Állatainktól az akkugyárakig: ezt tenné a környezettel a Fidesz és a Tisza

Cikksorozatunk első részében megnéztük, milyen eltérések fedezhetők fel a kormánypártok és a legerősebb ellenzéki kihívó közlekedéspolitikai elképzelései között; a második felvonásában a különbségek oktatáspolitikai vetületét veséztük ki; a harmadik etapban pedig az egészségügy kérdéskörét boncolgattuk a teljesség igénye nélkül. A negyedik fejezetben a nyugdíjügyeket feszegettük; az ötödik epizód az ifjúságpolitika dimenzióiról szólt; most pedig a környezetpolitikával folytatjuk.

A környezetpolitika meglehetősen sokrétű terület, hozzátartoznak természeti kincseink, az állataink, növényeink, a földjeink, vizeink és a tiszta levegő ügye is. 

Ma már egyértelmű a friss közvélemény-kutatásokból – bármely oldalhoz húzzon is –, hogy a Fidesz és a Tisza Párt a két masszív politikai tömb Magyarországon, s bár a két blokk a politikai kommunikációjában hasonló vonásokat is mutat, szakpolitikai síkon akadnak vaskos eltérések ez ügyben is.

Mit vitt véghez a Fidesz?

Az Orbán-kormányok elmúlt bő másfél évtizedében finoman szólva nem kezelték a legfőbb prioritásukként a környezetpolitikát. Bár a terület azért államtitkári szinten kapott reprezentációt a kabinetben. A Lantos Csaba által vezetett Energiaügyi Minisztériumon belül Raisz Anikó környezetügyért felelős államtitkár foglalkozik ezzel a területtel. De emellett a természetvédelemért felelős államtitkári posztot Rácz András tölti be a Nagy István vezette Agrárminisztériumban.

A mögöttünk hagyott 16 év folyamán a kormányzati kommunikáció sikerekről számolt be, míg a szakmai szervezetek és kritikusok jelentős visszalépésről beszélnek e szakpolitikai ágon belül. Az önálló környezetvédelmi minisztérium hiányát utóbbiak jelzésértékűnek vélik, és bár önmagában az nem lenne gond, hogy ennek részterületeit több minisztériumba integrálták, de sokak ebben a súlycsökkenés problémáját látják. A makrogazdasági fókusz sem nyeri el mindenki tetszését, mivel a kormányzati politika elsősorban a gazdasági növekedésre és a beruházások elősegítésére összpontosít, ami több esetben egyúttal a környezetvédelmi szempontok háttérbe szorulását is eredményezte.

A klímapolitikából és az energiapolitikából is az szűrhető le, hogy a zöld elképzelések erősítése és a fosszilis energiahordozók fokozatos elengedése sem halad a legmegfelelőbb mederben. Természetvédelmi értelemben is rendre akadnak kritikák, főként környezetvédői oldalról: a hivatalos természetvédelmi területek aránya viszonylag stabil, viszont számos bírálat érte a kormányt a védett területek gazdasági hasznosítása miatt, mert a tarvágásoktól a nagyberuházásokig minden olyan lépést megtettek, amelyekből fakadóan akár közvetlenül a kárát látta hazánk környezete. 

Jól kitapintható, hogy míg a kormány immár több mint egy évtizede a rezsicsökkentést és a gazdasági alapú környezetpolitikát tekinti fő eredményének, addig környezetvédelmi szakértők szerint a NER korszaka alatt a környezetvédelem mint önálló szakpolitika mellékvágányra került.

Plasztikusan illusztrálhatja ezt, hogy a közelmúltban újra fellángoló botrányként robbant be a köztudatba, hogy a gödi Samsung-gyárban milyen súlyos határérték-átlépések történtek a napvilágra került információk, jelentések és más dokumentumok alapján, amelyek az illetékes kormányhivatal vizsgálatán is alapulnak. Mint kiderült, az elmúlt években hivatalosan is több mint 200-szorosan, de a dél-koreai gyökerű cég egy jegyzőkönyve alapján akár 510-szeresen is túllépte a megengedett határértékeket a nikkel-kobalt-mangán por koncentrációja a Pest vármegyei akkumulátorgyárban. Ez súlyos egészségügyi veszélyt jelent a dolgozókra nézve. Ám a Samsung SDI Magyarország azt közölte, gödi üzeme minden környezetvédelmi és munkavédelmi előírásnak megfelel, működése átlátható. A hazánkban 2017 óta működő vállalat nem sokkal azután reagált a gödi gyárat ért kemény vádakra, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter álhírnek titulálta az ügyet.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Samsung SDI új gödi központjának átadásán 2025. június 11-én

Fotó: MTI / Kocsis Zoltán

Korábban már az akkumulátoripari beruházásokkal érintett településeken vagy környékén élők felháborodásuknak adtak hangot és sokszor demonstratív eseményeken, tüntetéseken fejezték ki nemtetszésüket, vagy mondjuk Debrecenben az anyák is külön aktivizálták magukat. Gyakran közmeghallgatásokon fakadtak ki a közelben lakók az épp aktuális akkugyárak vagy -üzemek létesítésének korai szakaszában, de a környezetvédelmi hatástanulmányok kapcsán is felmerültek kérdések. A Hajdú-Bihar vármegyei városban például a CATL révén már két akkumulátoripari létesítményt is felhúztak.

Munkaerőpiaci oldalról azonban a kormány azzal érvel, hogy számos ember megélhetését biztosítják a szóban forgó gyárakban. Kaderják Péter, a Magyar Akkumulátor Szövetség ügyvezetője úgy becsülte, a magyar akkumulátorgyárak jelenleg 11–12 ezer embert foglalkoztatnak.

Az Orbán Viktor vezette kormány mindenesetre a közelmúltban kvázi stratégiai célul tűzte ki, hogy akkumulátoripari nagyhatalommá váljunk Európában. Ennek azonban a keletkező hulladékot elnézve is rendkívül komoly ára van.

A magyar állam által kiírt hulladékgazdálkodási koncessziós pályázatot a MOL Nyrt. nyerte el, melynek értelmében 2023 júliusától a leányvállalataként működő MOHU Hulladékgazdálkodási Zrt. látja el a hulladékfelhasználásról. Ezt a jogot 35 évre kapta meg a nagyvállalat, amelyik a DRS rendszer bevezetésével rengeteg újrahasznosítható hulladékgyűjtő automatát telepített országszerte. A palackvisszaváltási arányt tekintve viszonylag jó eredmények születtek itthon.

A vízpolitika is hagy némi kivetnivalót maga után: az utóbbi nyarak alkalmával olyan aszály lett úrrá idehaza is, hogy nem pusztán vízszintcsökkenés zajlott le, hanem komplett tavak is felszívódtak az Alföldön. Ennek hatása az agráriumra is rányomta bélyegét, sok élelmiszerből nem termett elég, ez pedig akár árfelhajtó erővel is bírt. Igaz, állami szinten igyekeztek különféle gazdatámogatásokról gondoskodni, hogy a mezőgazdaság átvészelje a száraz, csapadékhiányos időszakokat is. Ez a természet- és éghajlatkrízis persze európai szinten is problémát okoz, és a gazdaság számára rövid távon hasznot jelenthet, hosszabb távon azonban aligha fizetődik ki.

A zöldpártok és zöldszervezetek évek óta konkrétan annak adtak hangot, hogy Magyarországon kiiktatták a környezetvédelmet, feláldozták a természetet a gazdaság oltárán, vagy éppen azt hangsúlyozták, hogy a kormányzati politika talán sehol sem ártott annyit az ország érdekeinek és a jövőnek, mint a környezetvédelemben. A Greenpeace például már 2024 nyarán kongatta a vészharangot amiatt, hogy új klímatörvényt sajtoljon ki a magyar kormányból, enyhítendő a klímaválságot és az ökológiai problémák megoldásáért. Akkoriban azt sürgették: radikálisan csökkentse a károsanyag-kibocsátást; védje az élethez nélkülözhetetlen vizeinket; biztosítsa a háztartások átállását a zöld, takarékos energiahasználatra; védje meg az utolsó természetközeli élőhelyeket; és kezdje meg a károsítottak helyreállítását, ösztönözze a zöld gazdasági fordulatot.

Az állatvédelemben 2021-ben szigorú büntetőjogi törvényi kereteket szabtak meg: célja az volt, hogy súlyosabban büntessék az állatok megmérgezését, szigorúbban lépjenek fel a szaporítók ellen és az állatviadalokon való részvétel is bűncselekménynek számítson. De tavaly még további szigorítások léptek életbe.

Bár inkább az energiapolitikához tartozik, a zöld átállás részeként a kormányzat külön büszke arra, hogy a napenergia hasznosítása terén nemzetközileg is kiemelt eredményeket könyvelhettek el az utóbbi évek során. A kormány ezenfelül egy 2022-2027-es zöld közbeszerzési stratégiát is alkalmaz, amely a fenntarthatósági szempontokat érvényesíti a beszerzésekben. A deklarált átállás nem kizárólag az akkumulátoripart, hanem az autógyártás más elemeit is magában foglalja. Az elektromobilitás térnyerésének elősegítése által pedig az iparba is próbáltak életet lehelni.

Mivel rukkol elő a Tisza?

A Működő és Emberséges Magyarország Alapjai elnevezésű programjukban azt már elöljáróban leszögezik, hogy „küldetésünk az új, működő, igazságos, emberséges és sikeres Magyarország felépítése, ahol minden magyar békében, biztonságban, jólétben, élhető környezetben, szabadon élhet, és ahol mindenkinek van beleszólása az ország jelenébe és jövőjébe”. Azt is kinyilatkoztatják, hogy „a jövő generációk jólétét figyelembe vevő kormányzásra van szükség, amely politikai ciklusokon átívelően képes a társadalmi, gazdasági és környezeti egyensúlyt, a fenntarthatóságot és a területi felzárkóztatást biztosítani”.

Az alapvető probléma a Magyar Péter elnökölte közösség szerint az, hogy „az elmúlt 16 év kétharmados kormányzása soha nem látott mélységbe taszította hazánkat, súlyos gazdasági, társadalmi, biztonsági, környezeti, politikai és morális válságot hozott létre”.

Környezetünk pusztul, egymást érik a rendkívül szennyező akkumulátoripari beruházások megfelelő hatósági kontroll nélkül. Levegőnk, vizeink szennyezettek, az éghajlatváltozás, a vízgazdálkodási problémák, a termőföldek pusztulása és a természeti erőforrások felelőtlen kiaknázása közvetlenül veszélyezteti az ország jövőjét

– rögzítik a hivatalos oldalukon hozzáférhető pártprogramban, amelyik a környezeti válságot az ország négy nagy problémája közé sorolja. Kiemelik, hogy tízezrek halnak meg évente a szennyezett levegő és a rossz egészségügy miatt.

Az ellenzéki párt Gajdos Lászlót a környezetvédelmi szakértőjükként mutatja be, és kormányváltás esetén várhatóan ő is vezetné ezt a szaktárcát. A tiszás szakpolitikus azt hirdeti, hogy a TISZTA Magyarország programjuk célja egy tiszta, rendezett és fenntartható ország megteremtése.

Gajdos László, a Tisza szakpolitikusa és országgyűlési képviselőjelöltje Kép: Facebook

Ennek keretében a következőket ígérik:

• Szigorúan ellenőrizzük a környezetvédelmi előírások betartását, a szennyezőket pedig gyorsan és hatékonyan szankcionáljuk.
• A természeti erőforrásokkal úgy gazdálkodunk, hogy azokat megőrizzük a jövő nemzedékek számára. 
• Felülvizsgáljuk a környezetszennyező nagyberuházások engedélyeit, különös tekintettel az akkumulátorgyárakra. 
• A Tisza önálló, a környezetvédelemért, természetvédelemért, vízgazdálkodásért és állatjólétért felelős minisztériumot hoz létre. 
• Célunk, hogy Magyarország állatjóléti szempontból Európa élvonalába kerüljön 

– vetítik előre a környezetpolitikai sarokpontjaik között, megjegyezve, „az állatvédelem nem városi hóbort, hanem civilizációs minimum. Egy ország ereje abban is mérhető, hogyan bánik a legkiszolgáltatottabbakkal”.

Visszakanyarodva, a választási programjuk alapján a jelen problématérképére több pont is felkerült: „Magyarország súlyosan vízhiányos ország, miközben vízigényes és mérgező gyárakat telepítenek ide (itt a felszíni vizeink védelmét, az elsivatagosodás veszélyét és az akkumulátorgyárak magas vízigényét is gondként említik – a szerk.). A levegő- és vízszennyezés tömegek egészségét veszélyezteti (ennél a szállópor-koncentrációt és a vízszennyezettséget is kiemelik). A termőföld és az élővilág pusztulása az élelmiszerbiztonságot veszélyezteti (itt a föld szervesanyag-tartalmának és a beporzó rovarok állományának csökkenését hangsúlyozzák). A hulladékgazdálkodás válsága tovább terheli a környezetet (idekapcsolódva pedig az újrahasznosítás alacsony arányát kifogásolják, ahogy az illegális hulladéklerakókat és a veszélyes és ipari hulladék átláthatatlan kezelését is)”.

Ezért az iparhoz kapcsolódva azt vallják, hogy „a környezetromboló akkumulátorgyárak helyett az emberekbe és a tudásba” fektetnének, ezzel a nagy multik helyett a kkv-k támogatása felé orientálódnának, hangsúlyt helyezve az innovatív fejlesztésekre. Többek közt a környezetvédelem terén is kapnának vissza kompetenciákat az önkormányzatok, mintegy decentralizálva ezt a szakpolitikai vetületet is. A szubszidiaritás elvének mentén a szakmai szervezeteknek is visszajuttatnának kompetenciákat, kifejezetten az állat- és növényegészségügyre, vagy épp a környezetvédelemre vonatkozóan. Budapest-specifikusan a zöldfelületek arányát is növelnék és a környezetvédelmet célzó fejlesztéseket is eszközölnének. Az oktatásban a környezettudatosságot is prioritásként kezelnék.

Az állami korrupció és a piaci verseny központi torzítása a Tisza szerint ebből az aspektusból is káros: „az országos jogszabályok felülírása lehetőséget ad a környezetvédelmi és örökségvédelmi előírások durva, folyamatos megszegésére”, A betelepülő cégek jelentős része károsítja a környezetet, szennyezi vizeinket és a levegőnket, vendégmunkásokat foglalkoztat, és nem segíti a hazai kis- és középvállalkozások fejlődését, bekapcsolódását a beszállítói láncokba. „Számos környezetszennyező akkumulátoripari beruházás több százmilliárdos állami támogatásban részesült, egy-egy, sokszor külföldi vendégmunkások által betöltött munkahely megteremtésére ötven-százötven millió forintot fordít az állam” – mutatnak rá.

Így a foglalkoztatáspolitikát érintően is azt tartanák előremutatónak, ha az összeszerelő üzemek és a környezetet terhelő technológiák támogatását visszafogják. Az energiapolitika zöldítését érintően azt tervezik, hogy teret engednének a szélenergia és a geotermikus energia használatának, ezzel egyszerre fokozva az energiabiztonságot és csökkentve a környezet terhelését. Ingatlanpiaci síkon ösztönöznék a zöld finanszírozási eszközök bevonását a lakásfelújításokba. De az autótulajdonosoknak is kedveznének például azzal, hogy roncsprémiumot adnának, ha valaki lecseréli régi, környezetszennyező autóját korszerű, elektromos autóra.

Azt vázolták fel, hogy egy általuk működtetett Magyarországon „a környezetkárosítókat, a szemetelőket, a természetet rombolókat szigorú szankciók sújtják, mert gyermekeink, unokáink egészségét és jövőjét veszélyeztetik”. Emellett azt képzelik el, hogy „az ország a természeti erőforrásaival, a vízzel, a talajjal, az erdőkkel, az ásványkincsekkel bölcsen és megújulást támogató módon gazdálkodik. Környezet- és agrárpolitikánk a biodiverzitás megőrzésére, az egészséges tájak és vízkészletek fenntartására, valamint a magas hozzáadott értékű, környezetbarát, klímareziliens mezőgazdaságra és állattartásra épül. A hulladékból új érték születik: a környezettudatos vállalkozások és közösségek részesülnek a fenntartható gazdálkodás hasznából”. Tehát a természetről és az agráriumról való gondolkodásuk is szerves egységet alkotna.

Azt ígérik, „visszaadjuk a környezetvédelem szakmai erejét és becsületét, mert a jövőnket nem lehet szemétre dobni”, vallják, hogy a földre, a vízre, a levegőre és az élővilágra is vigyáznának, mert pótolhatatlanok. Azt pedig a problémakör szociális rétegeként azonosítják, hogy a környezetszennyezés és a klímaváltozás hatásai mindig a legszegényebb rétegeket terhelik a legjobban.

A Zöld Magyarország névre hallgató alprogramjuk a következő vállalásokat sűríti össze:

• „Szigorúan ellenőrizzük a környezetvédelmi előírások betartását, a szennyezőket gyorsan és hatékonyan szankcionáljuk.
• Magyarországot újra vízmegtartó országgá tesszük.
• Megvédjük a folyóvizeinket, a tavainkat, és egyben mindenki számára hozzáférhetővé tesszük azokat.
• Összehangolt szakpolitikai intézkedésekkel 2030-ra minden településen csökkentjük a levegőszennyezést és célul tűzzük ki, hogy az év 95 százalékában az egészségügyi határérték alá szorítjuk.
• Felülvizsgáljuk a MOHU Zrt. 35 évre szóló hulladékkoncessziós szerződését, és olcsóbb, igazságos, átlátható rendszert vezetünk be, ezáltal csökkentjük a hazai vállalkozások költségeit.
• A regionális és természeti adottságok figyelembe vételével visszaépítjük az önálló természetvédelmi, környezetvédelmi és vízvédelmi hatósági rendszert, biztosítjuk annak szakmai függetlenségét. 
• Felülvizsgáljuk az elmúlt 16 év széndioxidkvóta kereskedelmével kapcsolatos döntéseket.
• Önálló szervet hozunk létre a súlyosan szennyező iparágak és tevékenységek, kiemelten az akkumulátoripari beruházások folyamatos vizsgálatára”

– sorolják a Tisza Párt több mint 200 oldalas programjában a témába vágó ígéreteiket. 

Mindennek fedezetéül – akárcsak más szakpolitikai ágak esetében – komoly költségvetési forrásokat kell majd megmozgatni, ha felhatalmazást kapnak. Főleg úgy, hogy szerintük csak a vízgazdálkodásból ezermilliárdok hiányoznak. Az ellenzéki formáció mindenesetre rendre azt rögzíti, hogy az uniós pénzek hazahozatalával és a hazai korrupció felszámolásával dúcolná alá alapozza elképzeléseinek megvalósíthatóságát.

Hol húzódik a legdurvább törésvonal?

A fentiekből kikristályosodik, hogy az akkumulátoriparhoz való hozzáállás egy olyan sarkalatos válaszvonalat képez, amely kibékíthetetlen ellentétnek látszik a két politikai térfél viszonylatában. A vízügyben, vagy épp a levegőminőség terén szintén drámaian mást kíván nyélbe ütni a Fidesz kihívója.

Tulajdonképpen a Tisza teljesen újragondolná a környezettel kapcsolatos mostani kormányzati szakpolitikát, legalábbis ígéreteik nyomán. Ennek távlatibb gazdasági hatásait aligha lehet felbecsülni, mindenesetre egy önálló szaktárca létrehozása ugyancsak komoly különbség a fideszes felfogáshoz képest. E lépéssel azonban nagy fába vágnák fejszéjüket, hiszen még így is roppantul szerteágazó részterületeket olvasztanának egyazon tárcába, amennyiben kormányra kerülnének. Előreláthatóan itt a magas forrásigény mellett nagyon hosszú távú politikai megközelítés is szükséges.

Az állatvédelem terén hasonló szándékról, gondolkodásmódról árulkodik a kormányzati kodifikációs gyakorlat és az ellenzéki elgondolás, persze utóbbi ezt nem tartja kellően hatékonynak a gyakorlatban.

Április 12-én viszont mindenképpen kiderül, melyik párt ajánlatcsomagja bizonyul majd szimpatikusabbnak a magyar választóközönség voksolásra hajlandó csoportjai számára.