A betéti társaság 1992-ben két beltag és egy kültag részvételével alakult meg. 1996 végén az üzletvezetést ténylegesen is ellátó beltag önhatalmúlag felmondott a bt. alkalmazottainak és megakadályozta a kültagot a társaság működésének ellenőrzésében. Ezt követően ismeretlen helyre kezdte szállítani a raktárkészletet és annak hollétéről nem adott tájékoztatást. A kültag 1997 elején, tekintettel a kialakult helyzetre, rendkívüli felmondással megszüntette tagsági viszonyát. A vagyonrészét azonban nem kapta meg a gazdasági társaságokról szóló törvény (gt.) által előírt határidőn belül. A feljelentése szerint 15 millió forint kár keletkezett, amely a mai napig nem térült meg. A rendőrség az eljárást bűncselekmény hiányára hivatkozva megszüntette. A feljelentő panasszal élt, hivatkozva a minden tag által aláírt társasági szerződés és a gt. alapján arra, hogy a szokásos üzleti tevékenységbe nem tartozó ügyekben az üzletvezetőként viselkedő beltag egy személyben nem dönthet, ahhoz a tagok együttes döntése szükséges. A városi ügyészség a panaszt elutasította, mert nem látta bizonyítottnak az ellenérték nélkül történt elidegenítést, illetve a vagyon szándékos csökkentését. Közölte azt is, hogy a kültag csupán polgári bíróság előtt érvényesítheti az igényét. A kültag panasszal élt a megyei főügyészségen, ám ez kifejtette, hogy az üzletvezetéssel megbízott beltag "tulajdonképpen bármit megtehet", nem történt sikkasztás, még azzal sem, amikor a kültagra eső vagyonrészt a beltag nem adta ki. A kültag ezután a Legfőbb Ügyészséghez is panaszt nyújtott be, amely közölte, hogy a sikkasztás törvényi tényállási eleme, vagyis a sajátjaként rendelkezés hiányában nem valósulhatott meg bűncselekmény. Megállapítható: az ügyben eljáró szervek egyáltalán nem vizsgálták azt a tényt, hogy bármely gazdasági társaság vagyona, így a bt.-é is elkülönül a tagok vagyonától, vagy ha azt a bt. használatába adták, akkor csak a gazdasági társaság képviselője útján használhatják. A vagyonnal tehát valamelyik tagnak nyilvánvalóan rendelkeznie kell, mégpedig a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően a szokásos üzleti tevékenységbe illően a képviselőnek, az ilyenbe nem illőben pedig, kizárólag a tagok konszenzusa alapján, szintén a képviselőnek. Sikkasztás bűntettét követi el az, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja vagy azzal sajátjaként rendelkezik. A sajátjaként rendelkezés egyáltalán nem lett volna alkalmazható, mivel a Btk. Kommentár alapján "a dologgal sajátjaként rendelkezéssel a sikkasztás azáltal valósul meg, ha az elkövető az arra jogosult engedélye nélkül olyan magatartást tanúsít, amely a tulajdonost megillető rendelkezési jog gyakorlását jelenti. Ilyen a dolog birtokának, használatának időleges átengedése, a dolog zálogba adása, egyéb módon való megterhelése. Az elkövetési magatartás eme fordulatának lényeges eleme, hogy az elkövető szándéka nem irányul a dolog végleges eltulajdonítására, csupán a tulajdonosi rendelkezési jogok egy részének időleges gyakorlását veszi magához (Bírósági Határozatok, 1984/390. sz. jogeset)". Ezt összevetve a fenti tényállással nyilvánvalóvá válik, hogy a jogszabály első fordulatát lehetett volna inkább alkalmazni, mivel a jogtalan eltulajdonítás a Btk. Kommentár szerint a vagyon, azaz a "dolog feletti addig létező tényleges uralom végleges megszüntetését célozza. Azt, hogy az elkövető - időhatár nélkül - a külvilág számára a dolog valóságos tulajdonosaként viselkedjék. Megszünteti a korábbi ténylegesen létező tulajdoni állapotot, és a sajátját állítja helyébe". A bt. vagyonát tehát a beltag - mint a társaság képviselője - csak a jó gazda gondosságával kezelhette volna. Fentiek értelmében nyilvánvaló az is, hogy a vagyon valóságos tulajdonosa a bt., és nem a vagyont elidegenítő beltag, tehát a tagoktól a társaság vagyona elkülönül, így a polgári jogi igényen felül büntetőjogi is fennállt volna. BARANYI RÓBERT, ÜGYVÉD