A 49 millió forintba került, sok-sok támogató, szponzor segítségével létrehozott fesztivál egyetlen szépséghibája - de erről nem a lelkes rendezők, a kecskeméti stúdió munkatársai és vezetőjük, Mikulás Ferenc tehet -, hogy a verseny színvonala a korábbi szemlék, évek kínálatához viszonyítva jóval alacsonyabb volt. Lehet, hogy az emlékezet tökéletlensége és megszépítő távolsága is teszi, de nekem úgy tetszik, korábban gazdagabb, színesebb. színvonalasabb választékot kínált Kecskemét és a magyar animáció. Idén - ha jól számolom - a zsűri összesen 36 rövidfilmet és 5 logót válogatott be a versenybe; 1993-ban, a 4. kecskeméti fesztivál versenyén 25 rövidfilmet, 15 televíziósorozatot és 5 művelődéstörténeti filmet láthatott a szakmai közönség. Nem küzdöttünk a bőség zavarával, nem lehetett nehéz dolga a zsűrinek, ítéletével is nagyjából - de csak nagyjából - egyet lehetett érteni. Cakó Ferenc nagydíjas bábfilmje, a Kafka-regények és Fritz Lang Metropolisának hangulatát, szellemiségét idéző Labirintus ugyan kétségtelenül a mezőny egyik legjobb darabja volt, kitűnőek a figurái és kitűnő az animálásuk is, de a 8 és fél perces játékidőt kicsit hosszúnak éreztem, s maga az alapötlet - a labirintus rendszerben céltalanul és riadtan ide-oda sodródó tömeg - gondolatilag nem túl súlyos és eredeti. A filmet a befejezés záró "poénja" emeli meg: felülről és távolról láthatjuk a tömeg vesszőfutásának helyszínét, a labirintus folyosóiból az 1999-es év rajzolódik ki. Tóth Pál - aki heroikus erőfeszítéssel maga is gyártja filmjeit - az információs vetítésen egy, a versenyben két kedves humorú filmmel is szerepelt. Az Egy újabb nap megérdemelten nyerte el a rövidfilm kategória díját, s a felnőtt közönség szavazatait is. A morbid humorú, filozofikus mélységű, nagyszerűen animált bábfilm hősének egy reggelét, az ébredés utáni, munkába indulás előtti nehéz pillanatait mutatja meg lefegyverző szellemességgel. Egy ideig csak egy ruha, nadrág, ing képeit látjuk, "aki" szekrényéből, s szobája polcairól, dobozokból szedegeti össze a szerveit - kezét, lábát, gyomrát, szívét, máját, szemeit, agyát stb. -, s miután összeállította magát, még ellenőrzi a végeredményt a tükörből. Búcsúzóul még alaposan tanulmányozza a saját fotóját, s felmondja a nevét; kezdődhet a nap. Csiszár László Vigyázz, rövid! című filmje - ami tucatnyi, villanásnyi kis fintor, variáció az élet rövidségére, abszurditására - a televíziós sorozat kategóriadíját kapta. Mint ilyen. minden bizonnyal a világ legrövidebbje: mindössze két perc húsz másodperc hosszú. Tündéri humora, rövidsége, grafikai világa eredetiségéért méltán nyerte el a legszínvonalasabb képi formanyelv különdíját a több tehetséges munkával is jelentkező fiatal László Marcell a Fabula mobil című filmjével; ez szintén az élet és a halál körforgásának kérdésével, a véletlennel és az abszurddal játszik. A film- és tévékritikusok is egy fiatal rendező munkájára, a magyar animáció egyik legjelentősebb műhelyében, a Varga Stúdióban készült Rambo 13-ra voksoltak. Pál Balázs rendező két mítoszt szembesít és küld harcba egymással: az Oroszországban életre kelő Lenin-szobrok legyőzésére egy tucat szuperember, "Rambo" indul harcba az Egyesült Államokból. A küzdelem kimenetele nem lehet kétséges. A magyar animáció több elismert, neves alkotója is jelentkezett új alkotással. Közülük igazán figyelemreméltónak Reisenbüchler Sándor Boldog világvége című, abszurd humorú, godard-os keserűséggel, Monty Python-os humorral átitatott, szándékoltan eklektikus stílusú, a némafilmek modorát, kísérőzenéjét idéző, filozofikus kis művét tartom. (Elnyerte a legjobb zenei világ különdíját.) A háromszor egyórás versenyprogramban az értékek, a rokonszenves kísérletek mellett sajnos jócskán akadtak formailag és/vagy gondolatilag érdektelen, hosszú, avítt, unalmas munkák. A rajzi világ, a hátterek, a figurák, a tárgyi környezet gyakran volt szürke, ötlettelen, jellegtelen. Az összkép alapján nyilvánvaló: a magyar animáció - akár a magyar filmgyártás többi műfaja - keresi magát, helyét, szerepét. A csökkenő támogatás, a beszűkülő piac (a mozik egyáltalán nem, s a magyar televíziócsatornák is csak ritkán vevők a magyar animációra), a szakma egészét sújtó gondok, nehézségek nem tesznek jót a magyar animátoroknak sem. Úgy tetszik, a filmbéli labirintusban - velünk együtt - ők is tétován bolyonganak. GERVAI ANDRÁS