A fiatalok lehetnek a választás kulcsa – így csap össze a Fidesz és a Tisza

Cikksorozatunk első részében megnéztük, milyen eltérések fedezhetők fel a kormánypártok és a legerősebb ellenzéki kihívó közlekedéspolitikai elképzelései között; a második felvonásában a különbségek oktatáspolitikai vetületét veséztük ki; a harmadik etapban pedig az egészségügy kérdéskörét boncolgattuk a teljesség igénye nélkül. A negyedik fejezet a nyugdíjügyekről szólt, most pedig az ifjúságpolitika dimenzióit feszegetjük.

A következőkben áttekintjük, milyen sarkalatos különbözőségek – és esetleges hasonlóságok – érhetők tetten a Tisza Párt és a Fidesz–KDNP között az ifjúságpolitika keretein belül.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Amit a Fidesz nyújtott a fiataloknak

Noha az ifjúságpolitika, mint olyan, egészen szerteágazó témaköröket olvaszt magába, törekszünk egy – minden részletre ki nem terjedő, mégis – átfogó képet alkotni erről a szakpolitikai ágról. Ide sorolható a felsőoktatás, a foglalkoztatás- és a családpolitika és a lakhatás (akár még a szórakozás is). Részint még a gyermekvédelem is ehhez kapcsolódik. Az ifjúságügyet sok más tényező is meghatározza, beletartozik minden olyan részterület, amely az önálló életüket elkezdő, jellemzően 16–30 év körüli korcsoport tagjait érinti. Annál is inkább érdekes kísérlet mérlegre helyezni a két fő rivális párt fiataloknak szóló kínálatát, hiszen Magyarországon a fiatalabbak életének gyakorlatilag egészét lefedte a NER ideje.

Néhány éve még a családokért felelős tárca nélküli miniszter Novák Katalin volt, ám – rövid időre – köztársasági elnökké avanzsált, egészen a kegyelmi döntés kitudódása miatti 2024 februári lemondásáig. Most államtitkári szinten reprezentálják a kormányban a családpolitikát, Koncz Zsófia személyében. Egy időben pedig Rácz Zsófia volt a fiatalokért felelős helyettes államtitkár, aki akkor maga is húszas évei elején járt, ám még egyetemi végzettség hiányában tölthette be e tisztséget. Jelenleg, 2024 nyara óta a felsőoktatásért, szak- és felnőttképzésért és a fiatalokért is felelős államtitkár Varga-Bajusz Veronika, aki – a felsőoktatási modellváltás reformját sikerként látó – Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter beosztottja. Ugyanakkor a tárcában 2022-től kezdve Nagy-Vargha Zsófia az, aki kimondottan a fiatalokért felelős helyettes államtitkári posztot tölti be.

A családpolitika a miniszteri szintről mostanra államtitkári polcra került, az ifjúságpolitika pedig jelenleg is államtitkárhelyettesi prioritást élvez.

A Fidesz–KDNP kormányzata úgy tartja, 2010 óta kiemelt területként kezeli az ifjúságpolitikát, melynek fő irányvonalai a demográfiai célok támogatása, azaz a családalapítás, a munkavállalás ösztönzése és a lakáshoz jutás segítése. Egyebek mellett a 2015-ben bevezetett első házasok kedvezményét is fontos alapintézkedésüknek látják, akárcsak azt, hogy a felsőoktatásban, egyetemen tanulók számára meghosszabbított ideig járó gyermekgondozási díjat vezettek be. A duális képzéssel a felsőoktatásban és szakképzésben a gyakorlatorientált oktatás kiterjesztését irányozták elő. A drogpolitikában a fogyasztás és terjesztés kriminalizálását is eredményeik közé sorolják. Jelesül a családtámogatási rendszert nemzetközi szinten is egyedülállónak gondolják a hivatalos kommunikációjuk alapján.

Az Orbán-kormányok elmúlt másfél évtizedéből – kritikusaik és független felmérések nyomán is – azt szűrhetjük le, hogy bár eleinte nem sok olyan gesztust tettek, amely kifejezetten a fiatal nemzedékeket célozta volna, ez azonban az utóbbi években valamelyest megváltozott. Azt jó eséllyel a Fidesz központi kommunikációja is kiemelné, hogy a családi adókedvezményt folyamatosan szélesítették, majd durván négy éve a 25 év alatti munkavállalóknak eltörölték az szja-fizetési kötelezettségét. Ez utóbbi viszont a magyar társadalom más rétegeiben, főként az idősebb korosztályokban ellenérzéseket szült. A családpolitikához fűződik már, hogy az anyák szja-mentességét is bevezették, és lépcsőzetesen ez már nem pusztán a fiatalok esetében, hanem már a 60 év feletti nőknél is érvényre jutott. Elvben a lakhatási nehézségek enyhítését célozta volna a CSOK, majd az abból kinövő CSOK Plusz kedvezményes hitel konstrukciója, megtámogatva a Babaváró kamatmentes hitellel és a Falusi CSOK támogatásával, ám ezek tetemes áremelkedéseket generáltak az ingatlanpiacon az elmúlt évtizedben. A 2025 nyarától beharangozott Otthon Start Program is eredetileg egy dedikáltan a fiatalok lakáshelyzetére adott állami válasz lett volna, de például éles korhatárt jogszabályban nem rögzítettek a jogosultak körére.

A lakáspolitika sűrűn hangoztatott részeredményein túl önmagában kedvező fejleménynek hangzik, hogy a foglalkoztatottsági rátában egészen előkelő helyet foglalunk el az uniós mezőnyben, ugyanakkor a munkaerőhiány problémája is több ágazatban felütötte a fejét, s ez főképp az elöregedéssel egybefonódó népességfogyás és az elvándorlás számlájára írható. Az országot elhagyók zömét az aktív korúak fiatalabb generációi alkotják, akik már akár az egyetemi éveik alatt vagy azt követően meghozzák döntésüket a magasabb nyugati bérszínvonal reményében. A részlegesen jelentkező munkanélküliség jelensége nem független az elnéptelenedő falvak problémakörétől. A sport területén vegyes a kormányzás megítélése, ha a TAO-pénzekre vagy a tömegsportokra tekintünk, igaz, a hazai futballba és az egyesületi szintű sportba rendkívüli volumenű forrást öntöttek. Ezenkívül már kétmilliárd forintra duzzasztották a nem olimpiai sportágak támogatását. Ugyanakkor a fociban több verseny és tudás lenne tanácsos egyes vélemények alapján, ha már „soha nem látott mennyiségű közpénz” vándorolt oda. Akadnak persze aránytalannak tűnő apróságok is az életjáradéki rendszerben.

A szegény, akár leszakadó rétegek társadalmi vagy épp földrajzi mobilizálhatóságában ugyancsak csekély eredményeket könyveltek el a mostani és a mögöttünk hagyott kormányzatok. A gyermekszegénység felszámolásában is van még hova fejlődni. A gyermekvédelmi rendszerben pedig a kegyelmi ügy és annak következményei számos hiányosságra világítottak rá. Az ugyan már kézzelfogható döntésként értékelhető, hogy a 35 év alattiak számára az első sikeres nyelvvizsga ingyenessé vált, és a még fiatalabbaknak a B kategóriás jogosítvány megszerzésének KRESZ-támogatásáról határoztak.

A parlamenti választás kampányidőszakához közeledve nem bízták a véletlenre a különféle célzott transzferek megfelelő kommunikálását: Koncz Zsófia már múlt év végén bejelentette, a minimálbérrel együtt a családtámogatások egy jelentős része is növekszik. Az államtitkár azt is kihangsúlyozta, a gyed maximális összegét is évi félmillió forinttal növelik, a minimálbér nominális összegét pedig négy és félszeresére emelték 2010 óta. Ezáltal szerinte a magyar kormány „nemcsak család- és vállalkozó-, hanem munkavállalóbarát is”. Előrevetítette, 2026-ban 4802 milliárd forintot, azaz a GDP 5 százalékának megfelelő összeget terveznek a költségvetésből a családok támogatására fordítani. Az intézkedéseik sorát azzal is kiegészítette, szerinte „egy csapás lenne a magyar családok számára, hogyha a Tisza megszorító csomagja, ez az 1300 milliárd forint megvalósulna”. Hozzátette, ennek oka az, hogy „igazából Brüsszel részéről elvárás, hogy forrást szerezzenek”, és állítja, nagyon sok pénzre van szükségük, hiszen a háborút szeretnék finanszírozni.

Varga-Bajusz Veronika a kollégiumban élők számára pozitívnak szánt hírrel szolgált, amikor rögzítette, legkorábban 2028-ban költözhetnek be az első kollégisták a – korábban elvetett – Diákvárosba, és a több százmilliárdos beruházás eredményeként várhatóan tízezer férőhellyel számolnak. Az államtitkár azt is elárulta, maradnak az Otthon Start hitelszerződésekben lefixált feltételek, a kormányzat nem írja felül ezeket egy esetleges kormányváltás esetén. Arra is ígéretet tett, hogy az egyedi hitelszerződésekben rögzített feltételek érvényesek maradnak, utólag azokat nem lehet felülírni, bármi is történik a jövőben.

Azt a napokban maga a Kulturális és Innovációs Minisztérium feje ismertette, hogy szabad szemmel jól látható, 50 százalékos emelkedés jön az egyetemi tanulmányi ösztöndíjaknál tavasszal, sőt ősszel hasonlóképp. átlagosan 84 százalékos az emelés, az egyetemek a hallgatói önkormányzatokkal történő egyeztetést követően maguk döntenek a pénz felosztásáról tanulmányi, kutatási vagy éppen sporteredmények, „de mindenképpen valamilyen plusz teljesítmény, kiválóság alapján” – fogalmazott a tárcavezető, aki szerint a Diákváros 12-18 ezer férőhelyes előrelépést fog biztosítani a fővárosban, és az első épületek átadása három év múlva történik meg. Hankó Balázs amúgy további nagyvárosokban is százas nagyságrendű férőhelybővülést ígért.

A Fidesz az utóbbi ciklusokban alapvetően a közösségi média különféle platformjain kapcsolt erőteljesen fokozatba, hogy a kommunikációs térben sikerrel szólíthassa meg a fiatalokat, akár az Y-, akár a Z-generációt. A magyar fiatalok apolitikusságát már az Aktív Fiatalok kutatássorozata is sok éve, időről időre kimutatja; pár éve már a fiatalok politikai érdeklődése aktívabbá vált. Ám a Political Capital elemzése szerint nem 2024-ben, hanem már egy évvel korábban aktivizálták magukat a politikai tájékozódás terén: még a kegyelmi botrány kirobbanása és Magyar Péter felbukkanása előtt. Az ugyanakkor kétségtelen a közvélemény-kutatások alapján, hogy tavaly óta a 40 év alattiak körében a pártpreferenciát tekintve a Tisza viszi a prímet.

Konkrét ígéretek, pontosabban pártprogram híján csekély tudás áll rendelkezésünkre arról, hogy a Fidesz, avagy az Orbán Viktor vezette politikai tábor pontosan mit kínálna a fiatalok választói csoportjainak – akár a közeljövőben, akár távlatosan. Ez kiváltképp most, a kampány kellős közepén válik igazán releváns kérdéssé.

Mit ajánlana a Tisza a fiatalok számára?

A Tisza Párt esetében – még kormányzati gyakorlat hiányában – csupán a fiatalokat megcélzó ígérethalmazára tudunk hagyatkozni. A Magyar Péter elnökölte formáció választási programfüzetében külön ifjúságpolitika ugyan nem szerepel, de a fiatalokra vonatkozóan sokszínű probléma- és megoldáscsomagot vázolnak fel, különösen a 21. századi kihívásokra reflektálva.

„A gazdaság szerkezete alapjaiban alakul át: szakmák tűnnek el, újak születnek, sokszor olyan gyorsan, hogy a ma iskolapadban ülő fiatalok jelentős része olyan munkát fog végezni, ami ma még nem is létezik”

– érzékeltetik, miközben az innováció fontosságát hangsúlyozzák.

Az oktatás és a többi közszolgáltatás a Tisza szerint az összeomlás szélén áll, és úgy látják, főleg vidéken „az iskolai eredmények leginkább a szülők iskolázottságától függenek: Magyarországon, aki szegény családba születik, az szegényként is hal meg. A tehetséges fiatalok gyakran nem kapnak esélyt a felemelkedésre, aki pedig teheti, elhagyja az országot. Soha ennyi fiatal nem  akart még külföldre költözni” – róják fel, azt is kiemelve, hogy a kormány „magyart a magyar ellen uszít, az időseket a fiatalok ellen” többek között, ez pedig a magyar társadalom végletesen megosztottságához vezetett. A munkavállalói oldalról megközelítve azt is fájlalják, hogy „a hibrid és otthoni munkavégzés elterjedt, de jogi keretei bizonytalanok. A fiatalabb generációk elvárásai (rugalmasság, kiszámíthatóság, munka–magánélet egyensúly) nem jelennek meg kellő súllyal a munkajogban. A közszféra és az állami vállalatok nem eléggé versenyképes munkaadók, különösen a fiatalok körében”.

A problématérképre helyezték azt is, hogy „nincs átfogó állami és önkormányzati bérlakásprogram, elégtelen a legkiszolgáltatottabbakat védő szociális bérlakások kínálata. A középosztály, a fiatalok és a hiányszakmákban dolgozó közalkalmazottak számára hiányzik a megfelelő lakhatás. A jelenlegi kormányzati intézkedések – így az Otthon Start Program is – kizárólag a hitelképes, jobb anyagi helyzetű rétegek támogatására költ”. Megállapítják, hogy „a magas lakhatási költségek miatt rengeteg fiatalt elveszítünk, akik a magasabb bérek és a könnyebb lakhatás reményében külföldön próbálnak boldogulni”.

A lakhatási programrészükben azt fejtegetik, hogy méltó és megfizethető lakhatást ígérnek mindenkinek, megfékezve az árakat és a kínálati oldalt erősítve. A fiatalok számára legalább 50 százalékkal növelnék a rendelkezésre álló kollégiumi férőhelyek számát. Emellett megdupláznák a lakásépítések számát; és országos szociális és piaci alapú bérlakásépítési és lakásszövetkezeti programot indítanának, több tízezer új bérlakást építve. Konkrét vállalásuk még, hogy 

• „10 éven belül a hazai lakásállomány 25 százalékánál jelentősen javítjuk az energiahatékonyságot, csökkentjük a rezsiköltségeket.
• Felgyorsítjuk a lakásállomány megújulását, az uniós forrásokat is bevonva hosszú távon kiszámítható keretet biztosítunk otthonfelújításra.
• Országos panelprogramot indítunk, támogatjuk a lakások energiafogyasztásának csökkentését. Okos támogatást nyújtunk az energiabiztonság érdekében, amely nemcsak pénzt ad, hanem segít a családoknak optimálisan használni otthonukban az energiát”

– sorolják, de azt is kifejtik, hogy igazságos és méltányos lakhatási rendszert építenének, amelyben a piaci és a szociális szektor egymást erősíti; illetve segítenének méltó megoldást találni az adósságcsapdába kerültek számára.

A Működő és Emberséges Magyarország Alapjai elnevezésű programjukban arra is kitérnek, hogy bár a magyar drogpolitika büntet, de nem előz meg, nem kezel és nem véd.

„Magyarországon nő a droghasználat, a dizájnerdrogok különösen aggasztó mértékben terjednek: a magyar diákok uniós viszonylatban is kiemelkedően gyakran próbálják ki ezeket a szereket (...) Az iskolai és közösségi prevenció gyenge vagy hiányos, miközben a kábítószerpiac már egyre fiatalabb korosztályokat céloz meg, beleértve az általános iskolásokat is” – írja a Tisza-program, amely a rendőrség állományhiányáról is szólva megjegyzi, „a pálya nem vonzó a fiatalok számára: a kezdő fizetés alacsony, a túlóraterhelés magas, a megbecsültség gyenge”, miközben hasonló utánpótláshiány jellemzi a tűzoltókat is. 

A leírtak szerint új, korszerű nemzeti drogstratégiát dolgoznának ki és fogadnának el, külön a dizájner drogok terjedésének is gátat szabnának, illetőleg azt ígérik, „újjáépítjük az iskolai és közösségi prevenció rendszerét, stabil finanszírozással és korszerű, életkornak megfelelő programokkal, hogy a fiatalok minél később és minél kisebb kockázattal találkozzanak pszichoaktív szerekkel”.

Kiemelik, hogy „2010 óta a becslések szerint 740 ezer magyar él tartósan külföldön. A kivándorlás fő okai az alacsony bérek, a bizonytalan jövő, a gyenge oktatási és egészségügyi rendszer, a megélhetési és lakhatási válság, valamint az átláthatatlan, korrupt politikai viszonyok. Minden második 20 év alatti fiatal külföldön képzeli el a jövőjét. A kormány hazacsábítási programjai eddig kudarcot vallottak: a külföldön élők közül hazatérni vágyók aránya 15-20 százalék, de nem adottak a hazatérés feltételei”.

– szögezi le az ellenzéki párt választási programja, amely a többi között a fiatalok hazacsábítását is zászlajára tűzte.

Az ellenzéki párt a Vár a hazád nevű alprogramjuktól azt várja, hogy 8 éven belül hazahoznak majd 200 ezer főt a külföldön élő magyar honfitársaink közül.

Kifejtik, mit is tennének az elvándorlás ellen:

• „Komplex hazaváró programot kínálunk fiataloknak és családoknak ösztöndíjjal, lakhatási támogatással, adókedvezményekkel, bürokráciacsökkentéssel, amelyet a helyi önkormányzatokkal közösen dolgozunk ki.
• Támogatást adunk a hazai vállalkozásoknak a hazatérők munkába állításához és bérkiegészítéséhez.
• Mentorprogramot indítunk, közösségi eseményeket szervezünk, segítjük a kapcsolatteremtést és a beilleszkedést a hazatérők számára.
• Fejlesztjük a digitális ügyintézést és a konzuli szolgáltatásokat, egyablakos ügyintézést biztosítunk.
• Egyszerűsítjük a külföldi végzettségek hazai elismerését.
• Komplex oktatási program megvalósításával segítjük, hogy a külföldön élő családok gyermekei jobban megismerjék a magyar nyelvet és kultúrát. Kiemelten támogatjuk a kint élők gyermekeinek magyar nyelvű oktatását”

– hirdetik ígéreteiket a pártprogramban, mely a határon túli fiatalok helyzetét is rendbe szedné az alapján, hogy megfogalmazásuk szerint nemzeti minimumnak tekintik és megerősítik az együttműködést a külhoni magyar nemzeti közösségekkel, és többek közt a kettős állampolgárság intézményét megtartanák, de a támogatási szisztémát átláthatóbbá tennék.

A gyermekvédelem terén láthatóan radikális változtatásokat eszközölnének, az online és az offline térben egyaránt. A digitális környezetben elkövetett zaklatásokkal, pszichés károkozással is felvennék a harcot. Egyúttal egy valós védelmet nyújtó gyermekvédelmet ígérnek:

• „Feltárjuk az elmúlt évtizedek gyermekvédelemmel kapcsolatos bűncselekményeit: független, parlamenti felhatalmazású vizsgálóbizottságot és speciális ügyészi, illetve nyomozói egységet hozunk létre a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények feltárására. Teljes körű anyagi és erkölcsi kártérítést biztosítunk a gyermekvédelemben bántalmazást elszenvedett áldozatok számára.
• Megerősítjük a gyermekvédelmi ellátórendszert, 20 százalékkal növeljük az ágazat működési költségvetését.
• 25 százalékkal azonnal megemeljük az ágazatban dolgozók bérét, és inflációkövetővé tesszük azt. A későbbiekben hosszú távú ágazati bérmegállapodással biztosítjuk a minőségi munka feltételeit.
• A gyermekvédelem költségvetése felülről nyitott lesz”

– írják a kormányra jutásukhoz tartozó vállaláscsomagban, amely a gyermekvédelmi alap- és szakellátás fejlesztését és a gyermekjogok védelmének megerősítését is magába foglalja.

Úgy vélik, a családtámogatások jelenlegi rendszere nem segít a magyarok többségének, inkább a tehetősebbeket segíti, míg a rászorulók alig kapnak segítséget. A családi pótlék, a GYES és a főállású anyáknak járó GYET 2008 óta változatlan. Sőt azt is rögzítik, soha ilyen kevés gyermek nem született az országban, mint az elmúlt években. 

Ami a családpolitikát illeti, ezt a sor lépést mind tető alá kívánják hozni:

• „Duplájára emeljük a családi pótlékot és az anyasági támogatást.
• Minden kisbaba megszületésekor „Gyermekem született!” kelengyét biztosítunk 50 ezer forint értékben.
• Duplájára emeljük a GYES-t és a GYET-et.
• Minden évben iskolakezdési támogatást adunk a rászorulóknak 100 ezer forint értékben.
• 50 százalékkal megemeljük az otthonápolási díjakat.
• Garantáljuk, hogy válás esetén ne kelljen visszafizetni a CSOK-ot és a CSOK Pluszt.
• A családi adókedvezmények esetében növeljük az alacsonyabb jövedelmű családoknak nyújtható kedvezmények mértékét.
• Növeljük az egygyermekes családok, az egyszülős és a fogyatékos gyermeket nevelő családok támogatását.
• Megerősítjük az apák szerepét a családban, az apaszabadság időtartamát 3 hétre emeljük.
• Általános, 25 százalékos béremelést hajtunk végre a szociális szektorban.
• Elindítjuk a gondoskodó munkahely programot, a gyermekvédelemből kikerülő fiatalok és a megváltozott munkaképességűek elhelyezkedésének segítésére”.

Azt látják: „a fiatalok túl korán kényszerülnek végleges döntésekre. Aki egyszer rossz irányba indul, ritkán kap új esélyt. Az átjárhatóság szűk, a továbbtanulás lehetősége korlátozott, az egész életpálya zárt rendszerbe szorul”. Ezért a szakképzés rendszerét is rugalmatlannak gondolják, és hiányolnak egy frissülő, élő szakmatérképet. A fiatal gazdáknak, családi gazdálkodóknak is készülnek támogatásokkal, hogy a magyar vidék élhetőségét és az ottani megélhetést illetően is rendezzék a viszonyokat, egyben a kis- és középvállalatokat is támogatnák. Nem mellékesen a roma esélyegyenlőség mentén is kibontják terveiket a kitörésük érdekében. A földrajzi egyenlőtlenségeket is enyhíteni kívánják, a fejlesztési források szerintük ugyanis alig érnek el a 10 ezer fő alatti településekre, és csekély beleszólásuk van a helyi közösségeknek a térség sorsába.

Ezenfelül elérhetőbbé tennék a felsőoktatást, növelnék a diplomások számát. Az első alapdiplomára tandíjmentességet, az egyetemre bekerülés megkönnyítését és magasabb szociális ösztöndíjat biztosítanának a rászorulóknak. Az egyetemek autonómiáját is visszaállítanák a KEKVA-modell helyett. Az átláthatóság jegyében az MCC részére juttatott állami vagyont is vissza akarják venni, helyébe pedig a valódi, érdemalapú tehetséggondozást állítanák. Egyik legfőbb vállalásuk, hogy 2035-ig a világ élmezőnyébe, a globális TOP200-ba juttatnának legalább egy magyar egyetemet.

Mindez azonban feltételezhetően roppant magas forrásigényt követelne meg költségvetési szempontból, így ennek áthidalására a Tisza azt ígéri, a befagyasztott EU-s pénzek hazahozatalát és az állami korrupció felszámolását tervezik nyélbe ütni.

Miben más, és miben adna hasonló jövőképet a két politikai erő?

Az plasztikusan kiolvasható az intézkedések és ígéretek tömegéből, hogy számtalan aspektusból elkülönbözik egymástól a két, a hazai politikai térképen szembehelyezkedő párt. Legyen szó az oktatásról, a munka világáról, a gyermekek helyzetéről, vagy épp a lakhatási problémák kezeléséről. Számos pontban ugyan a Tisza nem piszkálna bele a sokak számára pozitívnak számító fideszes intézkedésekbe, mégis sok helyütt javítandónak, vagy teljesen átalakítandónak ítéli a kormányzásuk ezen szeletét is. A családpolitika kapcsán még ráígérnek az eddigi kedvezményekre, de a kivándoroltak hazacsábítására még nagyobb hangsúlyt fektetnének – érthető módon, hisz az érintettek többnyire kormánykritikus beállítottságúak.

A drogpolitikában hasonló húrokat penget a két formáció, bár ez ügyben szintén hatásosabb eszközökkel élnének a tiszások, miközben szintén máshogy közelítenék meg ezt a problémakört is. A gyermekvédelmet kiemelt részterületként kezelve reformálnák meg, ez fajsúlyos eltérésként értékelhető. Ahogy az is újfent kiütközött, hogy szociálisan érzékenyebb és a fiatalabb korosztályok érdekeihez jobban igazodó politikai hozzáállást tükröz a Tisza programja (miközben az idősebbekről, a nyugdíjasokról sem feledkezik meg egyik fél sem).

Az pedig financiális oldalon szembetűnő különbség, hogy

sokkal gyorsabb ütemben és jelentősen több részterületen indítana el komoly, lavinaszerű változtatásokat a Magyar-féle politikai közösség az Orbán-kabinet kínálta recepthez képest. 

Viszont az világosan kirajzolódik, hogy mind a Tisza, mind a Fidesz számára elementáris fontosságot élvez a fiatalok megszólítása – mind országhatáron belül, mind azon átívelően –, különösen most, az egyre intenzívebben zajló országgyűlési választási kampányban. Április 12-én azonban mindenképp kiderül, melyik ajánlatdömping bizonyul majd szimpatikusabbnak a magyar választóközönség voksolásra hajlandó csoportjai számára.