Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Miközben a magyar kormány továbbra is az akkumulátorgyártásban látja a gazdasági növekedés és a technológiai felzárkózás zálogát, a globális piaci realitások és a kegyetlen távol-keleti árverseny éppen most írják át a forgatókönyvet Nyergesújfalun. A dél-koreai ChosunBiz szerint az LG Chem megkezdte a vevőkeresést a magyarországi leányvállalatának (LG Chem Hungary Battery Separator Kft.) alapfilm-gyártó üzletágára. A döntés első látásra többnek tűnik egy egyszerű portfólió-tisztogatásnál: inkább a nyergesújfalui óriásberuházás eredeti terveinek látványos befuccsolását jelenti.
A piac ítélete: Amikor a technológia teherré válik
A lap rávilágít arra is, miért kényszerült hátrálásra a koreai óriás. A bennfentes információk alapján az LG Chem már tanácsadó bevonása nélkül, közvetlenül keresi a potenciális vevőket. A döntés egyértelmű oka a szektor strukturális válsága:
A szeparátoripar túlkínálattal és a technológiai szerkezet eltolódásával néz szembe; a lépés célja az alacsony árrésű alapanyagok kivezetése és az üzleti portfólió átformálása a magas hozzáadott értékű termékek köré
– olvasható a koreai gazdasági lapban.
Ez a „technológiai eltolódás” a gyakorlatban azt jelenti, hogy az akkumulátor-elválasztófóliák piaca mára meglehetősen kommersz tevékenységgé vált: ami pár éve még féltve őrzött high-tech eljárás volt, az mára egy bárki által elérhető tömegtechnológia, ahol a minőségi különbségek helyett kizárólag a legalacsonyabb ár dönt. A kínai gyártók (mint például a Debrecenben szintén jelen lévő Semcorp) olyan agresszív kapacitásbővítésbe kezdtek, amivel a koreai és japán szereplők költségszinten már nem tudnak versenyezni – és nem is akarnak.
Menekülés Nyergesújfaluról: A japánok már tudtak valamit
A projekt története 2019-ig nyúlik vissza, amikor Szijjártó Péter még az év egyik legnagyobb sikereként méltatta a beruházást. Akkor a japán Toray Industries 127 milliárd forintos befektetéséről volt szó, a miniszter pedig hangsúlyozta: azért nyertünk, mert nálunk a legalacsonyabbak az adók. Később, 2021-ben az LG Chemmel közös, 50-50 százalékos vállalkozássá bővült a terv, azzal az ambícióval, hogy 2028-ra évi 800 millió négyzetméter szeparátort gyártsanak Nyergesújfalun.
A japán Toray azonban – amely az alapfólia-technológia gazdája volt – már korábban felismerte a veszélyt.
A ChosunBiz szerint a Toray a 2021-es alapításkor több mint 430 milliárd wont fektetett be, végül 2024 végén alig 280 milliárdért adta el részesedését az LG-nek. A japán óriás gyakorlatilag benyelte a több mint 40 milliárd forintos veszteséget, csak hogy szabaduljon a magyar projekttől. A távozásukkal az eredeti munkamegosztás is összeomlott: korábban a japánok gyártották az alapfilmet, az LG pedig a bevonatolást végezte. Most, hogy a technológiai partner kiszállt, az LG számára az alapanyag-gyártás láthatólag már csak kolonc.
Milliárdok a semmibe? Az állami kockázatvállalás ára
A nyergesújfalui projekt nem pusztán egy magánberuházás volt, hanem a kormányzati iparpolitika egyik kiemelt ékköve. Amikor 2022-ben átadták az üzem első fázisát, az állam végül 16 milliárd forintos közvetlen támogatást nyújtott a projekthez, ám ez valójában csak a jéghegy csúcsa volt. Az igazi kérdőjeleket a „rejtett” költségek, az egyedi közműfejlesztések vetik fel.
A beruházás kiszolgálására ugyanis olyan infrastruktúrát kezdtek kiépíteni, amely kifejezetten a technológia rendkívüli igényeihez igazodott. A tervezett napi 13 500 köbméteres ipari vízigény kielégítésére a Dunából vételező, egyedi vízbázis-csatlakozást és saját tisztítóművet irányoztak elő. Ez a kapacitás akkora, mintha egy közepes méretű magyar várost kellene kiszolgálni, és a megvalósításához Natura 2000-es védettségű területeket is érintő beavatkozásokra volt szükség a Duna medrében.
A hiba a képletben az, hogy az állam úgy finanszírozta és engedélyezte ezt a gigantikus „hardvert”, hogy a „szoftver”, vagyis maga a gyártási technológia piaci életképessége felett nem volt kontrollja. Most, hogy az LG Chem eladja a vízigényes alapfilm-gyártást, marad néhány megválaszolatlan kérdés:
- Ki fogja használni az állami pénzből előkészített infrastruktúrát?
- Ha egy kínai versenytárs veszi meg az üzletágat, akkor a magyar állam gyakorlatilag az ő piacfoglalását készítette elő adófizetői milliárdokból?
- Vagy ha senki nem veszi meg, akkor ott maradunk egy kihasználatlan, túlméretezett vízművel a Duna-parton?
Ez a szituáció rávilágít a magyar akkumulátor-stratégia rendszerszintű hibájára: az állam nemcsak támogatóként, hanem szinte társtulajdonosként vállalt kockázatot a közművek kiépítésével. Azonban míg az LG Chem és a Toray bármikor dönthet úgy a szöuli vagy tokiói központban, hogy benyeli a veszteséget és továbbáll, addig a magyar állam ott marad a betonba öntött milliárdokkal és a környezeti hatásokkal.
A jéghegy csúcsa és a gödi feszültség
Ez az infrastruktúra-központú gondolkodás köszön vissza a Samsung gödi gyára körül is, ahol a feszültséget nemcsak a zaj vagy a szennyezés, hanem a „különleges gazdasági övezet” jogi konstrukciója is tüzeli. Gödön az állam gyakorlatilag kivette a helyiek kezéből a kontrollt, és egy olyan ipari monstrumot hozott létre, amelynek a társadalmi ára – a 21 Kutatóközpont felmérései alapján – mára meghaladta a gazdasági hasznát.
A friss kutatás és a helyi botrányok rávilágítottak arra, hogy a lakosság bizalma igencsak elillant. A a magyar társadalom 86 százaléka hallott már a gödi gyárban történt szennyezésekről, és minden második válaszadó közvetlenül a kormányt teszi felelőssé a történtekért. A felmérés rávilágít, hogy az akkumulátorstratégia még a kormánypárti tábort is megosztja: a Fidesz-szavazók körében is többen vannak azok, akik a szabálytalanságok miatt felfüggesztették volna a gyár működését, mint akik nem. Miközben a cég és persze a kormány is igyekszik elhárítani a felelősséget, mi több a miniszterelnök kamu ügynek nevezi, a lakosság fele már egyértelműen károsnak tartja az országra nézve az ilyen típusú iparosítást.
Ha a koreaiak és a japánok feladják, marad a kínai dominancia?
A nyergesújfalui történet legérdekesebb kérdése mégis az: ki lesz az LG Chem üzletágának vevője? A koreaiak pont azért hátrálnak meg, mert a kínai árdömpinggel szemben már nem éri meg nekik a gyártás. Ha az LG végül eladja az alapfilm-részleget, a legesélyesebb jelentkezők éppen azok a kínai óriásvállalatok lehetnek, amelyek ellen a kormány eredetileg diverzifikálni próbálta a magyar akkumulátor-függőséget.
Eddig azzal érveltek, hogy a koreai, japán és kínai tőke egyensúlya biztonságot ad, de most úgy tűnik, a folyamat egyirányú. A transzparensebben működő, tőzsdén jegyzett távol-keleti cégek a romló profit és a szigorúbb elvárások miatt inkább benyelik a veszteséget és időben kiszállnak. A helyüket pedig az a kínai állami kapitalizmus veheti át, amely elég egyértelműen nemcsak profitot, hanem geopolitikai befolyást is épít Európában.
