A világnak előrehaladásra van szüksége a katasztrofális hatású klímaváltozás megelőzésében – derült ki az ENSZ október végén, a világszervezet COP 27 nemzetközi klímavédelmi konferenciája elé időzített jelentéséből. Enélkül elkerülhetetlen lesz a legrosszabb, és az egyiptomi Sharm El-Sheikh üdülőhelyre összehívott tanácskozás előtt sajnos nem úgy nézett ki, hogy a részt vevő nemzetek képviselői áttörésre készülnének az ügyben – derül ki a BBC cikkéből.

A vendéglátók előtt komoly kihívás állt. A tavalyi glasgow-i COP 26 konferencián számos ígéret elhangozott a károsanyag-kibocsátás csökkenése, a nettó nulla kibocsátás, az erdővédelem ügyében és sok más kérdésben, amelyeket az egyiptomiak ígérete szerint számon akarnak kérni. A legfontosabb ígéret, a gazdag fejlett országok részéről hangzott el, miszerint évi 100 milliárd dollárral támogatják a szegényebbek klímavédelmi erőfeszítéseit, ám ez az összeg leghamarabb 2023-ban jöhet össze először

Így borítékolható egy jó kis észak-dél vita. Ebben el fog hangzani – egyfelől –, hogy az északi társadalmak felelősek az ipari forradalom óta a levegőbe került üvegház hatású gázok kibocsátásának többségéért, így nekik kell a zsebükbe nyúlniuk a következmények elhárítása érdekében, illetve – másfelől –, hogy adnának pénzt az északi országok a délieknek, ha nem látnák azt, hogy azokban minden külső támogatás eltűnik a korrupció mocsarában.

További ötletek

Pakisztán, amelyet borzalmas áradások sújtottak idén, fel fogja vetni, hogy a fejlett országok hozzanak létre egy alapot, amelyből kompenzációkat fizethetnek azokért a károkért, amelyeket minden bizonnyal a globális felmelegedés okoz a feltörekvő országokban. És az ilyen ügyek csak erősítik az egyiptomi szervezők figyelmeztetését, miszerint bizalmi válság alakulhat ki a világ nemzetei között, ha nem sikerül előrelépni a terhek megosztásának ügyében.

Az európai államok és az USA a tanácskozás előtt úgy nyilatkoztak, hogy bármilyen kérdésről lehet tárgyalni, de nem valószínű, hogy további készpénzt ígérjenek. Attól tartanak, hogy a költségek végül az egekbe, az ezermilliárdos nagyságrendű kiadások régiójába emelkednek, ahogy megjelennek a klímaváltozás egyre súlyosabb következményei. És ez rárakódhat az energia- és élelmiszertárak kiugró inflációjára, ami főként az Ukrajna elleni orosz invázió év eleji megindulása óta keseríti a világ lakóinak életét.

Német javaslat

Jobb esélye van a pozitív fogadtatásra egy német javaslatnak, amely szerint biztosításalapú rendszert kellene létrehozni a szegényebb országok megsegítésére, amelyek egyre-másra szenvedik el a klímaproblémára visszavezethető természeti csapásokat. Egyiptom az időjárási és klímaváltozási előrejelzések megerősítésére tesz javaslatot, ami segíthet abban, hogy a fenyegetett országok felkészüljenek a közelgő veszélyre.

Sok szó lesz a károsanyag-kibocsátás csökkentéséről. Az USA delegációjának például ez az első számú prioritása – derül ki a washingtoni kormány környezetvédelmi minisztere, John Kerry szavaiból. Idén eddig 24 ország frissítette ezzel kapcsolatos vállalásait a 193 részt vevő államból, ami papíron is csak azt ígéri, hogy a globális felmelegedés megáll az ipari forradalom előtti szinthez képest plusz 2,7 Celsius-foknál. Ez túl van a még kezelhetőnek tartott 1,5-2,0 fokos felmelegedésen.

Ez van, nem kell szeretni

További vitatéma lesz, hogy Egyiptom el akarja ismertetni a földgázt „átmeneti” energiahordozónak a szén-olaj korszakból a zöldenergia korába, ami sok alacsony jövedelmű afrikai országnak jó bevételi forrást ígér. Erről fejlett országok is készek vitatkozni.

A környezetvédőket azonban ez nem hatja meg. Egyik sztárjuk, a svéd Greta Thunberg „greenwashingnak” minősítette a COP 27-et, amelyen nem vesz részt, mert szerinte a fokozatos beavatkozás, amit az ENSZ tanácskozássorozata ígér a radikális beavatkozás helyett, kevés a baj elkerülésére. Erre reagáltak szakértők azzal, hogy igaza van ugyan, de egyelőre nincs ennél jobb fórum.

A BBC cikkírója még megjegyzi, hogy a tanácskozás résztvevői szabad óráikban felkereshetik a tengert, ahol vethetnek egy pillantást a korallokra, amelyeket veszélyeztet a tengerszint klímaváltozásra visszavezethető emelkedése.