Szerencsére, napjainkban jóval csekélyebb címletű papírpénzeket használunk. Legnagyobb bankónk a 2001. február elsején kibocsátott 20 ezer forintos. - Új bankjegysorozatot kezdtünk meg bevezetni 1997-ben, felváltva ezzel az 1946 óta használatos papírpénzeket - tájékoztat Radó Ákos, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetője. - Az új bankjegyek előoldalán a magyar történelem kimagasló személyiségeinek arcképei láthatók, a hátoldalon pedig hozzájuk kapcsolódó történelmi színhelyek. A Károly Róbert arcképével megjelenő kétszáz forintos bankjegy hátoldalán a diósgyőri vár található. Az ötszáz forintoson II. Rákóczi Ferenc ismert Mányoki-ábrázolásához a sárospataki vár látképe párosul. Hunyadi Mátyásra az ezerforintoson a visegrádi reneszánsz palota egy részletével emlékezünk. A kétezer forintoson Bethlen Gábor jelenik meg, a bankjegy hátoldalán tudósai körében láthatjuk. Széchenyi István arcképéhez az ötezer forintos bankjegyen a nagycenki kastély épülete társul. A Szent Istvánt ábrázoló tízezer forintos bankjegy hátoldalán Esztergom látképe tűnik fel. A húszezer forintoson pedig a haza bölcsére, Deák Ferencre a régi képviselőház látványa „rímel". Bizony a pénz, amelyről manapság oly sok szó esik, korántsem újkori találmány. Mezopotámiában már 4500 évvel ezelőtt használtak ezüstöt fizetőeszközként. Az a fajta, amelyet ma ismer a világ, tehát az érme formájú, Krisztus előtt 600 körül volt először forgalomban. Korábban ugyanis ellenértékként bármi megfelelt, akár termény vagy kő is. Erre a célra mindig olyat tárgyat választottak, ami az adott területen ritka volt. Magokkal is fizettek, és lehetséges, hogy egyes, a civilizációtól távol eső helyeken ma is ilyen primitív értékmérőt használnak. A hazai pénzkiadás Szent István nevéhez fűződik. Bár eleink már régebben ismerték, nem használták fizetőeszközként. Az első magyar vert pénzek 1001 táján készültek. Mindössze 40 megmaradt darabról tudunk, ezek a Nagyharsányban talált leletből bukkantak elő 1968-ban. Időről időre változott a pénz szerepe. Kezdetben ajándékozásra szolgált. Saját vert pénz híján az itáliai és a bizánci arany- és ezüstérmeket fúrták át, és ékszerként hordták meg lószerszámként használták. Később, az Árpád-háziak uralkodása idején a napi pénzforgalom - akárcsak ma - már az áhított áru megszerzését szolgálta. Általában külhonból behozott luxuscikkekért fizettek így. A papírpénz története igen kalandos. A kínaiak vezették be, kereskedőik már a VII-VIII. században úgynevezett repülő pénzt használtak. Ezeket a bankók előfutárának tartják, bár inkább letéti jegyek voltak. Időszámításunk szerint 812-ben próbálták ki az első olyan fizetőeszközt, amely papírból készült. Csakhogy ezt elfelejtette a világ. Aztán 1661-ben Svédországban újból felfedezték a papírpénzt és kinyomták az első bankjegyet. Térségünkben Mária Terézia korában, 1762-ben jelent meg az első bankó. Akkor még nem hitték, hogy állandó fizetőeszköz lesz. Úgy gondolták, ha az éppen dúló hétéves háború véget ér, majd visszatér a régi, jól bevált ezüstpénz. A papírpénzt átmeneti időre szánták, hiszen bármikor megsemmisíthető. Tudjuk, nem így történt. Az utóbbi három évben kibocsátott új magyar bankjegyek esztétikai megjelenése egységes, méretük azonos. Valamennyi címleten ugyanazon a helyen találhatók a biztonsági elemek, sőt, színviláguk is illeszkedik egymáshoz. - Amikor a '90-es évek elején eldőlt, hogy új papírpénzsorozatra van szükség és kiválasztották azokat, akik majd a bankjegyeken szerepelnek, rögtön elkezdődött a grafikai tervezés - avat be a munka részleteibe a főosztályvezető. - Ennek köszönhetően szerkezetében megújult, de a hagyományokat megőrző bankjegysorozat született. - Döntés kérdése kiknek az arcképe kerül a bankjegyekre? Mivel a pénzkibocsátás monopóliuma a Magyar Nemzeti Bank elnökét illeti, ő határoz ebben. A végső szó kimondása előtt természetesen tanácsokat is meghallgat, ebben az esetben többek között a Magyar Tudományos Akadémia tudósai is véleményt mondtak. Ezen a sorozaton a magyar történelem dicsőséges alakjai szerepelnek, szemben az 1946-tól forgalomban lévő papírpénzek tragikus sorsú szereplőivel, Dózsa Györgytől Petőfi Sándorig. A mostani sorozat egységes, a kiválasztottak egytől egyig kiváló államférfiak. Azt szívből fájlalom, hogy ebbe a sorozatba illeszkedő nőalak nincs a magyar történelemben, ám csak azon az áron szerepeltethettünk volna hölgyet, ha eltérünk az eredeti koncepciótól. Persze el lehet képzelni más összeállítást is, mint ahogy a világon nagyon sokféle gyakorlat létezik. Növények, tárgyak, nonfiguratív formák egyaránt előfordulnak a fizetőeszközökön. Az afrikai pénzek tobzódnak a színekben, s a mindennapi életből veszik a portrékat. A szovjet utódköztársaságok napjainkban újra felfedezik történelmüket, és a régmúlt hőseit szerepeltetik a bankókon. Szívesen ábrázolják a papírpénzeken a tudományos, a művészeti és a kulturális élet kiemelkedő személyiségeit egyebek között a németek és a franciák. A geometrikus formáknak is vannak hívei, például a hollandok. Ám mi, magyarok, még mindig a hagyományos ábrázolást kedvelő népek közé tartozunk, mivel bankjegyeinken történelmünk jeles alakjait örökítjük meg. Ez az úgynevezett akadémikus irányzat, amit a nagyon részletesen megrajzolt, metszett portrék jellemeznek. Gyerkó Katalin