Cikksorozatunk első részében megnéztük, milyen eltérések fedezhetők fel a kormánypártok és a legerősebb ellenzéki kihívó közlekedéspolitikai elképzelései között; a második felvonásában a különbségek oktatáspolitikai vetületét veséztük ki; a harmadik etapban pedig az egészségügy kérdéskörét boncolgattuk a teljesség igénye nélkül. Most pedig a nyugdíjügyeken a sor.

Emlékezetes, február közepén a választási kampány nyitányán az Orbán Viktor által hangoztatottakból és Magyar Péter évértékelő beszédéből kiderült, hogy a két pártvezető nemcsak politikai, hanem gazdasági értelemben is eltérő jövőképet skiccel fel az április 12-én a szavazóurnák elé járuló választók elé.

Az alábbiakban áttekintjük, hogy milyen sarkalatos különbözőségek – és esetleges hasonlóságok – érhetők tetten a Tisza Párt és a Fidesz–KDNP között a nyugdíjpolitika vetületében.

Ehhez az összevetéshez egyfelől a már véghezvitt intézkedéseket, valamint – ha van ilyen – publikus választási programot és az ismert ígéretek csokrát vesszük alapul. 

Mit kínált a nyugdíjasok számára a Fidesz?

Önálló szaktárcája ugyan sem a nyugdíj-, sem a foglalkoztatáspolitikának nincs, a kormányzatban most a nyugdíjügyekkel kapcsolatos gazdasági és szakpolitikai kérdésekért elsősorban a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) felel, melyet Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter vezet.

Az NGM vezetője azt még múlt júniusban jelentette be, hogy 2026-ban a költségvetésben nyugellátásokra és nyugdíjszerű ellátásokra összesen mintegy 7700 milliárd forintot fordítanak, ami Magyarország büdzséjének a legnagyobb tétele lesz.

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter 2026. február 12-én
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter 2026. február 12-én
Kép: MTI, Komka Péter

A mögöttünk hagyott másfél évtizedben az Orbán-kormány bár látszólag elhalmozta számos kedvezménnyel, kiegészítéssel a nyugdíjastársadalmat, mégis az úgynevezett svájci indexálás kivezetése némileg árnyalja a képet a nyugdíjak vásárlóértékével kapcsolatban. Egyes, múlt novemberben napvilágot látott számítások alapján jelenleg átlagosan 65 százalékkal több lenne a nyugdíj, ha a kormánypártok nem nyúlnak bele mintegy tizenöt évvel korábban.

A svájci indexálás nyugdíjszámítási módszerét (vagyis a bérekhez viszonyított szinten tartását) a Fidesz vezette ki a 2010-es kormányváltás után, a tavaly beígért és idén részint bevezetett 14. teljes havi nyugdíj csupán 7,3 százalékos bővülést jelent. Katona Tamás közgazdász szerint napjainkban az átlagnyugdíj 373 ezer forint lehetne a 226 ezer helyett, az öregségi nyugdíj átlaga pedig 246 ezer helyett ma 405 ezer forintnál tartana. Ezt a számítási metodikát a tisztán inflációkövető indexálás váltotta fel. Ma a 2 millió öregségi nyugdíjas fele 210 ezernél kevesebből él, egyharmaduk kevesebb mint 140 ezer forintot kap kézhez. 

Az Orbán Viktor vezette kabinet az elmúlt időszakban bár a nyugdíjasok rétege számára előnyös döntéseket hozott, mégis a bérek szintjétől folyamatosan távolodó nyugdíjolló egyre súlyosabban rányomja a bélyegét az ellátás átlagos és medián értékére egyaránt. A nemek között húzódó nyugdíjszakadék is éles határokról tanúskodik, noha ez az európai uniós szintéren drasztikusabb méreteket ölt, a nők rovására. Ugyanakkor láthatóan egyre javuló trend bontakozik ki ebben.

A szokásos év eleji nyugdíjemelések rendre elmaradoznak a valós infláció szintjéhez mérten, ily módon a mindenkori nyugdíjas kosár is egyre csak zsugorodik reálértéken az évek során, ez pedig – kivált a legszegényebbeket – anyagi kihívás elé állítja.

A nyugdíjprémium, -kiegészítés és különféle év végén kiosztott utalványok mind-mind ennek a választói rétegnek a célzott támogatását szolgálta, de további transzfereket is kiszórtak az érintettek részére. A 13. havi nyugdíj visszahozatala és a 14. havi változatának lépcsőzetes, négy évre szabdalt bevezetése szintén látványos összegszerű plusz juttatást jelentett a nyugdíjasoknak, ám a nyugdíjszakértők figyelmeztetése szerint – méltányossági szempontból – ennél hatékonyabb intézkedés is születhetett volna.

Kapcsolódó

Farkas András is bírálta és Karácsony Mihály is több ízben kritikával illette az utóbb említett nyugdíjtámogatási formákat, a szakértők lapunknak egyöntetűen kiemelték, ha a megélhetési viszonyokat is számításba vesszük, sokkal jobb lett volna egyfajta sávos emelés: a lengyelek példája szerint egy egységes juttatást tanácsoltak volna minden nyugdíjasnak. Sőt, ez a megoldás még az államkasszát is kevésbé terhelte volna meg számításaik nyomán. Ezzel a variációval a kisnyugdíjasok alacsony nyugdíját kompenzálhatták volna, hiszen aránylag jobban jöttek volna ki a pénztárcájuk szempontjából.

Farkas szerint bár „nem ördögtől való a 14. havi nyugdíj ötlete”, de már „a 13. havinak sincs semmilyen járulékfedezete, tehát azt egyértelműen a költségvetés egyéb forrásaiból kell minden évben összekaparni”. Karácsony pedig úgy látja, a Tisza sávos nyugdíjemelő javaslata méltányosabb, mint az újabban bevezetett plusznyugdíj.

A 13. havi nyugdíj egységességének hiányát a szélesebb nyilvánosságban is érte bírálat: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter még 2024 novemberében fogalmazott úgy, hogy a magyar nyugdíjrendszerben van egy felosztó-kirovó rendszer, és ha ennek az alapjait nem akarjuk érinteni, akkor szerinte a nyugdíjakat a befizetésektől nem lehet elválasztani. Azt is hozzáfűzte, a nyugdíjügyekért felelős tárcának a véleménye, hogy nem is lenne helyes ennek elválasztása, mert ez nem csak a jövedelemmel, de a szolgálati idővel is összefügg. Következésképp úgy fest,

ebbe nem igazán akart belepiszkálni a kormány, inkább az időszakos „pénzeső” eszközéhez folyamodott.

Mit nyújtana a Tisza a nyugdíjastársadalomnak?

Az öregségi nyugdíj és a szociálpolitika kérdéskörében is számos reform lapul a Tisza Párt tarsolyában, a hivatalos oldalukon elérhető programfüzetük alapján a Magyar Péter elnökölte formáció számos kedvező intézkedéssel próbál kedveskedni a nyugdíjas szavazóknak – ha kormányra kerülnek. 

Nem csak csökkentjük az adókat, de igazságosabb is lesz az adórendszer, és a tisztes megélhetéshez elegendő lesz a megemelt és értékálló nyugdíj

– ígéri elöljáróban a Tisza választási programja, melyben külön szólnak az adócsökkentési, nyugdíjemelési és szociálistámogatás-emelési terveikről. Elképzeléseikhez meglesz állításuk alapján a kellő anyagi fedezet, zömmel a befagyasztott uniós pénzek felolvasztására is alapoznának, ahogy más szektorok és alrendszerek esetében is.

A problémákat sorolva emlékeztetnek, számításaik szerint 800 ezer nyugdíjas él a létminimum alatt, miközben 70 százalékkal lenne magasabb a nyugdíja mindenkinek, ha a kormány nem változtatta volna meg a nyugdíjszámítás szabályait, amikor államosította a magánnyugdíjpénztárakat. Az átlagnyugdíj értéke 2010-ben még az átlagbér 75 százalékát érte, ma már alig több mint a felét – állapították meg.

Azt is a problématérképre helyezték, hogy Magyarországon a 16 és 24 év közöttiek és a nyugdíj előtt álló, tapasztalt munkavállalók foglalkoztatása jelentősen elmarad az élenjáró uniós országokétól. „Az Európai Unióban nálunk a harmadik legalacsonyabb a nyugdíjköltések és a szociális védelmi kiadások szintje, és messze az átlag alatt költünk gyermekvédelemre” – rótták fel.

Azt a lakhatási terveik között említik, hogy a nyugdíjasok számára 20 ezer új férőhelyet létesítenének korszerű idősotthonokban, csökkentendő a hosszadalmas várakozási időket; valamint hogy állami felújítási programot indítanának a komfort nélküli és félkomfortos vagy leromlott állapotú ingatlanok teljes körű felújítására, korszerűsítésére. Utóbbinál azt ígérik, az évtized végéig kívánnak leszámolni a komfort nélküli lakhelyekkel.

Fő bírálatuk, hogy szerintük a kormány cserben hagyta az időseket: „ellopta a magánnyugdíjpénztári befizetéseket, elértéktelenítette a nyugdíjakat; sokaknak egy egész élet munkája után sem jár a méltó időskor”. 

„Európában hátul kullogunk a nyugdíjakra fordított kiadásokban, és közben óriási különbségek alakultak ki: sokan alig tudnak megélni, míg kevesen kiugróan magas ellátást kapnak. Ez nem igazságos, de nem is véletlen, hanem a kormány tudatos döntéseinek a következménye. Az idősekre felesleges költségként tekint a jelenlegi hatalom. Pedig ők építették fel ezt az országot” – fogalmaz a Tisza-program, vállalva, hogy hatalomra jutása esetén a párt a nyugdíjemelés és a tisztes időskor kormánya lesz. Szintén vállalják, hogy a nyugdíjak újra követni fogják a bérek alakulását. Az egyedülálló szülőket is segítené a párt azzal, hogy „elismerjük és beszámítjuk a gondozási időszakokat a társadalombiztosítási és nyugdíjjogosultságokba”. 

A mostani problémacsomagban említik, hogy „a nyugdíjrendszer nem akadályozza meg a lecsúszást, elszegényedést. Különösen a nők és az egyedülállók érintettek ebben”. A nyugdíjszámítási szisztémát leegyszerűsítenék, mondván, az most átláthatatlan és bonyolult. 

A Nyugdíjemelés+ névre hallgató alprogramjuk a megbecsült időskor, növekvő juttatások, javuló ellátás jelszavaival indul, és ömlesztve a lényeget, az alábbi vállalásokat sűríti magába:

  • „Megtartjuk a 13. és 14. havi nyugdíjat.
  • Bevezetjük a nyugdíjas SZÉP-kártyát évi maximum 200 ezer forint támogatás értékig (ezt élelmiszerre, gyógyszerre, egészségmegőrzésre és pihenésre lehet fordítani, és az érintettek 97 százalékának osztanák ki, csupán a „luxusnyugdíjasoknak” nevezett szűk csoport maradna ki ebből a körből – a szerk.).
  • Garantáljuk, hogy havonta 120 ezer forintos öregségi és rokkantsági nyugdíjnál senki nem kaphat kevesebbet, jelentősen megemeljük a 120 és 140 ezer forint közötti nyugdíjakat. A 140 ezer forint feletti nyugdíjakat differenciáltan emeljük (így széles rétegnek, több mint 280 ezer nyugdíjasnak növelnék jelentősen a nyugdíját).
  • Duplájára emeljük az időskorúak járadékát (ez a nyugdíjkorhatárt betöltött, alacsony jövedelmű vagy jövedelem nélküli személyek részére nyújtott havi rendszeres szociális támogatás, mely nem klasszikus nyugdíj, hanem megélhetést biztosító juttatásnak minősül).
  • 50 százalékkal megemeljük az otthonápolási díjakat (itt közvetlenül inkább a segítő családtagokra vonatkozik ez a programelem).

– sorolják a Működő és Emberséges Magyarország Alapjai nevet viselő programban, amelyik révén „azonnali, célzott jövedelemnövelő és méltányossági intézkedéseket” vezetnének be a nyugdíjasoknak.

A későbbiekre nézve az alábbi ígéreteket is hangoztatják programjukban:

  • „Állami és uniós támogatásokkal fejlesztjük a házi segítségnyújtás rendszerét.
  • Jelentősen növeljük a házi gondozásban dolgozók számát, mintegy 50 ezer nyugdíjas mindennapi életét megkönnyítve ezzel.
  • Képzést nyújtunk a közfoglalkoztatottaknak, és velük segítő szolgáltatásokat biztosítunk az idős honfitársainknak.
  • A nyugdíjasok számára 20 ezer új férőhelyet létesítünk korszerű idősotthonokban, csökkentve ezzel a jelenleg elfogadhatatlanul hosszú várakozási időket és megfizethető lakhatást biztosítva idős honfitársainknak.
  • Célunk, hogy a hosszú éveken át dolgozó férfiak számára is megteremtsük a mainál rugalmasabb nyugdíjba vonulás lehetőségét. A Férfiak 40 program bevezetését a Nők 40 tapasztalatai alapján, fokozatosan és a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának biztosítása mellett valósítjuk meg”

– ismertetik ígéreteiket a pártprogramban, amelyik financiálisan a hazai és uniós költségvetési forrásokra is támaszkodna. De egyúttal a korrupció felszámolásán keresztül is többletforrásokkal dúcolnák alá terveiket egy esetleges kormányalakítás esetén.

Kitapintható, hogy ilyen változtatásokhoz rendkívül nagy volumenű pénzbeli fedezetre lesz szükség, már ha ragaszkodnak a belátható időn belüli megvalósításhoz.

f
A nyugdíjszámításban a szegényebbeket felfelé húzná, a férfiakat bevonná a korkedvezményes opcióba az ellenzéki párt

Az Economx által korábban megszólaltatott szakértők számításai szerint csak a 13. havi nyugdíj a 2025-ös költségvetésben 585 milliárd forinttal szerepelt, beleértve az öregségi nyugdíjat és más ellátásokat is; ezt megduplázva 1170 milliárd forint egy plusz, 14. havi nyugdíj hozzáadása a költségekhez évente. A sávos verzió viszont fenntarthatóbb lehetne hosszabb távon költségvetési oldalról, miközben a szerényebb nyugdíjban részesülők is akár tripláját kaphatnák a mostani pluszjuttatásnak, és a magas nyugdíjúaknak is 250-300 ezer fixen jönne a konyhára. Nem győzik hangsúlyozni a hozzáértők, hogy nem az eseti juttatások, hanem inkább a nyugdíjszámítás rendszerét kellene megreformálni – akár egy teljes körű paradigmaváltás igénye mellett.

Leglátványosabban szemet szúró eltérések

A nyugdíjpolitikát, mint olyat, a Fidesz a választások évéhez közeledvén mindig is kitüntetett szerepbe helyezte, még akár a fiskális fegyelmet is hátrébb sorolta. Ugyanakkor a nyugellátottak egyenlősítése helyett általában a magas nyugdíjjal rendelkezőket jutalmazta relatíve nagyobb hangsúllyal azáltal, hogy a több millió forintnyi nyugdíjat ugyanúgy egy kalap alá vette, mint a nyugdíjminimumban részesülők százezer alatti ellátását. A Tisza Párt a programja alapján inkább a szociálisan érzékenyebb, méltányosabb irányvonal mellett teszi le a voksát, avagy az azonos arányú helyett a hasonló összegű, differenciált nyugdíjemelést tartják jobb megoldásnak.

Ebben az ügyben rajzolódik ki a legmélyebb nyugdíjpolitikai törésvonal a két rivális politikai erő között.

Az is szembeötlő eltérés még, hogy a kormánypárt amellett tör lándzsát, hogy az otthonápolási díjak csak mérsékelten emelkedjenek, a tiszás elgondolás azonban számottevő mértékű emelésre készül ígéretei nyomán. Itt is a szociális érzékenységbeli különbség domborítható ki. Az pedig ugyancsak markáns hozzáállásbeli eltérésről tanúskodik, hogy az ellenzéki párt a Nők 40 korkedvezményes intézményét a férfiakra is lassú tempóban ugyan, de kiterjesztené idővel.

Egyértelmű hasonlóságról árulkodik mind a Fidesz, mind a Tisza nyugdíjpolitikájában az, hogy az idősebb generáció – mivel köztudottan a választási részvételben felülreprezentált réteg és fő szavazóbázist jelent – elképzeléseik, intézkedéseik központi pillérének számítanak a társadalmon belül. Mindez a két szemben álló fél politikai kommunikációjából egyaránt érzékelhető. Főleg most, a választási kampány kellős közepén ütközik ki ez igazán. Mindenesetre legkésőbb április 12-én eldől majd, hogy a magyar választók többsége számára melyik párt ajánlata lesz a nyerő végül.

Paradigmaváltás kell nyugdíjügyben? Megugrott a kiszolgáltatottság szintje

Az utóbbi húsz évben alaposan megnőtt az időskori függőségi ráta: akkoriban még majd' 4 munkaképes korú felnőtt jutott minden 65 éves vagy idősebb személyre, míg ma már minden idősre kevesebb mint 3 aktív korú felnőtt jut. Ez az EU-s arány pedig tovább emelkedhet. A társadalom elöregedése Magyarország nyugdíjrendszerét is érinti. Grafikonokkal és nyugdíjszakértővel vázoljuk fel, mit jelent mindez, és milyenek a kilátások a jelen helyzet tükrében. Részletek >>>