Cikksorozatunk első részében megnéztük, milyen eltérések fedezhetők fel a kormánypártok és a legerősebb ellenzéki kihívó közlekedéspolitikai elképzelései között; a második felvonásában a különbségek oktatáspolitikai vetületét veséztük ki; a harmadik etapban pedig az egészségügy kérdéskörét boncolgattuk a teljesség igénye nélkül. A negyedik fejezetben a nyugdíjügyeket feszegettük; az ötödik epizód az ifjúságpolitika dimenzióiról szólt; majd a hatodikként megfejtett környezetpolitikai rész után ezúttal az energiapolitikával birkózunk meg.
Emlékezetes, február közepén, amikor a választási kampány elstartolt, Orbán Viktor és Magyar Péter évértékelő beszédéből is az derült ki, hogy a két pártvezető-listavezető nemcsak politikai, hanem gazdasági értelemben is eltérő jövőképet kínál fel az április 12-én a szavazóurnák elé járuló választóknak.
A zöld jövő fényében elkerülhetetlen hazánk energetikai adottságairól és lehetőségeiről naprakész, konstruktív diskurzust folytatni. Ám ezt a nemzetstratégiailag jelentős szakpolitikai ágat is durván átitatta a pártpolitika. A Fidesz és a Tisza Párt mint a két masszív politikai blokk bár mutat egyes ügyekben hasonlóságot a politikai kommunikáció színterén, mégis roppant éles törésvonalak is húzódnak köztük – még az alapvetőnek gondolt energiával kapcsolatban is.
Mit kínált eddig a Fidesz?
Az Orbán-kormányok elmúlt jó másfél évtizedében – bár változó intenzitással, hangsúlyeltolódással kezelték – nem vették félvállról az energetika kérdéskörét: pár évvel ezelőtt a kabinet önálló Energiaügyi Minisztériumot hozott létre, melynek élén ma is Lantos Csaba áll.
Noha a prioritásokat illetően az is magáért beszél, hogy maga a miniszterelnök is gyakran megszólal energia, az üzemanyag, vagy épp a rezsi témájában. Orbán Viktor most, a kampányidőszak kellős közepén az orosz-ukrán háború és a közel-keleti konfliktus előidézte energiaválságból láthatóan igyekszik olyan politikai tőként kovácsolni, amely a kormányzat malmára hajthatja a vizet. A kormányfő tehát felvette a forró témaszálat, és már Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel vívja az energiacsatát a virtuális térben, persze egyre nagyobbnak tűnő diplomáciai tétek mellett.
Az üzemanyag-ellátás ukrajnai tranzittal biztosított, a Barátság kőolajvezeték esetleges leállása komoly benzinár-emelkedést okozhat. Ennek elejét véve döntött épp nemrégiben a kormány arról, hogy – mint a legutóbbi energiaválság idején – most is maximálta a gázolaj- és benzinárakat.
Az energia ügyét az elmúlt 16 évben az ármérséklő rezsiintézkedések uralták a nyilvánosságban, ezzel kitüntetett helyet foglalt el mind a távlatibb, mind az aktuálpolitika síkján egyaránt. A felfestett iránnyal kapcsolatosan már megoszlanak a vélemények. Bár a kormánypárti kommunikációs szólamok rendre azt harsogják, hogy a rezsicsökkentés mechanizmusa mennyire pénztárcabarát intézkedés a magyarok számára, azt már kevéssé hangoztatja, hogy európai szinten igen drága az energia nagykereskedelmi ára átlagosan. Ahogy azt sem szokták kihangsúlyozni állami részről, hogy mennyivel megnövekedtek a rendszerhasználati díjak.
Az energiaárak érzékeny kérdést jelentenek: a rezsicsökkentés tudatos tematizálása a Fidesz-KDNP-nek már a 2014-es választásokon is kétharmados mandátumtöbbségi sikert hozott a konyhára.
Ez a lakosság szemszögéből jelentős árelőnyt ad, ám a 2022-es energiaválság óta a vállalkozásoknak meggyűlik a baja a magas költségekkel, melyeket akkor az áramáraknál a két és félszeresére, a gázáraknál hétszeresére növelt a kormány.
Ám a brutális piaci árak és a mesterségesen alacsonyan tartott lakossági árak közötti szakadék áthidalása súlyos százmilliárdokba kerül az államnak. Czepek Gábor energiaügyi államtitkár nemrég rá is mutatott a Barátság vezeték stratégiai jelentőségére: az ezen érkező Ural típusú orosz kőolaj nemcsak az ország üzemanyag-ellátását biztosítja, de árelőnyt is ad. Emiatt nem csoda az energiapolitikai kényszerpálya, mely részint Vlagyimir Putyin orosz elnök jóindulatától függ.
Európa, főleg a nyugati és északi országok, más utat járnak, mint Magyarország, az uniós jövőkép élesen eltér attól az úttól, melyen az Orbán-kormány haladt mostanáig. Az energiafüggőséget kevéssé sikerült enyhíteni, noha voltak ilyen irányú szándékok a kabinetben, nemzetközi összevetésben van még hova fejlődnie hazánknak.
Miközben a geopolitikai érdekek vastagon átjárják ezt a szakpolitikai ágat, a zöld energiára történő átállásban az EU óvatosan behúzta a kéziféket az utóbbi időben, ha a belső égésű motorokkal való szakításra gondolunk. S újabban Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egy friss kezdeményezése mentén az atomenergiára való visszatérés felé orientálódna – igaz, a németek erről egészen másképp vélekednek. Az uniós vezetők számos zöldítési és klímacélt kitűztek a kontinens tagállamai számára, de olykor a gazdasági döccenők radikálisan közbeszóltak. A klímaválság határozott kézben tartását nem engedték el ugyan, de a gyeplőt más szempontok szerint kényszerültek lazítani. Az orosz energiaszankciók terén is bejött néhány szükségmegoldás a képletbe, de ez az alapelveket elméletileg nem írta felül – holott a kormánnyal szemben ez egy súlyos külpolitikai törésvonalat eredményezett.
A szakértők sem feltétlenül fújnak egy követ a kormányzati irányvonallal kapcsolatban. Az Eurofound álláspontja szerint az unió fűtési rendszereinek dekarobonizálásában, azaz az ingatlanállomány szén-dioxid-kibocsátásnak csökkentésében kulcsszereppel bírnak a hőszivattyúk, ezért különféle ösztönzőkkel kellene segíteni a lakosságot a hagyományos fűtűberendezések cseréjében.
Holoda Attila energetikai szakértő lapunknak korábban azt vetítette előre, hogy a hazai fűtéskorszerűsítést tekintve a geotermiában, a hőszivattyúk hasznosításában van további potenciál, de még 8-10 év szükséges ahhoz, hogy megforduljon ez a mostani trend. A geotermikus hőenergia pedig a tiszta energia ügyében új távlatokat nyithat. Azt Holoda szintén portálunknak árulta el, szerinte a kormány, ha nagyon akarná, már most is le tudna válni az orosz gázról. Az energiaipari elemző az EU által megcélzott 2050-es zéró emissziót nemrégiben úgy kommentálta, ha össze is jön, „a világ kibocsátásában nem sok vizet zavar az EU”.
A rossz hír, hogy nem csupán összeurópai szinten vagyunk a geotermiában lemaradva, hanem a régión belül is volna mit behoznunk: a horvátokéhoz mérten töredéke a hazai teljesítmény, pedig a földhő közvetlen hasznosításában vannak már részeredményeink.
A szélenergia hasznosítása ugyancsak gyerekcipőben jár itthon, erről Perger András portálunknak már kifejtette, ezt a zöld energiaforrást kellene más megoldásokkal, jelesül a napenergiával kombinálni, miközben „a földgáztól meg kellene szabadulni”. A szakértő a fűtési rendszerek országos korszerűsítését is már időszerűnek tartja, a megfelelő hőszigetelést pedig egyenesen elengedhetetlennek.
Bár a kormányzat részéről jó ideje deklarált szándék az energiafüggetlenség növelése, valamint a nukleáris és megújuló energia – különösen a napenergia – fejlesztése, az atomenergia kapacitásbővítése a még mindig csúszó Paks 2-vel egyelőre várat magára. A 2030-as évekre érnék el azt, hogy a hazai energiaszükséglet felét a két reaktor adja. A energiatorta diverzifikálásában elkönyveltek eredményeket, de az importból biztosított fosszilis energiahordozók továbbra is jelentős függéssel járnak. Az viszont kedvező fordulatot sejtet, hogy a tavalyi évben Magyarországon képviselte a világon a legnagyobb hányadot, 25 százalékot, a napenergia az áramtermelésben. A magyarországi energiamix túlnyomórészt, majd' 80 százalékban atom- és napenergiára támaszkodik – ez amennyire előny, annyira hátrány is tud lenni a diverzitás hiánya miatt.
A kormány a napenergiát rendkívüli ütemben turbózta fel idehaza: állami és lakossági oldalon is pályázati lehetőségre nyílt lehetőség, benne vissza nem térítendő támogatással is, ez jócskán megnövelte a napkollektorok számát, ám a források elakadása folytán sok esetben késedelmek alakultak ki, vagy épp a kivitelezők csődöltek be. Beharangozták már 2025-ben azt is, hogy az energiatárolásra szintén lehet pályázni, akár meglévő napelemrendszer birtokában, akár annak teljes kiépítésével az Otthoni Energiatároló Program keretében, bár az apró betűs részek sem mellékesek. A napelemek nagyfokú országos kapacitásbővítésének célját már jó ideje zászlajára tűzte a kormány – ám addig a felismerésig érdemben csak mostanában jutott el, hogy a földgázfüggőségünket ideje enyhíteni, s ehhez a geotermikus energia is fontos, így az energiaügyi tárca szerint ez utóbbi, a földhő a magyar zöldgazdaság vezető erejévé nőheti ki magát. Azt várják, hogy az ország energiatárolói összkapacitása 2026-ig 0,5 gigawattra, 2030-ra pedig 1 gigawattra nőhet.
Kaderják Péter, a Magyar Akkumulátor Szövetség ügyvezetője korábban interjú keretében elmondta, szerinte a teljes önellátás inkább illúzió, a megújulók és a tárolás viszont érdemben csökkenthetik Magyarország energiafüggőségét. Ma már több mint 320 ezer háztartási napelemes rendszer működik az országban.
De az Economx szóra bírt már Pletser Tamás személyében olyan szakértőt is, aki amellett érvel, hogy a rezsicsökkentés valójában egy zsákutca: szerinte azért sem pozitív intézkedés, mert büdzsé szintjén „veszteséget okoz az egész országnak”, és „nem egy hatékony felhasználását, allokálását segíti elő az erőforrásoknak” ez a mostani rezsiár. Úgy látja, valójában adók formájában úgyis visszaszedi ennek a rezsitámogatásnak a költségét. Ugyanakkor szerinte nemcsak Magyarország, hanem az EU is küszködik a zöld út és a versenyképesség dilemmájával, s úgy látja, az dönt majd, „politikailag mi lesz a fontosabb, melyik lesz eladhatóbb: a zöldítés vagy a megélhetés”.
Mit tenne másképp a Tisza?
A Tisza Párt Működő és Emberséges Magyarország Alapjai elnevezésű programjában már előre felrója az elmúlt kormányzatoknak, hogy hintapolitikát folytattak.
„hazánk nemzeti szuverenitása veszélybe került, energiafüggőségünk magas, önellátóképességünk számos területen hiányos”
– húzzák alá, majd a konkrét bírálatra térnek rá. Rávilágítanak, hogy 1 millió honfitársunknak jelent problémát, hogy télen meleget teremtsen magának, mert energiaszegénységben él; és 2025-ben 63 százalékkal fizettek többet a hazai kkv-k a villamos energiáért, mint az európai átlag.
Kapitány István a párt listájának előkelő ötödik helyén szerepel, egyben a kormányzati felkészülésének gazdaságfejlesztési és energetikai vezetője. A pártlistán a hatodik helyen rögtön Orbán Anita következik, aki amellett, hogy a Tisza külügyi vezetői feladatával bízták meg, energiabiztonsági szakértő és 2010 és 2015 között Magyarország energiabiztonságért felelős utazó nagykövete volt.
Az ellenzéki formáció azt ígéri, a fenntarthatóság és jövőállóság kiemelt szempont lesz: „Az energiafelhasználás közel karbonsemleges lesz, Magyarország kiveszi a részét a klímaváltozás elleni küzdelemből. Az energiahatékonyság szemlélete át fogja hatni mind az építészetet, mind az ipart, mivel a legtisztább és legolcsóbb energia az el nem fogyasztott energia” – húzzák alá, majd hozzáteszik: „erős a gazdaság energiapiaci és geopolitikai kitettsége – különösen az orosz forrásoktól való függés, ami rendszerszintű kockázatot jelent”. Kiemelik, hogy a hazai vállalkozók által fizetendő áramdíj a legmagasabb az unióban, míg a földgázár a harmadik legdrágább.
Gazdaságfejlesztési elképzeléseik közt említik, hogy ezermilliárd forint értékben lakossági és vállalati energiahatékonysági programot indítanának. Emellett támogatnák az innovatív, feltörekvő iparágakat és szolgáltatásokat: az energiatárolást és elektrifikációt is.
A Rezsicsökkentés+ névre hallgató alprogramjuk arról szól, hogy az alacsony rezsit a tiszta energiával ötvöznék. Konkrét vállalásaik az alábbiak:
- Megtartjuk és szociális alapon kiterjesztjük a rezsicsökkentést.
- Az időjárás függvényében szükség szerint megemeljük a rezsicsökkentett gáz- és áramfogyasztási limitet.
- A tűzifa áfáját 5 százalékra csökkentjük, a szociális tűzifakeretet megduplázzuk, és elérhetővé tesszük az 5000 fő feletti településeknek is.
- Megfizethető és versenyképes energiát biztosítunk a magyar vállalkozásoknak, a verseny növelésével és a rendszerhasználati díjak csökkentésével.
- A magyar otthonok legalább 25 százalékát 10 éven belül magasabb energiahatékonyságúvá tesszük.
- 2035-ig megszüntetjük az orosz energiafüggőséget, diverzifikáljuk a hazai energiaellátást.
- 2040-ig megduplázzuk a megújuló energia arányát a hazai energiaellátásban, és fejlesztjük az energiatároló-kapacitásokat
– ígéri a tiszás ihletésű választási program, amely szerint összetett a problémával állnak szemben: „Magyarországon egymillió ember fázik télen, mert nem tudja megfizetni a fűtést. Eközben a magyar vállalkozók Európa legmagasabb energiaárait fizetik, óriási versenyhátrányban próbálnak dolgozni. Az ország energiaellátásának jelentős része egy háborúban álló államtól függ – ez nemcsak drága, hanem veszélyes is. Az elhibázott energiapolitika miatt a gazdaság sebezhetővé vált, a családok kiszolgáltatottak lettek, az ország jövője bizonytalanná vált”.
A problématérképre illesztették, hogy hazánkban nő az energiafogyasztás (2024-ben 45 ezer gigawattóra villamos energiát használtunk fel), miközben a megújuló energia szemben aránya elmarad az uniós átlagtól, 30 százalék az 50-nel. Azt sem hagyták ki a képletből, hogy Magyarországon a jelentős energiaszegénység dacára rendkívül pazarlóan bánunk az energiával. Azt sem felejtik ki, hogy a villamosenergia végfelhasználói árának 30-45 százaléka nem maga az energia, hanem a rendszerhasználati díj.
Leszögezik, hogy az elmaradt beruházások miatt sérülékeny az energiaellátás, kiszámíthatatlanok és piactorzítóak az állami beavatkozások, ennélfogva sok ezer milliárd forintnyi fejlesztés hiányzik. Fájlalják azt is, hogy nem tudjuk teljesíteni a klímapolitikai célokat.
De a lakáspolitikájuk részét képezi, hogy országos panelprogramot indítanának, támogatnák a lakások energiafogyasztásának csökkentését. Okos támogatást is nyújtanának az energiabiztonság érdekében, amely nemcsak pénzt ad, hanem segít a családoknak optimálisan használni otthonukban az energiát. Azt pedig a klímapolitikával összhangban vállalnák, hogy az energiapolitikával összehangoltan csökkentik a szén-dioxid kibocsátását.
Az anyagi fedezet a fentiek fényében már-már felbecsülhetetlen, hisz maga az időtényező hossza is bonyolítja a képet, az pedig, hogy számos bevételi forrásról lemondanának, mint az áfáról is, további pénzügyi kérdéseket vethet fel. A Tisza a korrupció felszámolásával és az uniós pénzek hazahozásával támasztja meg e szakpolitikai elképzeléseit is. Azt viszont már szakértők sem vitatják, hogy másabb energiaút kell, de átgondolt, távlati tervekkel.
Miben húzódik törésvonal a legfajsúlyosabban?
Mindezek tükrében tisztán desztillálódik, hogy a Fidesz – a napenergia kivételével – inkább a nem megújuló, a Tisza pedig a megújuló energiahordozók mellett tör lándzsát.
Nem csoda, hogy a legvérmesebb eltérések közt azt láthatjuk, ahogyan a zöld átállásról alkot véleményt a két pártpolitikai tábor. Míg a kormányoldal a gáz és más szénhidrogének, plusz a nukleáris, illetve a napenergia mellett teszi le a voksát, addig a Magyar-féle jövőkép az energiaforrások zöld megoldásaira alapozná Magyarország ellátását. Nem nehéz itt a geopolitikai viszonyok jelentőségét kitapogatni, ám a rövid távú politikai-gazdasági érdek sem mellékes az álláspontok okaira vetünk pillantást.
A tiszás elképzelésekkel a megújuló energiahordozók arányát radikálisan növelnék és kiegyensúlyozottabbá tennék, mint amilyen most, egyúttal az orosz energiától való függéssel is leszámolnának. A lakosságnak való kedvezésen túl még a magyar kkv-szektort is bevonnák a rezsitámogatottak körébe. Szociálisan fokozottabb érzékenység jellemzi az ellenzéki pártot, erre javaslatainak több eleme is utal. A zöld elköteleződés a jövőre nézve sokkal világosabban kiolvasható a tiszás ígérethalmazból, a fideszes intézkedésekre ez csak részben igaz.
Világosan látszódik, hogy egyik fél sem vitatja a külgazdaságilag is szenzitív kérdéskör stratégiai fontosságát, de a két felvázolt út merőben más, ha a fosszilis és a megújuló energia közti hangsúlybeli eltéréseket vesszük górcső alá.
Ám április 12-én mindenképp kiderül, melyik párt ajánlatcsomagja bizonyul majd szimpatikusabbnak a magyar választóközönség szavazásra hajlandó csoportjainak.
Látványosan csökkent az Európai Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátása az elmúlt évtizedben, miközben a megújuló energia részaránya – különösen a fűtésben és hűtésben – lassan, de folyamatosan emelkedik. A számok azonban azt is megmutatják, hogy az uniós eredmények globális szinten korlátozott hatásúak, és a zöld átállás üteme messze nem elég a gyors fordulathoz. Holoda Attila szerint a valódi áttöréshez még évek kellenek, miközben a hőszivattyúk és a geotermia jelenthetik a jövő kulcsát. Részletek >>>
