Az Otthoni Energiatároló Program apropóján Kaderják Pétert, a Magyar Akkumulátor Szövetség ügyvezetőjét, korábbi energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkárt kérdeztük a magyar energiarendszer legfontosabb kérdéseiről.

Az interjúból kiderül:

  • Már több mint 320 ezer háztartási napelemes rendszer működik Magyarországon, és a következő nagy lépés az energiatárolás lehet.
  • Az Otthoni Energiatároló Programra már tízezrek jelentkeztek, a kereslet akár a várakozásokat is felülmúlhatja.
  • Egy napelem kiegészülve egy akkumulátor rendszerrel egy átlagos háztartás akár az áramköltségei kétharmadát is kiválthatja.
  • Miért mondja a szakértő, hogy a teljes energiafüggetlenség inkább illúzió, mégis csökkenthető az importfüggőség.
  • Mennyire reális leválni az orosz energiahordozókról, és mi lenne ennek az ára.
  • Fenntartható-e hosszú távon a rezsicsökkentés, és mit mutatott a 2022-es energiaválság tapasztalata.
  • Mi lesz a következő évtized legnagyobb kihívása a magyar energiarendszer számára.

Hol tart ma, mekkora a háztartási napelemes piac Magyarországon?

Ma Magyarországon már több mint 320 ezer háztartási méretű, tetőre szerelt napelemes rendszer működik. Ez a szám önmagában is azt mutatja, hogy nagyon sokan láttak fantáziát a napelemes áramtermelésben az elmúlt években. Fontos, hogy ez nem egy homogén kör, mert vannak a lakosság által a családi házak tetejére telepített rendszerek, de sok kisebb bolt, üzlet, vállalkozás is ide tartozik, amelyek piaci áron veszik az áramot, így náluk a napelemek telepítése pénzügyileg gyorsabban megtérül. Sokáig az éves szaldóelszámolás volt a kulcs – ez lehetővé tette, hogy a termelés és a fogyasztás ne egy időben történjen, és mégis elszámolhatóak legyenek éves szinten egymással szemben. Ez nagyon sokak számára tette vonzóvá a napelemes beruházásokat a lakossági körben is.

A helyzet akkor változott meg, amikor az uniós szabályozás miatt Magyarországon is át kellett térni az ún. bruttó elszámolásra, amikor a hálózatba betáplált energiát és a hálózatból vételezett energiát már külön számolják el, és eltérő díjakon. Onnantól kezdve sokan szembesültek azzal, hogy újra jelentős összegű villanyszámlájuk lett, még akkor is, ha egyébként napelemük van.

Ha teljesen piaci alapon nézzük, megéri ma napelemet telepíteni?

Ez attól függ, mire használja az ember a rendszerét. Ha valaki csak esti világításra, háztartási gépekre, akkor kisebb rendszerrel is lehet értelme, de a megtérülés lassabb.

Ha viszont elektromos autó is van a háztartásban, az egészen más történet: egy enyhén túlméretezett rendszerrel gyakorlatilag az egész éves „üzemanyagköltség” kiváltható,

ami nagyon jelentősen javítja a pénzügyi megtérülést.

Kaderják Péter
Kaderják Péter
Kép: Economx, Hartl Nagy Tamás

Februárban elindult az Otthoni Energiatároló Program – mi ez pontosan, kiknek szól, és „mire elég”?

A február 1-jén elindított pályázat egy olyan kormányzati támogatási program, amely azoknak szól, akik már rendelkeznek napelemes rendszerrel, és azt háztartási energiatárolóval egészítenék ki, illetve azoknak, akik újonnan telepítenének napelemet, de már eleve energiatárolóval együtt. A cél egyértelműen az, hogy a helyben megtermelt villamos energiát minél nagyobb arányban helyben is lehessen elfogyasztani, és ezzel erősödjön a háztartási szintű energiaszuverenitás. Emellett a program kifejezetten reagál arra a helyzetre is, hogy sokan kikerültek – vagy hamarosan kikerülnek – az éves szaldóelszámolásból. Az eredeti kormányzati várakozás szerint nagyjából 40 ezer projekt valósulhat meg a programból, mintegy 100 milliárd forintos keretösszeggel, elsősorban a kistelepülési szegmensben, de a pályázat első tapasztalatai azt mutatják, hogy akár ennél is nagyobb lehet az érdeklődés, friss hírek szerint már 75 ezren pályáztak, ezért a kormány a keretösszeg megemelése mellett döntött. 

Kiknek éri meg igazán ez a konstrukció?

A pályázat 2,5 millió forintos, vissza nem térítendő, egyösszegű támogatást kínál a jelentkezőknek, ami nagyon komoly ösztönző. Elsősorban azoknak éri meg jelentkezni, akik már rendelkeznek napelemmel és bruttó elszámolás alatt vannak, ezért fontos nekik hogy a leghatékonyabban használják ki rendszerük adottságait. Az egyik fontos szempont, hogy a kormányzati ígéretek szerint a pályázati nyertesek nem kerülnek ki a szaldóelszámolásból – vagyis azok is jelentkezhetnek, akik még benne vannak ebben a rendszerben, de a következő években kikerülnének belőle. Ők tulajdonképpen előre fel tudnak készülni arra az állapotra, ami a szaldó megszűnése után jön, miközben maga a beruházás nem jár azzal, hogy elveszítik a szaldóelszámolás előnyeit. Ez egy nagyon széles célcsoport, és már most látszik, hogy óriási az érdeklődés ebből a körből. Emellett azok számára is vonzó lehet a kiírás, akik nem csak pénzügyi, hanem klímapolitikai, fenntarthatósági elkötelezettségből gondolkodnak zöld beruházásokban.

Egy tipikus családi házban mekkora mértékű önellátás érhető el napelemmel és tárolóval?

Ez elsősorban a fogyasztási profiltól függ. Durva nagyságrendekkel számolva:

  • aki korábban szaldóelszámolásban éves szinten lenullázta a fogyasztását, az költségoldalról nézve, szaldó nélkül körülbelül egyharmadát tudja jelenleg lefedni a felhasználásának;
  • ha ehhez egy nagyságrendileg 10 kWh teljesítményű energiatárolót telepít, akkor egy átlagos háztartásban akár az áramköltségek kétharmadát is ki lehet váltani.

Ráadásul ezek a beruházások általában további gondolkodást indítanak el a felhasználók oldalán: sokan igyekeznek a fogyasztásukat a napközbeni órákra áthelyezi, vagy hőszivattyút telepíteni, esetleg elektromos autót vásárolnak és kezdik el az otthon megtermelt árammal tölteni, ami tovább javíthatja az arányokat.

Kaderják Péter
Kaderják Péter
Kép: Economx, Hartl Nagy Tamás

Elég lehet a lakossági akkumulátor egy valódi fenntarthatósági fordulathoz?

Önmagában természetesen nem. Az energiatárolás viszont kulcstechnológia mind a villamosenergia-rendszer, mind a közlekedés dekarbonizációjában. Magyarország egyébként ezen a téren nagyon nagy utat tett meg: 2024-ben a megtermelt villamos energia 25 százaléka, 2025-ben várhatóan már 28 százaléka napenergiából származott, ami európai és globális összevetésben is kiemelkedő. Ahhoz viszont, hogy ezt az időjárásfüggő áramtermelést valóban jól integráljuk, minden szinten az energiatárolás elterjesztésére kell törekedni – legyen szó háztartási vagy ipari méretű rendszerekről, vagy nagy, közvetlenül a hálózatra kapcsolt energiatárolókról. Az Otthoni Energiatároló Program a háztartások szintjén segíti elő az akkumulátoros energiatárolás terjedését, míg más programok az ipari vagy annál is nagyobb méretű energiatároló rendszerek telepítését ösztönzik.

A 40 ezer háztartási tároló érdemben kisimítja a naperőművek ingadozó áramtermelését?

Ha 40 ezer projekttel számolunk, egyenként átlagosan 10 kWh tárolókapacitással, az összességében 400 MWh plusz energiatároló-kapacitás telepítését eredményezi majd. Ez önmagában nem old meg mindent, de érdemben hozzájárul ahhoz, hogy a magyarországi villamosenergia-rendszer rugalmasabb legyen, miközben az Otthoni Energiatároló Program eredményei meg is haladhatják az előzetes célkitűzéseket. 
A hosszabb távú terveket illetően egyébként a kormányzat 2030-ra eredetileg 1 GWh tárolókapacitás létesítését tűzte ki célként, de ma már látszik, hogy ez a szám akár a 2–2,5 GWh-t is elérheti. Ebben a február elején elstartolt lakossági program fontos, de nem kizárólagos szerepet fog játszani.

Nem félő, hogy a támogatási program az olcsó, gyenge minőségű berendezések telepítését eredményezi majd?

Ez egy valós kockázat, amit a program előkészítésébe bekapcsolódott szakemberek igyekeztek minimalizálni. A támogatás nem költségalapú, hanem fix összegű, ami erős árversenyt generál a kivitelezők között. Ez önmagában jó, de fontos, hogy ne „gagyi”, vagy könnyen meghibásodó eszközök kerüljenek a háztartásokba. Ennek érdekében például az állami pályázatban fontos technológiai kitétel, hogy az alacsony feszültségű rendszereknél a tárolót és az invertert ugyanannak a gyártónak kell adnia, ami önmagában jelentősen csökkenti a meghibásodás kockázatát. Persze ezen túlmenően sem mindegy, mit tud egy energiatároló: fontos szempont a garancia, a ciklusszám, a hőmenedzsment, a zajszint, vagy épp a távfelügyelet is. Így a pályázati kiírásban rögzített paramétereken túl a Magyar Akkumulátor Szövetség kidolgozott egy összehasonlítható, átlátható adatbázist, amely segít a fogyasztóknak eligazodni a különböző berendezések között. 

Az energiatárolók háztartási szinten egyfajta energetikai önellátás irányába hatnak. Ha egy szinttel feljebb lépünk: országos léptékben mit jelent ez a „függetlenedés”? Az energiafüggetlenség mítosz vagy reális cél Magyarország számára?

Egy olyan kicsi, nyitott, az európai energiapiacokba mélyen integrált ország esetében, mint Magyarország,

a teljes energetikai önellátás se nem célszerű, se nem kifizetődő. Ez szerintem nem lehet reális cél.

Az viszont igen, hogy minden gazdaságosan hasznosítható hazai energiaforrást érdemes minél jobban kihasználni, különösen azért, hogy csökkentsük a fosszilis energiahordozók importját, amiben hazánk csak kisebb részben képes saját kitermelésre támaszkodni. 

Kaderják Péter
Kaderják Péter
Kép: Economx, Hartl Nagy Tamás

Más oldalról nézve, szerencsére éppen azok az energiaforrások állnak rendelkezésre itthon, amelyek klímavédelmi szempontból is előnyösek: a megújulók. Minden olyan megoldás, amely a fűtésben, a villamosenergia-termelésben vagy a közlekedésben fosszilis helyett megújuló energiaforrásokat használ, egyszerre erősíti az energiafüggetlenséget és a klímavédelmet.

Hol van ma a „határ” az importfüggőségben?

Amikor a 2020-as energia- és klímastratégián dolgoztunk, akkor a magyar villamosenergia-rendszerben az éves nettó importarány 25–30 százalék körül volt, amit a szakma már kockázatosan magasnak tartott. A cél az volt, hogy ezt 20 százalék alá vigyük le. A napenergia-hasznosítás felfutása ezen sokat változtatott. A napsütéses hónapokban ma már egyszámjegyű az importarány, sőt egyre több olyan időszak van, amikor Magyarország nettó exportőr villamos energiából. Ha ezt az olcsón exportált áramot nagyobb mértékben tudnánk eltárolni és esti csúcsidőben felhasználni, akkor éves szinten is tovább csökkenthető lenne az importfüggőség. Ezért mondom azt, hogy

a teljes önellátás egy rossz álom, de minden megtérülő beruházás, ami fosszilis importot vált ki, nagyon is ésszerű fejlesztési cél.

Mennyire reális ma Magyarország leválása az orosz energiahordozókról?

Ha a realitást úgy értjük, hogy technológiailag, infrastrukturálisan megoldható-e a csapok teljes elzárása, akkor azt mondanám, hogy túlélhető. A 2009-es gázválság óta Európa – és benne Magyarország – nagyon sokat tett azért, hogy a földgázhálózatok össze legyenek kötve, és alternatív beszerzési útvonalak épüljenek ki. A 2022-es gázválság ennek a stressztesztje volt, és Európa ezt túlélte.

Magyarország ma több irányból tud földgázt fogadni, Ausztria, Szlovákia, Románia és Horvátország felől is. Infrastrukturálisan a magyarországi rendszer robosztus, sőt regionálisan is fontos ellátásbiztonsági szerepet játszik – Ukrajna irányába is. A kőolaj esetében ez kevésbé infrastruktúra-, inkább üzleti és költségkérdés. Technikailag megoldható, de annak ára lesz. Abban nem hiszek, hogy mindez érdemi költségnövekedés nélkül megúszható lenne, különösen Magyarországon.

Tehát túlélhető, de nem fájdalommentes?

Pontosan. Műszakilag túlélhető, gazdaságilag viszont komoly ára van. Az, hogy mennyivel drágább, az forgatókönyvfüggő: lehet 30 százalék, lehet több. De hogy „simán megússzuk”, abban én személy szerint nem hiszek.

A rezsicsökkentés jelenlegi formájában fenntartható?

Technikailag igen. Ha a költségkülönbséget a kormány ki tudja fizetni, akkor a rendszer működtethető. A kérdés inkább az, mit eredményez. A 2022-es tapasztalat nagyon tanulságos volt, ugyanis amikor bevezették a kétlépcsős tarifát, sok háztartás alkalmazkodott: visszafogta a fogyasztását, és ennek köszönhetően belefért az átlagfogyasztási sávba. Ez érdemben hozzájárult az országos földgázfogyasztás csökkenéséhez is. Ez azt mutatta, hogy a lakosság partner tud lenni, ha érthető és igazságos jelzéseket kap.

Kaderják Péter
Kaderják Péter
Kép: Economx, Hartl Nagy Tamás

Mi lesz a következő 10 év legnagyobb kihívása a magyar energiarendszerben?

Ugyanaz, mint az elmúlt 10 évben: hogyan lehet biztonságosan, megfizethetően és egyre alacsonyabb káros kibocsátás mellett működtetni a rendszert egy egyre inkább időjárásfüggő megújuló energiaforrásokra támaszkodó termelési szerkezet mellett. Az energiatárolás, a villamosenergia-hálózat fejlesztése, az energiahatékonyság javítása és a fogyasztói alkalmazkodás együtt fogják meghatározni ezt az időszakot.