a fogyasztó szempontjából kívánatos versenyt az ilyen jogosultság indokolatlanul korlátozná, illetve megszüntetné. A Párizsi Uniós Egyezmény és a versenyjog tiltó rendelkezései nem az áru piaci elsőbbségéhez, hanem az adott piacon ismertté váláshoz fűzi a védelmet, amikor az ilyen áruval jelentkező versenytársat attól kívánja megvédeni, hogy mások – az összetéveszthetőségre építve vagy azt felhasználva – részesedjenek annak a munkának az eredményéből (költségráfordítás nélkül), amelyet a versenytárs az áru kialakítására és közismertté tételére fordított. A Legfelsőbb Bíróság a felperes által a másodfokú eljárásban bemutatott termékek egybevetésével megállapította, hogy a felperes által állított tény megfelel a valóságnak: az építőjáték külső megjelenése nagymértékben hasonló és az elemek egymással helyettesíthetők. Az alperes által forgalmazott termék a fogyasztó számára a LEGO-termékekkel való összetéveszthetőséget eredményezi, és nem alkalmas a két termék megkülönböztetésére az sem, hogy a LEGO-építőelemek termékein a LEGO felirat szerepel. Ez ugyanis csak alaposabb vizsgálódás után ismerhető fel, a vásárló azt azonnal nem észleli, a jobb vétel eldöntésekor pedig az átlagos vásárló szokásaiból és a reá gyakorolt összbenyomásból kell kiindulni. A gazdasági erőfölény fogalma A korábbi Tpt. – 1990. évi LXXXVI. törvény 21. § (1) bekezdés – a gazdasági erőfölény fogalmát számszerűen megjelölte (hasonlóan, mint az uniós jog) és azt a piaci részesedéshez kötötte. Erőfölényben lévő vállalkozásnak volt minősíthető az, amelynek a piaci részesedése egy vizsgált időszakban az érintett piacon az adott áru tekintetében a 30 százalékot meghaladta. Az Európai Közösség Bírósága az erőfölényt a 82. cikkely alkalmazásában úgy definiálta, hogy „egy vállalkozó által élvezett gazdasági erőfölény annak olyan pozíciója, amely képessé teszi ezen vállalkozót az adott piacon arra, hogy a hatékony verseny fennmaradását meggátolja és lehetővé tegye azt, hogy versenytársaitól, vevőitől és fogyasztóitól érezhető mértékben függetlenül cselekedjen." Az erőfölény általános fogalma a szakirodalom szerint: valamely áru vagy szolgáltatás piacán olyan körülmény, amely veszélyezteti a gazdasági versenyt, hiszen az erőfölényben lévő társaság olyan jelentős részesedéssel bír egy adott piacon, hogy szabadon határozhatja meg az árait, diktálhatja a szerződési feltételeket és nem kell tekintettel lennie a versenytársaira (mert nincsenek is versenytársak), a piaci törvényszerűségektől függetlenítheti magát. A gazdasági erőfölény gazdasági alá-fölé rendeltséget teremthet, így többé nem lehet szó a polgári jogi jogviszonyok alanyainak egyenjogúságáról és mellérendeltségéről. Gazdasági erőfölényben lehet egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen is. A hatályos Tpvt. szerint – 22. § – gazdasági erőfölényben van az érintett piacon, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie a versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. Az érintett piac első jellemzője az adott árupiac – azaz az árut, illetőleg az adott árut ésszerűen helyettesíthető és az adott piacon található áruk körének – meghatározása. Akkor helyettesíthető ésszerűen egyik áru a másikkal, ha közel azonos további ráfordításokkal alkalmas ugyanazon szükséglet kielégítésére és az áraik nem térnek el lényegesen egymástól. Minderre figyelemmel az érintett piac meghatározása a megállapodás tárgyát??????? alkotó áru és földrajzi terület figyelembevételével történik. A megállapodás tárgyát?????? alkotó árun túlmenően figyelembe kell venni – a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel – az ésszerűen helyettesíthető árukat, továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait. Amennyiben az eladó erőfölényes helyzetét vizsgáljuk, elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy az eladó által forgalmazott áru más, már a piacon fellelhető árukkal ésszerűen helyettesíthető-e (meghatározott szempontok – különösen az ár és minőség – figyelembevételével). Amennyiben a piaci elemezés eredményeiből az tűnik ki, hogy egy adott szereplőnek oly nagy mértékű a piaci részesedése, hogy szinte lehetetlen az adott termékhez (????????? a helyettesítő termékhez?????????) – a kisebb szereplőket is figyelembe véve – az egész ország területén hozzájutni, akkor a gazdasági erőfölény valószínűsíthetően fennáll. Az érintett piac másik ismérve az a földrajzi terület, amelyen kívül a vevő például csak lényegesen kedvezőtlenebb feltételekkel vagy egyáltalán nem tud hozzájutni az adott áruhoz. Amennyiben egy adott áru importálására kizárólagosan csak egy társaság jogosult és az érintett piac megegyezik Magyarország területével, az áruhoz való hozzájutás más általi importálással kizárt. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a termék felcserélhető-e az áru jellemzői, az áruellátás struktúrája, a piac igénye és a verseny feltételeinek szem előtt tartásával. A gazdasági erőfölény megítéléséhez vizsgálni kell azt, hogy az érintett piacra való belépés és az onnan történő kilépés milyen költségekkel és kockázattal jár, illetve hogy milyen műszaki, gazdasági vagy jogi feltételek megvalósítását igényli. Ezek az úgynevezett mobilitási korlátok, amelyek megakadályozzák vagy elriasztják az új cégek belépését egy adott piacra. Ha egy termékkel kapcsolatosan végzett piackutatás azt állapítja meg, hogy az a termék aránytalanul nagy százalékban uralmi pozícióban van, akkor kijelenthető, hogy a vizsgált árupiacra történő belépés igencsak kockázatos. A sikeres és eredményes piacon maradás lehetősége is kérdéses az aránytalanul nagy arányú uralmi pozíció miatt. A vállalkozás magas piaci részesedése együtt jár azzal, hogy ügyfelei a kialakított üzleti kapcsolaton nehezen változtatnak, így a gazdasági erőfölényes helyzet megállapítható. Mindezen felül a gazdasági erőfölény fennálltának eldöntésénél figyelemmel kell lenni az érintett piac szerkezetére, a piaci részesedések arányára, a piac résztvevőinek magatartására, valamint a vállalkozásnak a piac alakulására gyakorolt gazdasági befolyására. Az adott árupiacra belépni kívánó vállalkozást minden bizonnyal elrettenti az is, ha a piacon valamely termék forgalmi növekedésének tendenciája ütemes, vagy ha a fennmaradó piaci részesedés elhódításához szükséges költségráfordítás mértéke magasan kalkulálható (annak tükrében, hogy a piacról való kiesés lehetőségének valószínűsége jelentős mértékű). Az Európai Gazdasági Közösséget alapító Római Szerződés 81. és 82. cikkelye tiltja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést. Tipikusan az a vállalkozó van a szabályozás szerint erőfölényben, amely az adott termék vagy szolgáltatás piacát a Közösség (Unió) piacán 40 százalékot elérő vagy ennél magasabb mértékben birtokolja. A 40 százalékos arány megállapítása az adott árupiacon jelen lévő összes árunak az összevetésével történik. Önmagában a piacuralmi-erőfölényes helyzet csak potenciális veszélyt jelent a versenytársakra, üzletfelekre, fogyasztókra, a jogszabály csak az azzal való visszaélést rendeli szankcionálni. Az erőfölénnyel való visszaélés rendszerint folyamatosan folytatott üzleti gyakorlat az erőfölényes piaci helyzet fenntartása és továbberősítése érdekében. A visszaélés tipikusan egyszeri cselekménnyel valósul meg, amikor az erőfölényben lévő vállalkozás indokolatlanul zárkózik el egy adott szerződés megkötésétől, illetőleg egy már meglévő szerződéses kapcsolatot indokolatlanul szakít meg. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés hatása eredményeképpen csökken a hatékony gazdasági verseny, és az erőfölényes helyzetben lévő vállalkozástól függő helyzetbe kerülnek a fogyasztók, üzlettársak és versenytársak. DR. Lehmann Orsolya (Következik: a gazdasági erőfölénnyel történő visszaélés leggyakoribb esetei)